A színpadról az arcokat látva kellően megleptük a társaságot. Ez volt a cél. Akkora vihart kavarni hogy mindenki csakis rólunk beszéljen. Mert kell egy kibaszott nagy felhajtás ahhoz hogy Viivian szülei és az én nagyapám se gyanakodjon. Miért? Mert tudják hogy idióták lennénk ekkora hazugságot kikiáltani ország világ előtt. De még szerencse hogy mindketten tökéletesen tudjuk hazudni azt mennyire szerelmesek vagyunk egymásba. A színpadról lesétálva egyenesen Viivianhez léptem ahogy a kezem a derekára csúszott és a füléhez hajoltam.
-Széles mosoly drága menyasszonyom. Mert most készülnek a holnapi címlapfotók.-ahogy ezt kimondtam egy csókot nyomtam Viivian arcára.

-Azt hittem diszkrétebb bejelentésre készülsz.-mondta egy álmosollyal ahogy most már egymás szemébe néztünk.
-Ez volt drágám a diszkrétebb bejelentés.-ült egy mosoly az arcomra ahogy a szemem sarkából láttam a családok közeledését. Elhúzódtam Viiviantől de a kezem végig a derekán pihent.
-Ez meg....ez meg mi a franc volt Christian?!-kérdezte idegesen a nagyapám.
-Micsoda?-kérdeztem teljesen ártatlanul mintha nem tudnám mire céloz.
-Ti mégis....mégis mikor...? Viivian soha se mondtad!-mondta dadogva az anyukája. Úgy látszik Elizabethet kellően megleptük de Tom is hatalmasokat pislogott. De a tekintete pont olyan volt mint aki gyanít valamit. Úgy látszik ebből a közegből ő az egyetlen aki nem ködben él.
-Én...ne haragudjatok.-szólalt meg Viivian.-Én nem akartam nagy dobra verni hogy randizok. És...azt se tudtam hogy ennyire hamar mély érzelmeket fogok táplálni Christian iránt de...nem tehetek róla őrülten beleszerettem....-a lelkem mélyén elmosolyodtam. Nem is rossz Viivian. Ügyes kislány.
-Itt a hibás én vagyok. Az az igazság hogy én kértem arra hogy tartsuk titokba. Nem akartam kockáztatni hogy a bulvárlapok esetleg közénk álljanak. Hisz mind tudjátok milyen alaptalan és mocskos dolgokat tudnak kitalálni. Nem kockáztathattam hogy miattuk esetleg elvesztem Viiviant.
-Szóval te szereted a lányom?-kérdezte Tom és úgy látszik valami piszok jó magyarázatot kell erre a kérdésére adnom hogy ne gyanakodjon. Mert látom rajta hogy nem bízik bennem. Nem mintha a családja ezzel a házassággal nem járna jól. Kibaszott jól járna. Az elit körök toptizes rangjába kerülne. De úgy látszik annyi szülői érték még maradt bennük a pénz mellett hogy csak úgy ne adják oda valamilyen jöttmentnek a lányukat.
-Ő érte élek uram.-kezdtem bele.-A lányuk...olyan váratlanul jelent meg az életembe mint egy tornádó. Nem voltam rá felkészülve. Mégis...csak vele láttam meg eddig a szivárványt. Szeretem őt. Az életem képes lennék érte feláldozni ha kellene. Annyira szeretem őt hogy észre se veszem mennyire elvesztem a kontrollt a gondolataim felett. De rohadtul nem bánom. Mert akarom őt. Csakis őt akarom most és....mindig. És ha esetleg azon gondolkoznának hogy szakítsanak el tőle jobb ha tudják...hogy soha se vagyok hajlandó lemondani róla.
-Egyszer....gyertek át vacsorára. Szeretnénk jobban megtudni hogy is ismerkedtetek meg.-mondta szinte zavarában Tom.-Érezzétek jól magatokat. Gyere Elizabeth.-léptek el tőlünk ahogy már csak a nagyapám maradt a közelükbe.
-Nekem is beszédem van veled. Ezek után változtak a dolgok.-majd ő is ezzel a végszóval magunkra hagyott. Kifújtam végre a levegőt.
-Szivárvány...? Komolyan?-tört fel egy halk nevetés Viivian ajkaiból.
-Azt ne mond hogy nem volt romantikus.-fordultam felé.
-Oh, én ezt egy szóval se mondtam. Csak megleptél. Christian Blake és a romantika. Nem éppen gondoltam hogy te erre képes vagy.
-Nem is. Utálom a romantikát. Felesleges nyáladzásnak tartom az egészet.
-Nem úgy hangzott az előbb.-mielőtt válaszoltam volna közelebb húztam magamhoz ahogy lassan mozogni kezdtünk a zenére.
-Ne hidd hogy egy olyan nőre fogom pazarolni az energiám mint te. Ez továbbra is csak egy megállapodás. Én megkapom amit akarok, szabadságot miután elváltunk. Te pedig megkapod azt amit akarsz. Így egyeztünk meg.
-Tudod...pedig egyre jobban kételkedek abban hogy képes leszel érzelmek nélkül ezt végigcsinálni. Mert most is úgy nézel engem mintha én lennék az utolsó szelet hús az asztalon.
-Vegetáriánus vagyok.
-Inkább rohadék.-motyogta.
-Nem akarok akadályokat Viivian. Mindent szeretnék a tervek szerint elintézni. Nem jöhet rá senki hogy mindez köztünk egy kibaszott alku. Mert ha rájönnek és ez miatt elvesztek mindent, elérem hogy te is mindent elbukj.
-Nyugodj meg. Olyan tökéletes feleséged leszek hogy mindenki irigykedni fog rád hogy az istenbe foghattál meg egy olyan nőt magadnak mint én.
-Remek. Én pedig olyan tökéletes férjed leszek hogy minden férfi azt fogja kívánni bárcsak az én életem élhetné.
-De Christian....
-Igen, mia cara?-kérdeztem egy szarkasztikus mosollyal.
-Emeld el a tekinteted a melleimről. És töröld meg a szád szélét mert lassan nyálfoltot hagysz az arcodon.
-Azt hiszed ennyire csinos vagy?
-Mert nem vagyok?-kérdezte egy magabiztos mosollyal. És a kurva életbe. Tudta. Tudta mennyire csinos valójában. Hogy mennyire lélegzetellálítóan néz ki ma. Hogy ez a kibaszott édes illat mennyire tökéletesen áll neki. És ezek az ajkak úgy csillognak a szájfénytől hogy legszivesebben most azonnal lenyalnám az ajkairól. De mindez...csak akkor lehetne ha mi nem egy kibaszott alku szerződésbe lennénk. Pont ezért...rohadtul nem ábrándozhatok a tökéletes testéről, az ajkairól, arról vajon milyen íze van. Mert Viivian csak egy mellékszereplő az életembe. Aki remélhetőleg nemsokára újra csak egy senki lesz számomra. Addig pedig mindent megteszek hogy a gondolataim és a farkam ne kívánja meg őt. Soha. Mert Viivian veszélyes számomra...mindentéren.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra❤️*