-Szerinted észrevettek minket?
-Minden bizonnyal.-emeltem le két pezsgőt a pincér tálcájáról.-Tessék.-nyújtottam az egyiket Viiviannak amit ő szinte egy pillanat alatt húzta le a teljes tartalmát. Tehát ideges. Elmosolyodtam ahogy eszembe jutott ahogy már több milliószor hozzámvágta hogy ő soha se szokott ideges lenni. Közelebb léptem hozzá ahogy a kezem lassan a derekára csúsztattam majd a füléhez hajoltam.-Nyugodj meg egy picit. Ígérem nem lesz semmi baj.-húzódtam el tőle ahogy a szemem sarkából láttam az érkező családtagjainkat. Kihúztam magam és visszaálltam a helyemre.
-Christian.-hallottam meg előbb nagyapám érdes hangját.
-Viivian.-majd szinte egy időben ideértek Viivian szülei is. Remek. Mindenki a legtökéletesebb időpontba érkezett.
-Szia nagyapa.-köszöntem a nagyapámnak ahogy mellém ért. Egy hatalmasat kortyoltam a kezemben lévő pezsgőből. Hogy ideges voltam-e? Nem. Ahogy megpillantottam őt a tervem még határozottabban felvillant a szemem előtt. Most van itt az alkalom hogy tönkretegyem a tervét.
-Viivian, drágám nem is mondtad hogy te is jössz. Hisz te nem szereted az eféle rendezvényeket.-nyomott az anyja két puszit az arcára.
-Christian rég láttalak.-nyújtotta felém az apja a kezét. Úgy látszik, hogy azt csak nem látták tisztán ahogy Viivian kezét szorítva érkeztünk meg.
-Üdvözlöm Mr. McCarthney.-ráztunk kezet.
-Nem tudtam hogy a Blake Company is adományozni fog ezen az eseményen.-jegyezte meg a nagyapám.
-Tudod hogy szeretek minden lehetőséget megragadni ha tehetem hogy segítsek.-válaszoltam. A szemem sarkából mindvégig Viiviant figyeltem. Láttam hogy szörnyen erősen szorítja a pezsgős poharat.-Ha megbocsájtanak, felkérném Viiviant táncolni.-a szülők összenéztek és láttam hogy nagyapa is értetlenkedve áll a felkérésem előtt. Tehát még nem esett le nekik hogy pontosan mi történik itt. Minden bizonnyal egy véletlen egybeesésnek gondolják azt hogy mi egyszerre érkeztünk.-Viivian, felkérhetlek?-nyújtottam felé a kezem ahogy az üres poharat a mellettünk lévő asztalra helyeztem.
-Igen.-mondta ahogy ő is elengedte a poharat a kezéből és a kezét a kezem közé csúsztatta. Lassan követett majd a táncparketten szembeálltunk egymással. Gyengéden húztam magamhoz ahogy a kezem a derekán pihent.

Nem nézett a szemembe. Végig az embereket nézte akiknek a figyelmét magunkra vontuk azzal hogy mi itt együtt táncolunk. Óvatosan az álla alá helyeztem a kezem és gyengéden felém fordírottam az arcát. A szemeink találkoztak.
-Csak engem nézz. Ne idegeskedj miattuk.-jegyeztem meg.
-Szerinted...tudják a tervünk?-kérdezte ahogy most már a szemei engem néztek. Ha őszinte akarok lenni, a szemei így közelről még tökéletesebbek.
A legcsodálatosabb zöld színű szem amit valaha láttam.

☆☆☆

Itt táncolok Christiannal és nem tudom hogy a családjaink miatt ült ekkora idegesség a gyomromba vagy azért mert ilyen közel vagyok hozzá. Gyengéden vezet engem a táncparketten és egyetlen egyszer sem veszi le a szemét rólam. Engem pedig ezzel akarva akaratlanul is túlságosan zavarba hoz. Ha őszinte akarok lenni ilyen közel talán még soha nem álltam hozzá. De a szemei eszméletlen milyen barnák. És az illata? Ha nem egy alku lenne köztünk talán most azonnal a karjai közé vetném magam. Mert bármit megadnék ha a testem minden porcikáján érezhetném ezt az észvesztő illatot amiről aztán csak ő jutna eszembe.
-Meglepően jól táncolsz.-ébresztett fel a gondolataimból.
-Gyerekként....apuval sokszor táncoltam.
-A mai napig apukád szeme fénye vagy. Láttam hogy nézett rád amíg ott álltál előtte.
-Néha túlságosan gyerekként kezel még mindig.-nem tudom miért osztottam meg ilyen infókat vele de mégis oly könnyedén beszéltem róla.
-A lánya vagy.-mondta.
-De már felnőtt.
-Tudom milyen érzés. A nagyapám mindig azt gondolja hogy a mai napig minden dologba beleszólhat ami velem kapcsolatos. Pont ugyanilyen az elrendezett házasság is. Ezért is van szükségem rád.
-Szerinted....nem fognak minket megakadályozni?-néztem a családjaink felé akik a szemeiket le se vették rólunk.
-Nézz rám Viivian.-mondta és én azonnal újra csakis őt néztem.-Bízz bennem.
-Majd akkor ha végeztünk ezzel az elrendezett házassággal és megkapom azt amit ígértél nekem.
-Betartom a szavam.-mosolygott rám. Pillanatok múlva elhalkult a zene és a színpadon megjelent a főszervező. Köszönetet mondott minden jelenlévőnek hogy ennyien eljöttek és adakoztak a jó tett érdekében.
-És megkérném a fő adományozónkat a mai est folyamán hogy csatlakozzon hozzám a színpadra, Christian Blake!-hatalmasakat pislogtam mikor kimondták a nevét. Ő gyengéden simította végig a kezem a derekamon ahogy egy apró kacsintást adott nekem majd elindult a színpadra. Fura érzés kapott el ahogy ellépett mellőlem.
-Köszönöm szépen ezeket a kedves szavakat de a mai est nem csak az én érdemem.-kezdett beszélni.-Ha őszinte akarok lenni....egy ideje az életemnek van egy fontos szereplője. Egy szereplője aki még inkább eléri azt hogy én jobb és jobb legyek. Hogy többet teljesítsek mert képes vagyok rá. Talán ő miatta is akarok mindent megtenni amit megtehetek hogy valóban lássa....mindezt csakis miatta vagyok képes véghez vinni. Egy nő....-a szemeim kikerekedtek. Mit csinál? Hatalmas susmorgás kezdte kezdetét a teremben.-....egy nő aki....akarva akaratlanul is de elérte hogy újra mosolyogni tudjak. Egy nő aki elérte hogy az élet apró dolgainak is tudjak örülni. Egy nő....aki elérte hogy szívem minden egyes kis darabkája csakis őt szeresse. És....azt...hogy csakis őt akarjam egy életen át. Úgyhogy nagy tapsot szeretnék kérni a menyasszomnak....Viivian McCarthneynak!-nem tudom hogy akkor volt hevesebb szívverésem amikor belekezdett a beszédébe vagy most mikor kimondta a nevem. De kimondta. És innentől nem titok. Nem titok hogy én vagyok Christian Blake menyasszonya.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*