A nevem Christian Blake. A felsőbbrendű gazdagok körét gyarapítom. Múlt évben a top tíz leggazdagabb embere közé sorolt a Times magazin. Ami meglehetősen jó helyezésnek számít miután csak húszonkilenc éves vagyok. A szüleim kiskoromba meghaltak így a nagyapám nevelt fel. Így a szeretet egyetlen egy formáját se tapasztaltam meg az életem során. Talán nem is baj. Meglehet hogy akkor nem itt tartanák ahol tartok.
Az emberek tudják ki vagyok. Az emberek beszélnek rólam és áradoznak. Miért? A Blake's Company vállalat feje vagyok ami világszerte épít hatalmas, fényűző épületeket. És hiába a fényűző élet mégis van egy nap amit bárcsak eltörölhettem volna a föld felszínéről. Az pedig a holnapi nap. A nap mikor betöltöm a harmincat. Ez az a kor amikor legkésőbb el kell vennem egy ugyancsak felsőbbrendű család női tagját. Miért? Egyszerű. Üzlet. Ezekben az érdekházasságokban nem számítanak az érzelmek. Egyetlen egy lényeg van. Egy örököst a világra hozni. Azonban mégis van egy megoldás arra hogy mindezt megússzam. Mégpedig úgy hogy még a mai nap eljegyzek egy nőt aki a feleségem lesz. Majd miután hozzámjött szépen egy hónap házasélet után elválunk. Ezzel tökéletesen kijátszom a nagyapám szabályait. De mégis hol találok egy nőt aki hajlandó lenne hozzámjönni és akivel nem kell tartanom attól hogy érzelmeink támadnának a másik iránt?
Alexander az egyik üzlettársam és nem utolsó sorban az egyik legjobb barátom viszont remek ötlettel állt elő.
Itt volt az ideje hogy találkozzak a lánnyal aki talán hajlandó velem egyezséget kötni.
Egy kávézóba hívtam és amint megpillantottuk egymást mindketten elmosolyodtunk.

Hogy ki is volt ő pontosan? A neve Viviian McCarthney. Az apjának egy hatalmas divatcége van. A ruhákat a kőgazdagoknak tervezik akik nem sajnálnak több ezer dollárokat költeni egy egy ruhára. Az anyja régen ékszereket tervezett így nem is kell részleteznem a szülei hogy találkoztak. Manapság az anyja csak speciális ügyfeleknek tervez, inkább élvezi a luxus által kínált életet. Tea délutánokra jár a barátnőivel, adományoz nagyobb összegeket különböző rendezvényeken. És itt van a lányuk. Marketing és menedzsment részen diplomázott a Harvardon. Egyáltalán nem volt egy hülye lány így biztos voltam benne hogy nem fogom tudni átverni a szándékaimmal. Húszonöt éves, minden bizonnyal korántsem a házasság lenne a mostani életcélja. De hát...ki tudna Christian Blakenek ellentmondani? Elvégre remek meggyőző képeségekkel rendelkezem.

☆☆☆

Nem tudom miért jutottam Christian Blake eszébe. Elvégre mi soha se voltunk nagy barátok. Egy egy rendezvényen találkoztunk de akkor se beszéltünk csak pár szót a szüleim miatt. Jóba vannak a nagyapjával. De nekem semmi közöm ehhez a férfihez.
Mégis ahogy most megpillantottam képtelen voltam nem elmosolyodni.

A fekete kifejezetten jól állt neki. De hogy ki is pontosan Christian Blake? Egy piszokgazdag férfi aki ha egyet csettint mindent megkaphat. Legyen szó ruháról, óráról, autóról vagy esetleg nőről. Igazi szexszimbólum volt a lányok között. Mindenki nyálcsorgatva áradozott róla. Kivéve én. Engem kicsit se vonzott a maga tökéletességével.
-Viviian.-jelent meg előttem azzal a kibaszott mosolyával. Na jó, talán nem olyan rossz pasi. De nekem akkor se kellene.
-Christian.-kavargattam a szívószálat a koktélomba.
-Szabad?-mutatott az üres székre.
-Te hívtál meg.
-Sajnálom kicsit késve érkeztem. A New York-i forgalom kiszámíthatatlan.
-Bocsánatkérés elfogadva.-válaszoltam ahogy néztem hogy helyet foglal velem szembe.
-Csinos vagy.-ahogy ezt kimondta azon kezdett kattogni az agyam ugyan mit akarhat tőlem.
-Na jó, pontosan miért is akartál velem találkozni?
-Előtte rendeljünk valami vacsorát. Rendben?-a pincérnek jelzett aki szinte azonnal ugrott Christiannak.
-Jó estét Mr. Blake. Mit hozhatok?-kérdezte a pincér. De szemmel láthatólag tartott a velem szemben helyetfoglaló milliárdostól.
-A legdrágább pezsgőt kérném. Illetve a szokásos homáros frittatet.
-Miss McCarthney? Magának mivel szolgálhatok?
-Chilis mangós üvegtésztát kérnék tempurált rákkal.-csuktam be az étlapot.
-Máris hozom.-hagyott magunkra a pincér. De csak addig amíg vissza nem ért a méregdrága pezsgővel. Armand de Brignac a neve és legalább kilencvenezer dollárba kerül üvegje. Úgy látszik Christian nagyon akarhat valamit mert ki lenne az az idióta aki ilyen méregdrága italt akarna csak úgy egy ismerősével inni.
-Na és hogy vagy Viviian?-dőlt hátra a székben és szinte a testtartására volt írva hogy ,,kurva gazdag vagyok, mindenki pancser rajtam kívül" hozzáállás.
-Remekül. Na és te Christian?-néztem a szemébe. Szinte farkasszemet néztünk.
-Most hogy látlak már jobban.-ekkora hazugságot. Egy szarkasztikus mosoly ült az arcomra.
-Na jó, ne kertelj. Miért kerestél meg? Mert Christian Blake nem az a fajta ember aki csak úgy szimpla hátsószándék nélkül akarna bárkit is látni.
-Ugyan mire gondolsz?-és ahogy a pezsgőbe kortyoltam ki is mondta azt amiért találkozni akart velem.-Légy a feleségem.-a pezsgőt félrenyelve próbáltam nem megfulladni. Hogy mit mondott? Feleség? Én?
-Te normá...
-Teljesen normális vagyok.-olyan magabiztosan ült ott mintha biztos lenne ennek az abszurd dolognak a kimenetelében.-Az igazság az hogy csak te jöhetsz szóba mint a feleségem.
-Hogy én legyek Christian Blake felesége? Na azt már nem! Soha!-ellenkeztem azonnal.
-Gondoltam hogy így reagálsz először. Pedig ha átgondolnád tudnád, miért is járnál te is jól ezzel az ajánlatommal.
-Nem érdekel az ajánlatod. Te komolyan csak ezért a szarságért akartál velem találkozni?-keltem fel a helyemről. De ahogy mellette elhaladtam volna erős kéz szorított rá a csuklómra.
-Ülj vissza Viivian.-mondta ahogy a szemembe nézett. Folyamatosan azt mondom magamnak ne légy hülye menj tovább mégis...a kibaszott csokibarna szemei egy pillanat alatt meggyőznek hogy helyet foglaljak. Megvárja míg leülök nehogy mégis hirtelen megiramodjak.-Hallgass meg rendben?
-Honnan jött ez a baromság? Beverted a fejed? Normális vagy?!-hadartam el a kérdéseket amik hirtelen a fejembe költöztek.
-Ez nem baromság. Ha meghallgatod az okokat akkor tudni fogod miért is kell erre köteleznem magam. Nem mellesleg teljesen normális vagyok.
-Nem úgy néz ki.-motyogtam az orrom alatt.
-Viivian.
-Öt percet kapsz hogy megmagyarázd.-tettem magam előtt keresztbe a karom. És akkor elmondta miért is vetemült erre az idióta ötletre.-Ez nevetséges. Nem kötelezhet.
-Nem ismered a nagyapámat.
-Te vagy Christian Blake. Nemet mondhatsz.
-Neki nem.-valójában sejtettem hogy nem tudna ebből kihátrálni. De még mindig abszurd dolognak tartom ezt.
-Miért pont én?-kérdezem határozottan.
-Mert tudom hogy képtelen leszek valaha is belédszeretni.-vágta rá azonnal.
-Ennyire nem vagyok az eseted?-kicsit sértőnek éreztem az indokot.
-Kicsit sem. Pont ezért vagy tökéletes. Nem kell félnem attól hogy érzelmeim támadnának irántad.
-És? Velem mi a helyzet?
-Hidd el. Nem fogsz belémszeretni.-és én hittem neki. Pont ezért lehet hogy egy hatalmas gyémántgyűrű díszeleg az ujjamon amit Christian Blaketől kaptam.

Menyasszony lettem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*