− Nos? Befejezted a mosdást? − mosolygott rá Ignácra, akinek még nedvesen csillogott a bundája, de már nem tűnt annyira ázottnak.

~ Mert? − nézett fel a lányra a lila szempár.

− Gyere! Ideje lefeküdni! − lépett oda hozzá Luca és óvatosan felvette, Ignác pedig nem tiltakozott.

~ De én még nem vagyok álmos! − Tiltakozott pedig tudta nem érzékelik a gondolatait.

~ Az legyen a te bajod − Somfordált elő a nappaliból Bonifác és a hálószoba felé vette az irányt.

Beérve könnyedén ugrott fel az ágyra és elfoglalta az egyik párnát, amit néhány éjszakával később tett benki, hogy idekerült. Egyelőre csak topogott rajta, gyúrta és igyekezett úgy rendezni a benne lévő tollakat, hogy neki aztán kényelmes legyen. Majd pedig egy körbefordulás után kifli formába gömbölyödve letette magát.

Ignác a hatalmas bútort egyelőre tágra nyílt szemekkel nézte. Puhának tűnt és csábítónak, de vajon nem veszélyes? Bonifácnak nem ártott, és bizonyára neki sem fog, de jobb, ha óvatos azok után, amik a fürdőben történtek.

Luca felhajtotta a takarót egy részét és oda rakta le a kis kandúrt. Remélte nem fog kiszúrni vele és maga alá pisilni. Eddig nem látta, hogy használta volna az alomtálcát, de bizonyára fogja, ha szükségét érzi.

Még tett-vett egy keveset a szobában, átöltözött pizsamába, majd úgy döntött ideje neki is bekuckózni a takaró alá. Megfordult és nem látta a kismacskát. Körbenézett a szobában, hátha leugrott az ágyról, de semmi. Mégis hova tűnt el észrevétlenül?

Összeráncolt homlokkal nézett rá Bonifácra, hátha mégis ő csinált vele valamit, de a kandúr nyugodtan feküdt. Láthatóan meg sem mozdult mióta elfoglalta a párnáját. A kék szemek őt figyelték, majd enyhén elfordította a fejét a takaró irányába.

Követte a pillantását, majd elmosolyodott. A takaró enyhén mozgott. Hol itt, hol ott emelkedett kicsit magasabbra. Ennyiből már tudta hova lett Ignác. Bevette magát a dunyha alá és ott játszott.

Luca sosem értette mi lehet jó abban, ha valami ráborul, ami alatt alig lát és ott futkározik. De bizonyára a macskák tudják mi ebben a szórakoztató különben nem csinálnák. Halkan lépett és került az ágy azon részére, ahol Ignác jelenleg bujkált.

Lehajolt és óvatosan emelte a takarót egészen míg el nem ért Ignácig. A kis kandúr meglapult, füleit lesunyta, apró karmait kimeresztette. Pupillája maximálisra tágult és riadtan meredt rá, mint aki pontosan tudja lebukott.

− Ha kiszakítod a lepedőmet megharaplak − Ígérte meg neki Luca, de közben mosolygott.

Ignác, mint akit puskából lőttek ki kiszáguldott a takaró alól, el a szoba faláig, majd mint akit üldöznek megfordult és a szoba túlvégéig meg sem állt. Ott aztán felpúposított, felborzolta a szőrét, füleit hátracsapta, és harci pózt vett fel.

− Azt hiszem Bonifác, ma nem fogunk lefeküdni a megszokott időben − sóhajtott Luca.

~ Sokat ugrál, akkor lecsapom. − Ígérte meg a kandúr és hatalmasat ásított.

Luca lépett egyet Ignác felé, aki meglódult előre, gondolkodás nélkül ugrott fel az ágyra, átfutott rajta vészesen közel Bonifáchoz, aki erre felemelte a fejét és morcosan nézett utána. A kis kandúr nem foglalkozott vele, a túloldalon leugrott róla és a szoba sarkáig meg sem állt.

Továbbra is olyannak tűnt, mint akit elkapott az idegbaj, vagy épp nagyon megijedt valamitől. Luca már számtalan olyan videót látott, amit macska tulajdonosok raktak fel esti órákról, amikor a kedvencükre rájön a bolond óra és minden ok nélkül rohangálásba kezd.

− Hozok valami játékot Bonifác, addig tartsd szemmel. − Azzal elhagyta a szobát.

~ Jobban örültem volna, ha azt mondod csapjam le! − Meredt morcosan Ignácra. ~ Mi bajod? Fejezd ezt be!

~ Te nem érzed?

~ Mit? − értetlenkedett Bonifác.

~ Nem tudom. Nagyon fura érzés.

~ És attól elmúlik, ha rohangálsz?

~ Nem tudom, de úgy érzem ezt kell tennem.

~ Kölyök! − és Bonifác, ha képes rá, akkor sóhajt egyet.

− Ignác! − Tért vissza Luca kezében egy plüss figurával. − Nézd! Hoztam neked egy barátot.

A kis kandúr továbbra is a sarokban állt felborzolt szőrrel, kimeresztett karmokkal. Riadtan nézett arra a valamire, amit a lány tartott a kezében és nyújtott felé guggolva. Majd újra futásnak eredt. Nagy ívben megkerülte Lucát, meg sem állt az ajtóig, aztán kirohant a folyosóra.

Először a bejárati ajtóig rohant, majd ott megfordult és egészen a másik végéig. Majd megint fordult, a hálószoba ajtajában megállt egy pillanatra, amikor Luca ránézett megint elinalt, de most a nappali felé. Hallani lehetett, hogy valamire felugrott és végigrohant rajta.

− Azt hiszem Bonifác holnap le kell terítenem a kanapét és a fotelt egy pokróccal, nehogy Ignác kárt tegyen benne. − Sóhajtott a lány.

Ignác randalírozott még egy kört, majd megint megjelent a hálószobában. Még mindig nagy szemeket meresztett, de már nem tűnt riadtnak, és a szőre sem állt az égnek. Felmérte a terepet, Luca pedig újra megpróbálkozott a plüssel, hátha úgy dönt, inkább azzal fog birkózni a futkosás helyett.

A kis kandúr nem jött közelebb, így letette a földre, ő pedig leült az ágyra. A kölyökmacska óvatosan araszolt a számára ismeretlen tárgy felé. Először távolról szaglászott, majd kicsit közelebb hajolt, majd egyből vissza. Nem történt semmi, így újból próbálkozott. Az orra hozzáért a plüsshöz, ezért visszatolatott néhány lépést és ott hasalt le vele szemben.

~ Ne légy már ilyen beszari. Csak egy élettelen játék. − Vágott Bonifác unott pofát.

Luca hálószobájában az egyik szekrényen ült néhány. Az első egyedül töltött napon alaposan megnézte magának őket. Puhának tűntek és szívesen belemélyesztette volna a karmait, de uralkodott magán és ellenállt a kísértésnek. Gyanította jól is tette, mert ha valami bajuk esik a lány még a végén megvonja tőle a vacsorát. Most, hogy jobban ismeri, szinte biztosra veszi megtette volna.

Ignác még egy darabig hasalt és figyelte a plüsst, aztán feltolta a popsiját, toporgott egy kicsit, majd elrugaszkodott és ugrott. Feldöntötte a nála nagyobb játékot, áthempergett rajta, majd már állt is fel és nyúlt a mancsával, hogy megpofozza, de túl messze volt tőle, nem érte el.

Púposított háttal ugrott közelebb és próbálkozott újra. Felállt a két hátsó lábára és onnan ugrott rá és birkózta le. Beleharapott, a mellső mancsaival magához húzta, a hátsóval pedig megrugdalta. Felpattant és néhány ugrással eltávolodott, onnan nézett vissza.

Nem történt semmi, nem moccant továbbra sem. Azért úgy döntött újabb rohamot indít ellene. Újra lesunyta a fülét, kimeresztette a karmait és ráugrott, beleharapott. Kiosztott neki néhány pofont, kicsit arrébb táncolt, majd egy ugrással rávetette magát és hemperget vele néhányat a földön.

− Olyan kis cuki! − Olvadozott Luca, majd hátranézett a kandúrra. − Te is biztos ilyen voltál kicsinek és így birkóztál a plüssökkel.

~Nem. Szerencsére a Pokolban nincsenek ilyen rémisztő szörnyek, amik szőrösek, puhák és nem ütnek vissza. − Válaszolt neki szarkasztikusan Bonifác, tudva Ignác viszont veszi a gondolatait.

A kismacska épp a hátán feküdt, felette a plüss, amit harapott és rugdalt. Most alóla felé fordította a fejét és rámeredt nagy szemekkel.

~ Legyőztem! − Közölte vele miközben lerúgta magáról a játékot, és felállt.

~ Hát hogyne! − Maradsz szarkasztikus a kandúr, majd letette a fejét a párnára és becsukta a szemét.

− Elég volt a játékból? Aludhatunk? − Mosolygott rá Luca, a lábait már a takaró alá dugta, hogy ne fázzon.

~ Aludni? Még csak most kezdődött az éjszaka!

~ Az emberek ilyenkor aludni szoktak, jobb ha te is ezt teszed! − morogta Bonifác.

~ De nem vagyok álmos! − Tiltakozott, de közben hatalmasat ásított.

~ Nem érdekel mit csinálsz, de ne zajongj!

− Gyere Ignác! − Paskolt maga mellé Luca. − Ügyesen legyőzted, most jár cserébe a pihenés.

~ Mondtam, hogy nem vagyok álmos! − Ellenkezett.

− Ahhoz, hogy akkorára nőj, mint Bonifác sokat kell enned és aludnod!

~ Igaza van. − Állt Bonifác is Luca pártjára, hátha ezzel rá tudja venni Ignácot végre aludni térjen.

~ Nagyobb és erősebb leszek nálad! − Fogadkozott a kis kandúr, majd Luca felé indult.

Felmérte a távot, majd felugrott az ágyra. A lány az oldalára feküdt maga mellé mutatott. Először átkukucskált felette Bonifác irányába, majd úgy döntött jobb lesz neki itt. Az a nagy párna veszélyesnek tűnik, még a végén elnyeli őt.

Luca keze rásimult a hátára, majd finoman magához húzta. Nem volt álmos, de úgy döntött mégis összegömbölyödik és becsukja a szemét. De csak egy kicsit, mert figyelni is kell. Az emberi világ számtalan veszélyt rejt, ami a legváratlanabb pillanatban csaphat le rá.

A lány leoltotta a lámpát, csupán kintről szűrődött be némi fény, de a szobára így is sötétség borult. Luca letette a fejét és hamar elnyomta az álom. Mögötte Bonifác szintén békésen szuszogott, farkával eltakarta az orrát.

Egy darabig Ignác is feküdt, de nem tudta sokáig csukva tartani a szemét. A félhomályban sárgán világított a tekintette, ami a szobában lévő árnyakat pásztázta. Fülelt a kinti zajokra, amik idegenek voltak számára.

Kényszerítette magát és újra behunyta a szemét, érezte Luca mellkasának ütemes emelkedését és süllyedését, ami megnyugtatta. Sikerült elaludnia, legalábbis egy időre, mert aztán felébresztette valami.

Kinyitotta újra a szemét, kikúszott a kezek közül, megkerülte Lucát a feje felett és a másik párnához ment, amin a felnőtt kandúr azóta sem mozdult meg, hogy behunyta a szemét.

~ Bonifác! − szólította Ignác, de semmi. ~ Bonifác!

~ Mi van? − Morogta ellenségesen, de a szemét nem nyitotta ki.

~ Pisilnem kell.

A kandúr szeme abban a pillanatban kipattant, a megszokott kék helyett valódi piros írisze látszódott, ami most vörösen parázslott. Ignác még egy kicsit meg is ijedt tőle, mert hátrált egy lépést.

~ Ne merj ide az ágyba, mert mind a kettőnket kitiltanak! − Szólt rá és közben felállt.

~ Nagyon kell!

~ Gyere! − indult meg az ágy vége felé. ~ És tartsd vissza!

~ Jó, de siessünk! − Szedte utána a lábait.

Bonifác kivezette, egészen a fürdőig. Luca az ottani lapradiátor és a csap alá tette be az alomtálcát.

~ Abba mássz bele! Ott elvégezheted a dolgod.

~ És honnan tudjam, hogy nem akarsz megint becsapni? − Ignác még nagyon jól emlékezett, hogy mikor legutóbb itt járt, akkor csurom víz lett. ~ Inkább ide pisilek.

~ Ne merd! − Mordult rá.

A kis kandúr felé mozdult, aki behúzta a nyakát, de végül nem bántották, csak megragadták a bundáját. Becipelték a fürdőbe és az előbb mutatott tál közepére lerakták. Fura darabos valami került a talpa alá, de ezen kívül nem történt semmi.

~ Végezd el a dolgod, aztán hagyj békén ma éjszakára! − Hagyta ott.

Ignác nézett utána egy darabig, majd szaglászni kezdett maga alatt, végül kiválasztott egy alkalmas helyet és elengedte magát. Felállt, visszafordult és alaposan felmérte a terepet, majd ösztönösen a közeli száraz darabkákat nekiállt ráhuzigálni.

A tál széle felé indult, feltette rá a mellső mancsait, de előtte lerázta a kisebb darabkákat. Óvatosan kikukucskált, hogy lássa milyen magasan van, majd felhúzta a hátsó lábait is, kicsit egyensúlyozott a peremen, majd átlökte magát.

Visszaindult a szobába óvatosan. Az ágy most sokkal nagyobbnak tűnt, de ügyesen felugrott. Luca közben a hasára fordult, így nem tudott visszabújni hozzá. Elnézett Bonifác felé, aki visszagömbölyödött a párnájára.

Nem tudta mit csináljon, végül döntött. Megkerülte a lányt, majd óvatosan tette a mancsát arra, amin Bonifác feküdt. Nem nyelte el, így kicsit bátrabban lépett tovább. A bátyja háta mögé gömbölyödött, hogy érezze, és tudja nincs egyedül, majd behunyta a szemét és hamar el is aludt.

Bonifác kinyitotta a szemét, amikor megérezte Ignácot a háta mögé kucorodni. Felemelte a fejét és vörös szempár hátranézett az öccsére, aki láthatóan hamar elaludt. Elzavarhatta volna, de nem tette. Igazából nem is akarta. Visszatette a fejét a párnára, betakarta az orrát a farkával és visszaszundított.