Luca vacsora közben figyelte Ignácot, aki nem egyszer feldőlt mosakodás közben, de nem adta fel és újra megpróbálkozott az adott terület nyalogatásával. Több-kevesebb sikerrel összejött is.

− Bonifác nem akarsz segíteni neki? − kérdezett rá mosolyogva.

A kandúr egyik hátsó lába épp az égnek állt ültében, de a neve hallatán felnézett és szemrehányó pillantást küldött a lány felé, hogy ezt nem gondolta komolyan, ugye? Luca vette a lapot.

− Értem, nem kedveled Ignácot − és még mindig mosolygott.

~ Kapcsolatban vagy vele? − szemrevételezte felváltva őket a kismacska.

~ Nem.

~ Akkor miért beszél hozzád úgy, mintha tudná érted, amit mond?

~ Mert az emberek szeretik azt gondolna a kis kedvencük érti, amit mondanak nekik, és fordítva is ugyan ezt hiszik.

~ Furcsák az emberek.

~ Azok. Majd megszokod.

− Gyere Ignác. − Hajolt le Luca a kis macskáért. − Megmutatom hova kell pisilni és kakilni.

~ Majd én eldöntöm hova fogok! − morcoskodott, de hagyta magát cipelni és beletenni az alomtálba is.

Maga alá szagolt és el is húzta az orrát, mert bizony Bonifác már járt arra. Ráadásul a kis granulátum kölyök a mancsára tapadtak. Kényeskedő léptekkel ment a széléig és evickélt ki a tálból.

~ Ez borzalmas!

~ Tartsd magad a szabályokhoz! − figyelmeztette Bonifác, aki jobbnak látta nem lemaradni. ~ Ha nem fogod tudni ellátni a feladatod, amivel Lucifer megbíz, akkor igen rövid életű leszel.

~ Lucifer rövid idő alatt...

~ Persze, persze! − Vágott közbe Bonifác. ~ Rá fog jönni mennyivel jobb vagy nálam és lecserél.

~ Így lesz! − erősködött a kölyök és harciasan fordult szembe a kandúrral, aki nem akarta kiábrándítani, aztán eszébe jutott valami.

~ Ahhoz előbb bizonyítanod kell. − Jegyezte meg gonoszan. ~ De ha azt sem tudod elvégezni, amit rád bízni készül, miért is venne maga mellé?

~ Hah! Csak figyelj!

~ Figyelek. Mutasd meg milyen cuki tudsz lenni, amivel behízelegheted magad az embereknél. − Bonifác fensőbbségesen nézett le kistestvérére.

Persze tudta Lucát amúgy sem lesz nehéz lenyűgöznie, de ezt nem kellett az orrára kötnie. Hadd higgye, hogy sikereket ér el. És legalább a lánynak sem akar ártani. Legalábbis egy darabig.

Ignác el is fordult a bátyjától és Luca felé indult, aki figyelte a kis bársonytalpút, aki most a lábának dörgölőzött.  Leguggolt és megsimogatta a hátát. Bonifác nem viselkedett így, de tőle nem is várhatta el. Felnőtt macska, és valószínű Luc mellett nem is úgy nőtt fel, hogy ilyenre igénye lenne. De most ő legalább kiélheti magát kicsit.

− Van kedved játszani Ignác? − A kismacska kérdőn nézett fel rá.

Luca felállt és a konyha felé indult, majd az egyik ritkán használt alsó szekrényben nekiállt kutatni. Ide rakta be, amiket egyszer hirtelen felindulásból vett, mondván ő tartani fog macskát. Előkerült egy bot, aminek a végéről madzagon egy kis puha labda és tollak lógtak le.

Ignác követte a lányt és most érdeklődve nézte mit tart a kezében. Luca meglengette kicsit, hogy felhívja rá a figyelmét, majd a nappali felé indult. Követte, egyrészt kíváncsi volt, másrészt azok a színes tollak eléggé ingerlően hatottak az érzékeire.

Luca leült a nappali közepén a szőnyegre, majd alacsonyan tartva nekiállt lassan ide-oda libbenteni a pálcát. A madzag végén lévő labda ennek megfelelően hol jobbra, hol balra lengett ki.

Ignác egy darabig nézte, majd kinyúlt a mancsával, hátha meg tudja fogni, de nem jött össze. Nem adta fel, újra próbálkozott, de megint lemaradt egy hajszállal és nem kapta el. Kezdett az az érzése lenni, Luca szándékosan gyorsabban mozgatja, már pedig nem maradhat szégyenben Bonifác előtt, aki a fotel mellett heveredett le és onnan nézte a jelenetet.

A kismacska már egyszerre mindkét mancsával igyekezett utána nyúlni, sőt néha felágaskodott a hátsó két lábára, hátha úgy összejön. Egyszer hanyatt is bucskázott, de állt is fel egyből. Mikor Luca lerakta a földre, úgy gondolta most elkaphatja, de a lány elhúzta előle.

Azok a mozgó színes tollak, meg a gömb idegesítette és izgatta is. Felborzolta a szőrét, felpúposította a hátát és újra támadásba lendült kimeresztett karmokkal, hátha akkor sikerül neki.

Csakhogy Luca reflexei jobbnak minősültek, mint az övé és újra és újra elmozdította mielőtt lecsaphatott volna rá. Kezdett ideges lenni és egy sikertelen alkalom után felborzolt szőrrel vágtázott végig a szobán, majd a falnál megfordulva ki egészen a folyosóig. Az ajtóban megállt, ellenséges testtartást felvéve nézett a lányra.

~ Gyűlöllek! − nézett rá gyilkos tekintettel.

~ Kis béna. − üzente neki Bonifác.

Ő is követte a tollas játék mozgását és nagyon kellett uralkodnia magán, hogy ne rontson oda egy ugrással és csapja le. Mégis hogyan nézni ki az? Valószínű Luca is azért nem vette elő eddig, mert tudta ő nem játszana vele.

A lány mintha csak olvasott volna a gondolataiban, most felé fordult. Előre hajolt kicsit, hogy közelebb legyen hozzá, majd megemelte a botot és nekiállt az orra előtt lengetni. Bonifác a tekintetével követte és igyekezett a késztetésnek ellenállni, de nem ment.

Fekete villám sebességével csapott le a mancsával, kimeresztett karmokkal szorította a talajhoz a labdát. Már emelte volna a szájához, hogy bele is harapjon ebbe az idegesítő színes játékba, mikor rájött mire készül megmerevedett a mozdulatban.

De elkésett, mert mikor felnézett Lucára az bőszen vigyorgott rá. Egyáltalán nem tűnt csalódottnak, amiért nem tudta előle elhúzni. Láthatóan kifejezetten örült, hogy sikerült őt is bevonni ebbe az egészbe.

Bonifác visszahúzta a karmait és lerázta a mancsáról a szivacsgolyót, majd felállt és úgy döntött inkább olyan helyre fekszik le, ahol nem látja mit csinálnak. Majd csak fülelni fog és úgy követni az eseményeket.

− Persze! Menj csak és duzzogj! − szólt utána mosolyogva Luca. − Nehogy beismerd még él benned is a kölyökmacska, aki szeret játszani.

~ Tartsd meg a hülye játékaidat! Nem fogok lealacsonyodni hozzájuk! Én csak élő dolgokra vadászom.

~ Hehe. Ha ezt Lucifer megtudja...

~ Kiszedlek a bundádból, ha elmondod neki! − ígérte meg.

− Gyere Ignác, van számodra még valamim. − Tette le Luca maga mellé a botot és a másik tenyerében tartott játékot mutatta meg.

Ignác az előbbi miatt még mindig kicsit felborzolt szőrrel, óvatosan közelített és nézte meg magának a kis méretű műanyag labdát, amin helyenként lukak voltak. Mégis mit kéne neki azzal csinálnia.

Hamar megtudta, mert Luca egy mozdulattal felé dobta. Csörgő hangot hallatva gurult a kismacska elé, aki először felpúposítva hátrált néhány lépést. Aztán támadásba lendült és lecsapott rá a mancsával.

Eltalálta a gömböt, ami a mozdulattól arrébb is gurult. Ignác a sikeresen felbuzdulva újra megtámadta és igyekezett megfogni a mancsaival, de mindig arrébb pöckölnie sikerült, így ment utána.

Sikeresen beleakadt a karma az egyik résbe és ettől a labda a levegőbe emelkedett és ívesen repült. Ignác hátrálásba kezdett nehogy ráessen, de a szemét le nem vette róla és amint földet ért újra támadásba lendült.

Luca mosolyogva nézte egy darabig, majd a fotel felé nézett, aminek túloldalán Bonifácnak duzzognia kellett volna. És most azt látta, hogy a sarokról figyeli mit csinál Ignác.

− Ne kukucskálj Bonifác! Te most duzzogsz! Emlékszel?

~ Most kifejezetten utállak Luca!

Vált morcossá és valamennyit hátrált, hogy ne látszódjon ki. Bosszantotta, amiért lebukott, másrészt sérelmezte valahol, hogy a lány nem foglalkozott eddig az ő szórakoztatásával. Ignác alig egy órája van itt, nem csak kaját és figyelmet kapott, hanem két játékot is, amivel lekötheti magát. Bezzeg tőle elvárta, hogy ellegyen míg ő dolgozik.

Luca újra Ignácot figyelte, aki kezdett belejönni a játékba. Sikerült a labdát úgy megfognia, hogy hanyatt tudjon vele fordulni és apró fogaival a labdára harapott, hátha sikerül az a csörgő valamit kiszednie onnan.

~ Majd vennem kell neki egy plüsst, amivel birkózhat, mert Bonifác túl nagy ahhoz, hogy játsszon vele. Na meg morcos is. − Jegyezte meg Luca magában és szeme sarkából újra a fotel felé lesett, hogy vajon a kandúr éppen most mit csinál.

Természetesen kukucskált, de már sokkal óvatosabban és épphogy az orra hegyét látta. Szinte várta, hogy rakéta módjára kilő és elveszi a játékot Ignáctól, de nem történt meg. A kismacska pedig hamarosan elfáradt, mert fekve maradt. Persze a labdát nem engedte el. Mégiscsak a zsákmánya, amit meg tudott fogni.

− Remélem kellően elfáradtál kis méregzsák, hogy tudjak venni egy forró fürdőt.

Odamászott hozzá négykézláb és tenyerét a pocakra rakta és kicsit meghengergette a kismacskát. Ignác védekező pozícióba kapcsolt, kimeresztette a karmait felhúzta a hátsó lábait, hogy lerúgja magáról, de Luca addigra visszahúzta a kezét.

− Nyem-nyem! − Fenyegette meg játékosan. − Nem fogom hagyni, hogy összekarmold a kezem. Ebbe a csapdába Bonifác sem tudott berángatni.

Mosolygott, majd felállt és kifelé indult. Nagyon remélte tényleg ellesznek addig, míg ő egy fél órára elmerül a vízben. És legalább kitalálhatja mit csináljon Ignáccal. Bonifáccal ellentétben valószínű nem fog egész éjjel aludni.

Talán be kéne zárnia a fürdőbe, de akkor meg lehet fél éjszaka a nyávogását fogja hallgatni.  Sóhajtott egyet, lehet nem gondolta ő ezt át rendesen. Ráadásul hétfőtől mit fog csinálni? Bonifác nem kedveli Ignácot és ki tudja mit tesz vele, míg dolgozik. Az lesz a legjobb, ha a meglévő szabadságából kivesz legalább egy hetet. Majd holnap felhívja a helyettest, de előbb a jól megérdemelt fürdő.