Teltek a napok, eljött újra a péntek. Luca alig ért haza és vette le a cipőjét, amikor valaki becsengetett. Kérdőn nézett rá Bonifácra, hogy ő vár-e valakit, mert ő senkit. A kandúr szokásos nyugalommal, már-már unott pofával ült a folyosó közepén, pedig ő pontosan tudta ki áll az ajtó túloldalán.

A lány a biztonságai zárat rajta hagyva nyitotta résnyire a bejáratot, majd elképedt arcot vágott, mikor meglátta a férfit, aki szélesen rámosolygott.

− Jó estét Luca!

− Luc! − jött zavarba, majd behajtotta az ajtót és a zár kioldása után szélesre tárta. − Hogy kerültél ide?

− Autóval. − Mosolygott továbbra is a férfi és belépett az invitálásra.

~ Na persze! Te meg az autó, mikor kedved szerint teleportálgatsz. − Ásított egyet unottan a kandúr, de Lucifer nem foglalkozott vele.

− Igen, persze. Gondoltam. De minek köszönhetem a látogatásod? − Lucanak kicsit még furcsa volt a tegeződés, pedig a legutóbbi beszélgetés során megegyeztek ebben.

− Hatalmas kéréssel jöttem. Természetesen, ha nem tudsz neki eleget tenni sincs probléma, de remélem nem lesz kifogásod ellene.

− Miről lenne szó? − Lucának fogalma sem volt mit akarhat tőle kérni a férfi.

− Van egy macska rajongó üzlettársam, és Bonifác megjelenése is lenyűgözte, dehát őfelsége nem az a típus, aki hagyja magát szeretgetni és még viszonozza is. − Lucifer egy mosolyt villantott a kandúrra, aki viszont nem reagált semmit.

− Igen, valóban nehezen viseli a babusgatást. Bár múltkor sikerült némi dorombolást kicsikarnom tőle.

− Dorombolást? − A férfi őszintén meglepődött és ránézett a familiárisára.

~ Ne kérdezz semmit! − küldött felé morcos pillantást.

− Igen, én se akartam elhinni − nevetett fel röviden Luca.

− Azt hiszem kezdek féltékeny lenni. − Lucifer hangjában bujkált valami fenyegető annak ellenére, hogy közben mosolygott.

− Ugyan! Alig pár pillanat volt és azóta se ismétlődött meg − legyintett Luca, mintha semmiség lenne.

Igazából nem tudta eldönteni, hogy Luc vajon mire gondolt pontosan. Rá féltékeny, mert Bonifác dorombolt neki, vagy pedig a macskára, mert ki tudja milyen kényeztetést kapott, ha erre vetemedett, mikor nem szokása.

− És miben segíthetek én? Nem hiszem, hogy képes lennék Bonifácot kifordítani a bundájából és megváltoztatni a jellemét − terelte inkább vissza a szót a kérésre.

− Nem, azt valóban nem. Sikerült ugyan onnan szereznem egy kiskandúrt, ahonnan Bonifác is származik, de sajnálatos módon nem tudom most átadni az üzlettársamnak, mert elkapott valami nyavalyát és kórházban van.

− Jobbulást neki!

− Átadom. A kérésem az lenne, hogy míg ki nem jön, esetleg vállalnád Ignác vigyázását is? − Lucifer itt felvillantott egy újabb mosolyt.

~ Mondj nemet Luca! − Szuggerálta a bársonytalpú a lány hátát.

− Nem tudom Bonifác mennyire tolerálna egy másik macskát − nézett Luca a kandúrra, aki továbbra is nyugodtan ült a helyén, még csak eszébe sem jutott az igazi gazdáját köszönteni, vagy odamenni némi simogatásért.

− Ugyanazoktól a szülőktől van, így a testvére. Biztos vagyok benne nem fogja bántani. − És a férfi itt nyomatékosan belenézett a macska szemeibe.

~ Csak azt ígérem meg, hogy nem nyírom ki.

− Nos, akkor rendben. Hely az van. Egyedül sem lesz a kis gézengúz, míg én dolgozom, így unatkozni sem fog.

− Remek! Köszönöm Luca! − Lucifer pedig megfogta a lány kezét, miközben újabb mosolyt villantott rá.

Luca zavarba jött és nem tudta hirtelen mit is kéne csinálnia, de szerencsére a férfi nem hozta még kényelmetlenebb helyzetbe, mert elengedte a kezét. Benyúlt a vászonkabátja méretes zsebébe és egy fekete, szundikáló szőrgolyót húzott elő a tenyerén tartva.

A kölyökmacska összegömbölyödve aludt eddig, de most megmozdult és hatalmasat ásított, majd kinyitotta a szemét és felnézett Luciferre, majd a túloldalon álló Lucára.

− Lila a szeme? − lepődött meg a lány.

− Igen. Ennek a fajtának kölyökkorban nem sötétkék, hanem lila. Majd változni fog neki idővel.

− Értem. Szia! − nyújtotta óvatosan a kezét, hogy megszagolhassa a kölyök.

− A neve Ignác. − Lucifer közben lehajolt és letette a kismacskát.

− Gondolom akkor azok a kölyöktápok neki lettek szánva, csak véletlenül kerültek Bonifác csomagjába.

− Bizonyára ez történt. − A férfi igyekezett ártatlanul mosolyogni.

~ Bizonyára. − és Bonifác nekiállt a kis szőrcsomót megszemlélni, ami felpúposított háttal és felborzolt farokkal közeledett felé.

− Legalább nem kell külön küldeni. Oh, de aranyos! − figyelt fel Luca is Ignác reakciójára Bonifác láttán, aki továbbra se mozdult meg.

A kiskandúr esetlenül ugrándozva, pattogva támadásba lendült, és vissza is pattant a felnőtt macska oldaláról. A lány jót nevetett rajta, amit a keze mögé rejtett és Lucifer is roppant jól szórakozott.

Ignác nem adta fel, mert egyből állt is fel és újra megpróbálkozott egy támadással, de az ülő pozíció miatt a hát lejtett, az apró karmok pedig nem találtak kapaszkodót a vastag bundában, így lecsúszott és újra a földön kötött ki.

Új taktikához folyamodott, mert Bonifác mellső lábát vette célba és igyekezett beleharapni, de a nála jóval termetesebb testvére egyszerűen csak felemelte és kihúzta a fogásból és közben még hanyatt is döntötte a kölyköt.

~ Hagyj békén! − szólt rá unottan.

~ Le foglak győzni és átveszem a helyed! − Ignác újra támadásba lendült.

~ Na persze!

Bonifác egyszerűen elhúzta a mancsát az újabb támadás elől, majd le is rakta. Egyenesen Ignác fejére, akit ezzel oda is szegezett a földhöz. A kismacska igyekezett kiszabadulni, de egyelőre nem sok sikerrel járt.

− Egy kicsit vad − jegyezte meg Luca.

− Igen, de biztos vagyok benne, hogy a te gondoskodásod és kedvességed mellett, hamarosan kis bújós, dorombolós kiscica lesz.

Luca nem tudott mit mondani, mosolygott zavarában és inkább újra a páros felé fordult, ahol Ignác még mindig küzdött, de továbbra sem tudott kiszabadulni.

− Engedd el Bonifác! − szólt rá kedvesen, mire a kandúr felfelé emelte a tekintetét, aztán épphogy, de arrébb rakta a mancsát.

A kiskandúr a hirtelen megszűnő nyomás miatt hátrabucskázott a lendülettől és az oldalára dőlve állt meg. Luca hajolt le érte és nyúlt a mellső lábai alá, hogy felvegye. Tettét nem díjazták, mert kezdetleges fújást és kimeresztett karmokat kapott.

~ Ignác! − Lucifer hangja figyelmeztetőn szólalt meg a kismacska fejében, aki megmerevedett.

− Semmi baj − fektette Luca a kölyköt a karjára, mint valami kisgyereket és végigsimított rajta. − Nagyon jó dolgod lesz itt. És meglátod Bonifác sem mindig ilyen undok. Nagyon jól ki fogtok jönni majd.

~ Kétlem − azzal a kandúr megemelte a hátsóját, hátat fordított nekik és a szoba felé vette az irányt.

~ Ki foglak nyírni az előbbiért! − Ígérte meg Ignác és be kellett vallania a simogatás egész jól esett neki.

− Azt hiszem megsértődött − fordult Luca a férfi felé. −Lehet féltékeny?

− Bonifác? Féltékeny? Nem hiszem. Inkább megsértődött. Akkor biztosan nem baj, ha marad?

− Nem, úgyis hétvége jön. Lesz időnk összebarátkozni Ignáccal. Egy kiscica pedig mindig sok vicces és aranyos élményt tud adni − mosolygott.

− Igen. − Értett egyet a férfi és viszonozta a mosolyt is. − Nekem most mennem kell. Ki kéne végre magam egyszer pihenni.

~ Nem is értem honnan a mondás, hogy az Ördög sosem alszik − jegyezte meg Bonifác a nappaliból.

~ Az emberek szeretnek túlozni, de nekem ez csak jó. És viselkedjetek! − tette hozzá Lucifer nyomatékosan.

− Azt mindenkinek kell. Jó éjt Luc! − búcsúzott a lány, a férfi intett és távozott.

Luca miután becsukta az ajtót és visszatette a biztonsági zárat a konyha felé indult. Továbbra is magához fogta Ignácot, aki egész ellazult a simogatás hatására.

− Gyere Ignác, adok neked enni, míg Bonifác bent duzzog. Különben a tiédet is befalná.

Letette a kiskandúrt az egyik székre, míg kibontotta az egyik konzervet neki. Alig húzta le félig a tetőt, amikor megjelent Bonifác is. Kék szemét először rá, majd a kölyökre szegezte, a farka ellenségesen lengett utána.

− Fogadni mertem volna, hogy meghallod a hangot és már meg is jelensz. Te is kapsz, nyugi! − mosolygott rá Luca.

Egy kis adagot a kölyöktápból kirakott az egyik tálkába, majd a felnőtteknek készítettből egy jóval méretesebbet a másikba. Először Bonifácnak tette le a földre, majd Ignáchoz lépett, az övét a székre rakta. A kismacska először beleszagolt, belenyalt, majd nekiállt enni.

− Nekem is kéne enni valamit, de egy pillanatra sem merlek titeket szem elől téveszteni, mert még összevesztek a kaján. Meg is etted Ignác? Úgy látom az étvágyad legalább olyan jó, mint Bonifácé − mosolygott a lány.

A kiskandúr tisztára nyalta a tálat, majd leugrott a székről, de nem közelítette meg a testvérét, hanem kissé esetlenül nekiállt mosakodni. Bonifác követte a példáját, így Luca nyugodtan elmehetett kezet mosni, majd elkészíthette a vacsoráját. Kivételesen a kandúr nem nézte ki a kezéből, mert a kis szőrgombócot figyelni fontosabb volt.

Elképzelni nem tudta Lucifer hogyan gondolta ezt. Még szerencse, hogy Ignác egyelőre nem képes pokoli formát ölteni. Luca halálra is rémülne, ha meglátná a vörös szemeket. Ráadásul kinézte ebből a kis bolhazsákból, hogy most aranyos, de biztos a lány életének megkeserítésére fog törekedni, mindegy a Pokol Ura mit mondott vagy sem. A kölykök már csak ilyenek. Szembe mennek az utasításokkal. De majd ő megrendszabályozza és nem hagyja, hogy ártson Lucának.

Betegség miatt nem jelentkeztem most sokáig, de összeszedtem magam és Péntek 13.-át nem hagyhattam ki, hogy ne publikáljak új részt.

Egy kis bónusz, történeten kívül.

− Oh, ma péntek tizenhárom van! − kapcsolt Luca.

− És akkor? − kérdezett rá Lucifer.

~ Tudhatnád, hogy babonásak az emberek. Szerencsétlen napnak nyilvánítják, de sokan épp most kísértik meg a szerencséjüket.

− Lottót kell feladnom! − Közölte a lány. − Hátha nyerek! Főleg, hogy most már fekete macskám is van hozzá. Hozz szerencsét Bonifác!

~ Téveszméid vannak Luca velem kapcsolatban, de van más, aki segíthet rajtad.

− Szeretnél nyerni? − mosolyodott el hamiskásan Lucifer.

− Hát szép összeg van az ötösön, meg az euro jackpoton is. De nem, annyit azért nem. Nem is tudom mihez kezdenék vele. Azért néhány millió jól jönne. Tudnék vele mit kezdeni − közben elővette a telefonját, hogy interneten adja fel a számait.

− Én is mondhatok számokat, hogy növeljem az esélyeidet?

− Persze! Ha nyerünk felezünk!

− Nem, nem! Nekem van épp elég. Ha nyersz, az mind a tiéd − mosolygott Lucifer.

− Hát jó! De még meggondolhatod magad addig! A számaid?

− A számaim... − Kezdett bele a férfi.

~ Van előnye, ha maga az Ördög szerelmes beléd. Így ördögi szerencséd lehet. Vagy nem, csak egyszerűen teljesíti a kívánságaid és még a lelked sem kéri cserébe.

~ Majd kérek helyette cserébe mást Bonifác − és Lucifer le sem vette a szemét Lucáról. Minden csak idő kérdése.