Bonifác alig pár pillanattal később a város előkelő negyedének egyik házában bukkant elő. Méghozzá a hálószobában. Kilépett az átjáróból és körbenézett a szobában, amit egy hatalmas franciaágy uralt, nem sokkal arrébb nyílt egy fürdőszoba. Káddal, pipere asztallal. A kandúr háta mögött pedig hatalmas gardrób szekrény kapott helyett, aminek mindegyik ajtajára tükröt szerelték.

~ Micsoda tökéletes hely a terrorra.

Nem sokáig örülhetett magának, mert hamarosan előkerült egy öleb és az ajtóban megállva nézte először őt. Egész testében remegett és Bonifác nem tudta eldönteni, hogy félelmében, vagy pedig izgalmában teszi. Esetleg szimplán idegbajos.

Egy pillanattal később pedig hagos ugatás közepette rontott neki. Nem igazán akarta elhinni mire vetemedett, mert nála jóval kisebb méretet képviselt. Még a nagyobb kutyák is meg szokták sínyleni, ha neki támadnak nem ez.

Megtorpant tőle fél méterre és ide-oda ugrálva ugatta, próbált néha felé kapni, de annyira sosem ment közel, hogy sikert érjen el. Ennek ellenére Bonifác felemelte a jobb mancsát, hogy odacsapjon, ha kell. És eljött a megfelelő pillanat, ő pedig kimeresztett karmokkal támadt. Az apró eb felnyüszített, majd vérző pofával menekülőre fogta.

~ Na akkor kezdjünk hozzá a munkához. Nahát, fiókok! A kedvenceim és amúgy is el kell végeznem a dolgom. Remélem a fehérneműit tartja benne – indult meg felé és kihúzta az egyiket. – Selyem. Imádom. Pihe-puha, csúszós.

Azzal befészkelte magát és először alaposan meghempergett benne. Szívesen időzött volna, de emlékeztette magát a feladatára, így az eredeti tervet vitelezte ki. És azért a biztonság kedvéért néhány alsóneműt ráhúzott a tetejére, majd már el is hagyta a tetthelyet.

Épp azon gondolkodott mit kéne még tennie, amikor hangok ütötték meg a fülét, majd léptek siettek fel a lépcsőn. Nagyon remélte, hogy a nő jön felfelé. És nem kellett tévednie, de mire belépett, ő már eltűnt.

– Mi történt? – lépett be és feloltotta a villanyt, a kezében a remegő, vérző pofájú kutyát tartotta. – Ki húzta ki a fiókot? És mi ez a bűz?

Beljebb jött és folyamatosan forgatta a fejét, hogy megtalálja a tettest. Benézett az ágy alá, a szekrények mellé, a fürdőszobába, de nem talált semmit. A gardrób felé fordult, hogy a fiókot megnézze, ami kihúzva állt, amikor a tükörben meglátta a ágyon kuporgó macskát.

– Mi? Te hogyan? – tette fel a kérdést, mert az előbb még nem volt ott semmi.

Bonifác igazgatta maga alatt a tappancsát, hogy az ugrása tökéletesre sikerüljön, aztán már el is ki is lőtt. Lépett néhányat az ágyon, majd elrugaszkodott. A nő felsikított, védőn emelte maga elé a kezét, a benne lévő kutyát egyszerűen elengedte, szerencsétlen eb tompa puffanással fogott talajt.

A kandúr mellső mancsai a vállra támaszkodtak, majd megérkezett a hátsó is és már lökte is tovább magát egyenesen a tükör felé. A lendülete, az átlagnál nagyobb súlya és termete elégnek bizonyult, hogy a nő elveszítse az egyensúlyát és hanyatt essen.

Lentről egy férfihang kérdezett valamit, de nem kapott választ. A nő ösztönösen tolta fel magát és nézett a tükrök felé, de nem látott semmit. Körbeforgatta a fejét, hátha megtalálja a macskát, de az látszólag megint nyomtalanul eltűnt.

Újra a szekrények felé fordult és megmerevedett. Minden tükörből a fekete bundás nézett vissza rá, pontosan öt helyről. Félelemmel telve igyekezett hátrálni, a következő pillanatban pedig még az előbbinél is hangosabb sikítás hagyta el a száját.

Bonifác ugyanis megmutatta valódi magát. A szemei vörösbe váltottak és bőrszárnyai megjelentek a hátán. Felpúposított és jól hallhatóan fújt a nőre. Lelapult, majd elrugaszkodott. A férfi ekkor ért fel a szobába harcra készen, de csak a falfehér, sokkos állapotban lévő feleségét találta és a földön remegve, kuporgó ölebet.

A kandúr elégedetten tért vissza Luca fürdőjébe. Kizártnak tartotta, hogy az a némber ezután az élmény után bemegy holnap dolgozni. Sőt lehet a héten, vagy a hónapba se, ha kapott tőle egy kisebb idegösszeomlást.

Már csak egy dolga maradt. Lucába lelket önteni. Vajon kereste őt már? Hamarosan úgy is megtudja. Belépett a lány szobájába, de meg is torpant az ajtóban. Luca a szekrény előtt állt és a ruháit nézegette. Egy kisebb halom már az ágyon tornyosult.

– De jó, hogy jössz Bonifác! Nem tudok dönteni! Szerinted hogyan kéne felöltöznöm?

~ Csinosan? – lépkedett beljebb, majd az oldalára heveredve, a fejét felemelve nézte a lányt.

– Mit szólnál hozzá, ha ezt a blúzt venném fel? – emelt egyet maga elé vállfástul.

~ Unalmas – rakta le Bonifác a fejét.

– Igen, igazad van, unalmas – fordult el a lány.

A kandúr viszont felemelte a fejét és méregetni kezdte. Vajon érzékelte a gondolatát, vagy csak simán ráhibázott? Végül az utóbbi mellett tette le a voksát. Lucifer nem adná át őt Lucának. Legalábbis nagyon remélte, nem tenne ilyet.

– Miért is töröm magam? – állt meg egy pillanatra a lány. – Ez nem randi lesz, csak egy sima ebéd, ahol megbeszélem a sorsod a gazdáddal.

~ Dehogyisnem! Hidd el, ez egy randi – ásított egyet Bonifác unalmában.

– Minek egyeztem én ebbe az ebédbe egyáltalán bele? – fakadt ki Luca pár perccel, és vagy újabb öt ruhadarab elővételével később.

~ Mert imádsz, és meg akarsz tartani, még ha ehhez magával az Ördöggel is kell ebédelned? – emelte meg leheletnyit a farka végét Bonifác.

– Nem tudom mit vegyek fel! Nincs semmi megfelelő ruhám hozzá! – tört össze Luca és elkeseredett ült le az ágy végébe, amin a szekrénye tartalmának nagyjából a háromnegyede pihent.

~ A Pokol minden tűzére Luca! Fejezd be a hisztit! – állt fel Bonifác.

Megindult a lány felé, felugrott az ágyra, majd hátulról közelítve a karja és a teste közé fúrta a fejét. Mellső lábait a combjára támasztotta, majd a kék szempár felnézett Lucára, aki egy darabig még maga elé bámult, majd lassan felé fordult.

– Oh Bonifác! – felemelte a karját és végigsimított a kandúron, aki felpúposított elégedetten. – Mit vegyek fel szerinted?

Bonifác elfordította a fejét és végig nézett a ruhahalmokon, majd be a szekrénybe, amiben még ott lógott egy csinos, fekete koktélruha, egy hozzá tartozó vörös boleróval. Luca követte a pillantását és elgondolkodva nézte, amit a kandúr.

– Nem gondolod, hogy az túl kihívó?

~ Hidd el nekem, ha abba mész, Lucifer a tenyeredből fog enni, úgy elkápráztatod – biztosította Bonifác.

– Hát jó! – rakta vissza az ágyra Luca a kandúr mancsait, hogy fel tudjon állni. – De ehhez elő kell vennem a hosszú szövetkabátom, különben lefagyok, míg beérek a munkahelyemre. Vagy vigyem be és ott öltözzek át?

~ Ne kelljen már nekem mindenben helyetted dönteni – nézte Bonifác a hátát.

– Nem! Ebbe megyek! – döntött Luca. – Ha meg megkérdezik minek köszönhető megmondom randim lesz!

~ Ez a beszéd!

– Az már más lapra tartozik, hogy nagy eséllyel a holnapi ebéd után hetekig vagy talán hónapokig nem fogok találkozni a gazdáddal.

~ Én ettől nem tartok – hasalt le Bonifác nem zavartatva magát, hogy mindezt néhány ruhán tette.

– Oké, holnap akkor ebbe megyek – azzal kiakasztotta a szekrényből, majd megfordult. – Micsoda kupit csináltam.

~ Még jó, hogy nem kened rám.

– Ez a te hibád! A te gazdáddal kell találkoznom – vágott morcos arcot Luca.

~ Na szép! Ez a hála? Én itt segítek neked, cserébe meg az én bűnömnek állítod be!

– Tedd arrébb a nehéz hátsódat Bonifác! – próbálta meg a lány arrébb tessékelni. – El kell pakolnom.

~ Most megsértettél! – vonult arrébb. ~ Nem alszom ma veled!

Ugrott le az ágyról, majd leült és nekiállt mosdani. Luca mögötte pakolt, meg rendezgetett, ő pedig elhatározta az este további részében nem lesz hajlandó róla tudomást venni. Percekkel később két kar fonta körbe hátulról.

– Kösz Bonifác! – duruzsolta neki a lány. – Megérdemled azt a halpástétomot.

~ Na jó! – fordította felé a fejét. ~ Talán annyira nem haragszom rád, hogy ne fogadjam el a felajánlásodat.

Luca mosolygott rá, majd odahúzta magához és átölelte, még a fejét is a hátára hajtotta. Bonifác pedig kivételesen hagyta magát nyúzni. Ugyan be nem vallotta volna, de élvezte a lány figyelmét és szeretetét. Nem, dorombolni akkor sem fog.

Percekkel később elengedték, Luca megnyugodva állt fel és indult a konyha irányába. Ugyan még nem volt vacsora idő, meg Bonifác nemrég evett a pizzából, de ha már megígérte neki, akkor odaadja a halpástétomot. Ha nem éhes, akkor majd később megeszi.

Természetesen a kandúr nem maradt el mögötte és egyből neki is esett a tányérjába tett finomságnak. Luca nem tudta elképzelni hova tesz ennyi kaját. Tény, a nagysága vetekszik néhány fajta kisebb testű kutyáéval, na meg a súlya is, de akkor is elképesztette.

Arról persze fogalma sem lehetett, hogy Bonifác mit csinált abban a kis időben, míg magára hagyta a szobában. Márpedig utazni a tükrök által a köztes síkon energiaigényes. Ahogyan ebben a világban felölteni a pokoli formáját szintén.