- Akkor biztos nem jössz velem? - nézett be Luca még egyszer a nappaliba, aminek közepén Bonifác elterült.

~ Biztos nem - és csupán a farka végét volt hajlandó megemelni, hogy tudassa, hallotta a neki szánt szavakat.

- Hát jó - kezdett öltözködni és gondosan ügyelt arra, hogy a kinyomtatott oldal ne gyűrődjön, mert az a fénymásolatokon is látszana. - Ha lehet ne szedd szét a lakást, míg nem vagyok itt.

~ Ne alacsonyíts le egy kutya szintjére! Különben is, programom van, aminek neki is látnék, ha végre elmennél - feküdt Bonifác továbbra is mozdulatlanul.

Épphogy észrevehetően rezdült a füle, amikor becsukódott Luca mögött az ajtó. Még várt jónéhány pillanatig, aztán felemelte a fejét is a folyosó felé nézett. Biztosra akart menni, hogy a lány nem fog visszajönni valamiért.

A hasára fordult és a konyhába sompolygott és egy ugrással már az ablakban is termett. Onnan nézett le és figyelte Luca távolodó alakját. Ugyan nem örült annak, hogy mindenhova kiplakátolja a képét, de mivel már feltette a facebookra is több helyre, nem lett volna értelme megakadályozni a többiben.

Még várt néhány percet, majd a fürdő felé indult. Pokolmacskaként az ajtók nem jelentettek neki akadályt, mégis jobban szerette a tükröket átjárónak használni. Egy ugrás a mosógép tetejére, és egy újabbal el is érte a viszonylag magasra szerelt tükröt, amiben eltűnt.

Luca összefogta a kabátját a nyakánál és sietősebbre vette a lépteit. Nem esett, vagy fújt mégis nagyon hidegnek érezte a levegőt. Nem akart buszra ülni, nem mintha messzire kellett volna mennie. Húsz perc séta pedig még senkinek sem ártott meg.

Úgy rémlett neki, hogy a közeli központban fénymásolnak az egyik üzletben, a kérdés mennyit csináltasson? A fél várost nem akarta körbeplakátolni és amúgy is nagy eséllyel Bonifác nem a túlvégéből keveredett ide, hanem a környékről.

Húsz darab talán elég lesz. Vesz celluxot és majd minden második buszmegállóba ragaszt ki egyet. Esetleg menet közben megkérdez néhány utcai árust, hátha ismerik Bonifácot. Kinézte belőle, hogy igazi csavargós fajta, aki nem először tévelyedett ki az utcára. Már csak azért sem, mert nem egy félős típus.

~ Micsoda mocsok! - húzta fel Bonifác az orrát, amikor egy szinttel feljebb megjelent egy lakásban. ~ A bűzről ne is beszéljünk. A Pokol ehhez képest illatos.

Nem a fürdőben, hanem a lakás folyosójára érkezett meg, ahol több pár mocskos cipő hevert hanyagul. A fogason lógott néhány hasonló minőségű és tisztaságú kabátszerűség.

A fal valaha fehér lehetett, de mostanra sárgásbarna színt öltött a dohányfüstnek köszönhetően. Akadt néhány folt is, ami ki tudja mitől származott. A padló nem mostanában látott seprűt, felmosást meg pláne.

Bonifác kényesen emelgetve a lábait igyekezett beljebb, ügyelve hogy semmi gyanúsan kinéző dologra ne lépjen rá. A konyha felől mocorgást hallott és mikor elérte az oda vezető bekötő folyosót, látott néhány patkányt bent, amin meg sem lepődött.

Haladt a szoba felé, ahonnan szuszogás hangja szűrődött ki. Az útját egy onnan kijövő termetes patkány állta el. A hátsó két lábára állt, az orra folyamatosan járt és szaglászott, miközben őt nézte. Aztán adott ki valami hangot, ami után megjelent még néhány társa.

~ Te most ezt komolyan gondoltad? - küldött felé lenéző pillantást Bonifác.

Ténylegesen nem tudott kommunikálni a rágcsálókkal, de nagyon is sejtette, hogy mire készülhet a másik. Igen, ha hétköznapi macska lenne, akkor valószínű néhány vadabb patkány megfutamíthatná, hisz igencsak nagyot tudtak harapni és nagy számban komoly veszélyt is képviseltek, de ő sok minden volt, de nem átlagos.

Aztán már támadt is az első, de egy mancs könnyedén akasztotta meg az ugrást és söpörte félre, majd csapta a falnak. Két újabb jött, az egyiket a padlónak nyomta és belemélyesztette a karmait, ami egy átlag macskáéhoz képest jóval hosszabbak és halálosabbak voltak, így gond nélkül mélyedtek a húsba, átvágva mindent, ami az útjába került.

A harmadik a bundájába csimpaszkodott az oldalán, de hátrafordult és könnyedén kapta le magáról, közben pedig összeroppantotta a gerincét is. De hiába ölt meg már kettőt is, újabbak jöttek, láthatóan népes család lakott itt. Nem számított, Bonifácnak nem jelentettek problémát.

- Mi a fene folyik itt? Mit sivalkodtok? - jelent meg egy ápolatlan külsejű férfi, egy boxerben és pólóban, amiből méretes hasa nagyrészt kilátszott. - Egy macska? Hogy a pokolba kerültél ide?

A férfi meglepődött, a hang hallatán Bonifác pedig megállt a mozdulatban. A patkányok is visszahúzódtak, átengedve a terepet a gazdájuknak, hogy majd ő elintézi a betolakodót.

~ Pontosítanék. A Pokolból került ide, ez a macska - fordult felé a kandúr, a férfi pedig meghőkölt a vörös szemek láttán, és elsápadt, amikor megjelentek a bőrszárnyak. ~ Mutasd szépen kinek a jelét viseled, hadd beszélgethessek el vele rólad.

Azzal megindult felé, a férfi pedig ösztönösen, félelemmel az arcán hátrált előle, egészen addig míg el nem esett a saját lábában és hanyatt nem vágódott. Utána a földön húzta magát, egészen addig míg Bonifác a mellkasára nem ugrott, mert akkor megmerevedett a félelemtől.

~ Nézz szépen a szemembe! - a vörös szempár villant egyet, a karmok pedig belemélyedtek a férfi mellkasába.

Luca már viszonylag nagy területet bejárt és csupán néhány szórólapja maradt, amit kiragaszthatott. Most is épp azon ügyködött, hogy egyet kiragasszon, amikor a szeme sarkából érzékelte, hogy valaki ott áll tőle két lépésre és nézi. Igen, intenzíven.

Eddig se akart neki megragadni a cellux, de a pillantástól ideges lett és most még annyira se akart menni a dolog, mint eddig. Sejtette miért nézik, és szinte már várta a megjegyzést a magasságára, a soványságára. De egyelőre elmaradt.

A szórólap végre fent maradt, ő pedig távozhat és nem fogják őt tovább bámulni. Fordulhatna a másik irányba is, mint ahonnan a férfi állt, csak az volt a baj, hogy onnan jött, szóval kénytelen lesz szembenézni az illetővel. Ahhoz persze nem érzett magában bátorságot, hogy odaszóljon neki, hogy ne bámulja.

Fordult és meglepődött azon, amit látott. A férfi volt olyan magas, mint ő,  sőt talán néhány centivel magasabb is. Tipikus kötekedő, utcai fickóra számított, de egy jól szituált, öltönyös állt ott helyette, hosszú szövetkabátban, amit nem gombolt be.

Fekete, hosszú haját hátrafésülte és összefogta, ami szépen rendezetten hullott a háta mögé. Az arcél szépen metszett, az orr vonala határozott, de nem volt túl nagy vagy horgas. A száj szépen ívelt és jelen pillanatban enyhén mosolyra húzódtak. Luca kíváncsi lett volna a szemére, de sötét lencsés szemüveg takarta.

Nem tudta mit kéne mondania, már ha kell egyáltalán, így csak bámulta a férfit még döbbenten néhány pillanatig. Észbe kapott, pislogott párat és gyorsan elsietett mellette, reménykedve, hogy nem fog utána menni, vagy szólni.

Volt valami ijesztő, veszélyes a férfiban. Nem volt kigyúrt vagy termetes, mégis körbevette valami aura, ami tiszteletet parancsolt. Lucát emlékeztette a filmekben gyakran látott nemesekre, akikből csak úgy áradt a fensőbbség. Simán el tudta közéjük képzelni.

Luca nem láthatta, de a férfi utána fordult és továbbra is halvány mosollyal az ajkán figyelte a távozását. Tetszett neki, amit látott, és amire mostanában nem akadt példa. Már-már kezdte úgy gondolni nincs senki a városban, aki az ő ízlésének felelne meg és lám, most a sors az útjában sodorta.

- Aranyos kis zsiráfocska - jegyezte meg aztán halkan. - És ilyen könnyen még nem is jutottam egy nő telefonszámához sem, mint most.

Azzal a kiragasztott plakát felé fordult, hogy beírja a telefonjába, de mikor meglátta a kiírást, meglepetten kúszott fel a szemöldöke.

- Nem gondoltam volna Bonifác, hogy a távolmaradásod oka pont egy embernő. Aki ráadásul igen csinos. És nekem még csak nem is szóltál! Felháborító! Azt hiszem el kell beszélgetnünk - mondta ki hangosan a szavakat, nem törődve azzal, hogy mások meghallják és talán őrültnek nézik, amiért magában beszél.

Lucifer beírta a számot, majd a készüléket visszacsúsztatta a zsebébe és elindult. Körülötte mindenki beöltözve, fázósan sietett, miközben ő kényelmesen sétált. Egyáltalán nem érezte hidegnek az időt.

Luca gyorsan még kiragasztotta a nála lévő plakátokat, aztán igyekezett haza. Átfázott, de sokkal inkább még mindig annak a férfinak a hatása alatt volt, aki őt nézte a buszmegállóban. Nem értette az okát, hisz jól szituáltnak tűnt, normális állampolgárnak. Bár a legtöbb pszichopatáról nem lehetett megmondani, hogy az, csak miután már elkövette a szörnyűségeket.

Ki kell vernie ezt a fejéből. Nem feltételezhet valakiről ilyet, csak mert megijesztette a kisugárzása. Az is lehet nagyon jó ember, csak épp ilyen, és ha valaki jobban megismerni, már nem is tűnik rémisztőnek, mint elsőre. Nem mintha vágyott volna arra, hogy megismerje, bár tény és való egész jól nézett ki.

Nem. Ezt is ki kell vernie a fejéből. A jól kinéző pasikkal mindig csak a gond van. Egy teljesen átlagossal beérné, azok általában normálisak és rendesek. Csak a baj az, hogy ezek a férfiak már mind foglaltak és amúgy sem olyan szerencsés, hogy velük hozza össze a sors.

Jó háromnegyed óra múlva elérte a tömböt, ahol lakott. Több hatósági autó is állt előtte, meg egy rágcsálóirtó is. Vajon mi történhetett? A fenti szomszédra hívta rá valaki a rendőrséget? De akkor miért van kint egy mentő is?

Átverekedte magát a nézelődő tömegen, hogy bejusson. A mentősök épp akkor hozták ki a fenti szomszédot, aki igen sokkos állapotban volt. Luca elkapott egy-két szót a motyogásából. Macska és pokol. Bonifác jutott eszébe és szinte rohant felfelé.

Nem gondolta, hogy bármi köze lehetne hozzá, hisz a lakásból nem juthatott ki, mégis aggódott érte. Egész kifulladt és kimelegedett mire felért. Idegesen rakta a kulcsot a zárba és nyitott be.

- Bonifác! - kiáltotta el magát és közben már húzta is le a cipőjét. - Bonifác?

Alig lépett kettőt, amikor a kandúr kényelmesen kisétált a nappaliból és érdeklődve nézett rá kék szemével. Luca megkönnyebbülten állt meg.

- Hála az égnek! - sóhajtotta.

~ Történt valami? - somfordált közelebb, pedig pontosan tisztában volt azzal mi zajlik éppen a ház előtt.

- Az a fenti szomszéd macskát emlegetett, azt gondoltam bajod esett - térdelt le hozzá és végig simított a fejen és a háton, mire Bonifác felpúposított.

~ Ugyan kérlek! Néhány patkány és egy mocskos disznó nem ellenfél számomra - és némi simogatásért nekiállt törleszkedni, aztán meg is merevedett mikor egy illat megcsapta az orrát. ~ Te találkoztál Luciferrel?

Felnézett Lucára, aki töretlenül simogatta, részben a saját megnyugtatása érdekében is. Először az a férfi, most meg az aggódás a kandúr miatt. Ennyi izgalom két napra is sok, nem pedig egyre. Ráadásul alaposan meg is éhezett, de nem volt kedve főzni.

- Mit szólnál, ha rendelnénk valamit? - szólalt meg és felállt. - Mondjuk lasagne-t?

~ Nem vagyok én Garfield! Vagy ezzel megint a súlyomra céloztál? Együnk inkább kínait!

- Legyen inkább pizza - húzta elő a telefonját.

~ Dupla sajttal és feltéttel kérd, vékony tésztával! - somfordált a lány után, aki a nappali felé vette az irányt.