- Nagyon, nagyon, nagyon szépen kérlek Bonifác ma ne gyere velem! - tette össze kezeit Luca miközben ott állt az ajtóban már felöltözve. - Tegnap is agyon aggódtam magam mikor eltűntél. Amúgy is félek, ha meglát valaki, akkor balhé lesz belőle. Én pedig nem bírom a stresszt.

~ Ember. Mi mást várhatnék tőle? - ült ott unottan és hallgatta közben a lány könyörgését.

- Szóval légyszi, légyszi, légyszi légy jó macska és ma maradj itthon. Megígérem, hogy nagyon sietek haza, kapsz a vacsi mellé sajtot is, csak maradj a lakásban.

~ Hát jó. Nem megyek veled. Amúgy is unalmas volt. Viszont nem fogok egész nap itt gubbasztani sem, bár neked erről nem kell tudni.

Luca közben kinyitotta az ajtót és lassan hátrált kifelé, miközben le sem vette a szemét Bonifácról. Még mindig óvatosan nekiállt  becsukni, betette a kulcsot, de előtte a háta mögé nézett, hátha mégis valahogyan oda került, de semmi.

Ráfordította és továbbra is azt ajtót figyelve hátrált a lépcsőig. Fülelt, hátha hall kétségbeesett nyávogást, de nem, így nekiállt lefelé menni. Alig egy emelet után megállt és elképesztő lelkiismeret furdalást érzett.

De akkor sem viheti magával. Ráadásul a lakásban is ugyan úgy tud heverészni és aludni, mint az irodában. Sőt itt vannak kényelmes fotelek, kanapé támlák és nem egy kényelmetlen radiátoron kell aludnia.

Összeszedte magát és újra lefelé vette az irányt. Összefogta a kabátja nyakát mikor leért, mert rettenetesen fújt a szél. Ráadásul szemből, így igencsak meg kell küzdenie vele az utca végéig, ahol aztán elfordult.

Itt sem volt jobb a helyzet, mert oldalról kapta, ami miatt néha a haját az arcába fújta és nem látott semmit. Nem ő küzdött egyedül, hanem még sok női sorstársa. Miért nem kötötte? Mire beér úgy fog kinézni, mint egy madárijesztő.

Alig várta, hogy beérjen, a hideg szél miatt teljesen átfagyott. Szokásosan köszönt a portásnak, majd az irodája felé vette az irányt. Felért és egy érdekes beszélgetés részletet kapott el.

- Ezt nem mondod komolyan?

- De bizony! Kisebb idegösszeomlást kapott miatta, szóval még jónéhány napig nem lesz.

- De ki tehette?

- Nem tudom, de amilyen zsarnok nőszemély valahol megérdemelte.

~ Vajon kiről beszélnek? - gondolkodott el Luca.

- Én azt hallottam az egyik takarítótól, hogy szőrt találtak a székén, ami lehetetlen, ha azt nézem, rajtuk kívül senki nem járt az irodájában miután ők végeztek.

~ Bonifác! - dermedt le Luca. ~ Mégis hogyan került a főnökasszony irodájába? Bár gyanítottam, hogy az ő szőre miatt tüsszög, de ez akkor is képtelenség.

- Akkor azért tüsszögött - morfondírozott az egyikük. - Valószínű ugyan az a személy tehette, mint aki macskaszart tett aztán az ülésére is.

~ Tessék? - akadt ki Luca magában.

- Én azért megnéztem volna az arcát mikor kiszáll és szembesül azzal, hogy a friss macskaszar szétkenődve az ülésén és a kabátján is - és a beszélő utána felnevetett.

- De hogy nem tűnt fel neki a szaga?

- Te se jártál még az autója közelébe, mi? Olyan tömény illatosító van betéve, amitől az ember néhány másodperc alatt fejfájást kap, de ő imádja.

- Aha - hagyta rá a másik.

- Na mindegy. A lényeg kiborult és a héten már biztos nem lesz.

Luca jobbnak látta menni mielőtt észre nem veszik, hogy hallgatózik. Az irodába beérve még mindig a hallottakon gondolkozott. Eléggé hihetetlennek tűnt az egész.

Azt még el tudta képzelni, hogy Bonifác valahogyan bejutott az irodába, sőt talán az övéből akkor ment ki mikor behozták neki az újabb adag papírt. De hogyan jutott vissza azt már nem. Ráadásul kizárt, hogy észrevétlen elhagyta az épületet, bemászott egy zárt autóba, odapiszkított, majd mint aki jól végezte dolgát visszatért hozzá az irodába.

Nem. Ez elképzelhetetlen. Sok mindenre képesek a macskák, de egy autóba bejutni nem. Annak nem olyan kilincse van, mint amiket az ajtókra szerelnek. Szóval igazuk lehet és egy rosszakaró tette oda. Talán sikeresen kivette a főnökasszony zsebéből a kulcsot, majd vissza is csempészte oda mielőtt elment.

Az pedig, hogy ez pont tegnap történt, mikor Bonifác is vele jött, csupán véletlen. Így kell lennie. Mert, ha nem akkor az azt jelentené egy nagyon furcsa, hátborzongató és természetfeletti macskát sikerült befogadnia.

Leült a székre és bekapcsolta a gépet, de hiába töltött be a program még néhány percig csak bámulta a képernyőt és az agya még mindig a történteken járt. Fel sem tűnt neki a párkányon királyi pózban trónoló fekete bundás macska, ami vörös szemével figyelte.

Luca megrázta a fejét. Lehet, hogy nincs itt a főnökasszony, ami miatt sokan lógni fognak és nem a munkával foglalkoznak. De ő nem fogja ezt tenni, mert akkor jövőhéten sokkal több lesz neki és kapkodhat, meg túlórázhat, amit aztán úgy sem fognak kifizetni neki. Inkább igyekszik most, hogy időben hazaérjen, aztán mehet le a konditerembe.

A nap hamar eltelt és Luca nagyon figyelt arra, hogy időben felálljon és hazainduljon. Máskor nem érdekelte volna különösebben, de Bonifác várta haza. Ismerve a macskákat biztos nyávogva, hisztizve fogadja, amiért merészelte magára hagyni és nem volt sehol mikor ki kellett volna őt szolgálni.

Legnagyobb meglepetésére nem várták. Sőt elsőre nem is találta Bonifácot, csak mikor kétségbeesetten állt neki körbenézni tűnt fel, hogy a szekrény tetején heverészik. Pontosabban egy lelógó fekete láb árulta el neki mindezt.

- Bonifác! - szólt oda neki, de semmi reakció. - Bonifác!

Közelebb ment a szekrényhez, és hangosabban szólt. A kandúr megmozdult és felemelte hatalmas fejét, majd álmos képet vágva nézett rá, hogy mit akar.

- Igen, megjöttem. Én is örülök neked - motyogta szarkasztikusan Luca.

Bonifác csak hatalmasat ásított megmutatva tökéletes, hófehér fogsorát, majd megmozgatta a farka végét, aztán visszatette a fejét és behunyta a szemét.

- Hát jó. Én eszek egy keveset, ha nem vagy éhes nem kell jönnöd - indult ki a szobából. - De jelzem, megyek konditerembe, ahonnan majd csak jó két óra múlva jövök meg. Szóval, ha most nem eszel, akkor csak jóval később fogsz tudni.

~ Konditerembe? - figyelt fel a mondandóra Bonifác. ~ Megint itt akarsz hagyni?

Azzal már ugrott is le a szekrényről egy tompa puffanás kíséretében fogott talajt, amire Luca hátrafordult és győzedelmesen elmosolyodott. Annyira nem értékelte tőle ezt a mozzanatot.

~ Különben is hogyan képzelted azt, hogy nem adsz nekem időben vacsorát? - a lány haladt tovább a konyha irányába, neki pedig szednie kellett a tappancsait. ~ Ne fordíts nekem hátat, mikor hozzád beszélek! Nem tehetsz ám akármit mikor én is itt vagyok. Figyelsz te rám?

A végén pedig sértetten elnyávogta magát, mire Luca meglepetten nézett rá. Eddig egy hangot nem hallott Bonifáctól, így váratlanul érte. Pedig tudta nem minden macska beszédes, de azért reménykedett benne kap tőle néhány miaut. Na meg némi dorombolásnak is örült volna, de egyelőre azt nem sikerült tőle kicsikarni.

- Jól van na! Látom, hogy itt vagy. De azért tudod nem mindig az van ám, amit te akarsz.

~ Dehogyisnem! Csak te még nem tudod. És jobban is jársz, ha nem kényszeríted ki belőlem a rosszabbik oldalamat.

- Jut eszembe, majd kell rólad csinálnom néhány képet, amit kinyomtathatok és kiragaszthatok a buszmegállókban, meg feltehetek a facebookra.

~ Te engem aztán nem fogsz fotózni! - ült le a hátsójára és körbetekerte maga körül a farkát.

- Meg kell találnunk valahogy a gazdidat, aki biztos keres csak épp nem tudja merre lehetsz. De, ha meglátja a képet, akkor fel tud engem hívni és hazavihet - a végére pedig elszomorodott.

~ Te szegény! Azt hiszed el vagyok veszve? Ugyan már! Akkor megyek haza amikor akarok. De egyelőre jól érzem magam, szóval maradok a nyakadon. Különben is, hol van már a vacsorám?

- Olyan fáradt vagyok, semmi kedvem nincs lemenni a kondiba, de muszáj - közben Luca elővette a kefirt, amiből tett Bonifác tányérjába, majd jött két tasakos kaja. Borzalmasan nézett ki, de reggel ebben a formában már eltüntette a neki kitett adagot, ezért alkalmazta ezt most is.

~ Te panaszkodsz? Tudod te mennyi mindent csináltam ma, míg te az irodádban ücsörögtél? Egész lejártam a mancsaimat. Kikapartam két virágágyást, terrorizáltam egy csivavát. Átfutottam hat autó előtt és az egyiknél sikeresen okoztam egy balesetet is. Nagyon fárasztó ám pokolmacskának lenni.

- Na jó! Nem panaszkodom! Tessék a vacsorád - azzal letette, majd újra kinyitotta a hűtőt, hogy egyen pár falatot és ne üres gyomorral menjen az edzőterembe.

~ Hol a sajtom? - nyávogott egyet panaszosan Bonifác miután beleszagolt a kajás táljába.

- Most mi van? Mi bajod van vele? Reggel így ebben a formában befaltad és tisztára nyaltad még a tányérodat is - nézett rá Luca, közben pedig kibontotta a mozzarella golyócskákat rejtő zacskót.

Bonifác tekintete az olasz sajt különlegesét rejtő zacskóra tapadt, miközben a farka vége folyamatosan mozgott. Elhatározta, ha Luca nem ad neki abból, akkor erővel veszi el tőle és az sem érdekli, ha ehhez a karmait is ki kell meresztenie.

- Jah! A sajt, amit reggel ígértem! - kapott észbe a lány.

~ Szerencséd!

Aztán Bonifác legnagyobb csalódására nem a mozzarellából kapott, hanem a tegnapi camembert maradékát kapta meg. Küldött még egy pillantást a másik sajtot rejtő zacskó irányába, de végül úgy döntött Luca tartotta az ígéretét és egy rossz szava sem lehet.

Luca állva falatozott és figyelte a kandúrt hogyan tünteti el a neki kitett adagot. Ha így halad, hogy reggel két tasak, meg este is, akkor hamarosan vennie kell. Bár lehet felesleges arra pénzt pazarolnia, mert Bonifác láthatóan mindenféle tejtermékért odavolt.

Ha kenyeret tenne neki a kefirbe azt megenné úgy? Az is laktató bár nem hús. A macska meg elsődlegesen ragadozó és azt kell ennie. Mégis mit vegyen neki? Csirke zúzát? Májat? Azt kockázza fel és adja neki? Annyira undorítónak tartotta, semmi kedve nem volt azzal bajlódni.

Viszont lehet kénytelen lesz, mert nem biztos, hogy Bonifác hosszú távon megeszi a tasakos kaját, aminek be kellett vallania borzalmas szaga volt. Na jó, vesz egy kisebb adagot a hétvégén zúzából és megnézi megeszi-e azt a kis finnyás és érdemes-e vele bajlódnia.

- Oh már ennyi az idő? - kapott észbe és gyorsan elcsomagolta a maradékot.

Bonifác már mosdott és most megállva a mozdulatban nézte hogyan siet Luca a szobába. Aztán pár perc múlva előkerült a lány, de már egy másik ruhában és a fürdő felé vette az irányt. A nyitott ajtóhoz sétált és azon kívül ült le és nézte, hogyan gumizza össze a haját. Lehet egyet meg kéne szereznie egyet ezekből.

- Figyelj Bonifác! - jött ki Luca, majd benne is akadt a szó, amikor belenézett a kék szempárba. - Nem foglak tudni itthon hagyni, igaz?

~ Ezt eltaláltad! - és emelgette a farka végét folyamatosan.

- De unalmas helyre megyek - próbálkozott Luca.

~ Azt majd én eldöntöm - és továbbra is szuggerálta a lányt.

- Hideg van kint - érvelt Luca.

~ Van bundám. Amúgy sem esik. Nem mintha én valami kényes házi macska lennék, mint az a fehérke az orvosi rendelőben - állt felé s sétált az ajtóhoz, majd onnan nézett jelentőség teljesen Lucára.

- Ah! - sóhajtott a lány lemondóan egyet. - Jól van. Max, ha nem engednek be veled együtt, akkor sétálunk egyet mielőtt hazajövünk.

~ Azt majd én eldöntöm.

Luca pedig fogta a kulcsát és kinyitotta az ajtót, majd bezárta maguk mögött. Bonifác a lift előtt várta és alig lépett kettőt a felvonó már fel is ért. Kicsit meglepődött rajta és eszébe jutott a tegnapi nem. El is vetette az ötletet.

Kizárt, hogy egy macska tudná hívni a liftet. Csakhogy most se érkezett vele senki. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de azért beszállt Bonifáccal együtt, aki elégedetten ült míg le nem értek. Majd ahogyan előző nap is követte Lucát, a konditeremig.