Kicsit megkésve mindenkinek kellemes ünnepeket. Nekem a karácsonyi programom elég sűrű volt, így nem tudtam megírni a részt, pedig szerettelek volna titeket meglepni vele. Remélem azért így év végi zárásnak is megfelel. Januárban új rész érkezik majd a főtörténethez. B.U.É.K.!

~ Hé Bonifác! Mi Luca részéről ez a nagy sürgés-forgás? − tudakolta Ignác, aki játék reményében egy darabig folyamatosan követte a lányt.

~ Karácsony lesz pár nap múlva − ásított egyet unottan Bonifác, lábait maga alá húzva hasalt a szőnyegen.

~ Mi az a karácsony? − somfordált oda a bátyjához Ignác, és leült vele szemben.

~ Az egy ünnep. Ilyenkor mindig megbolondulnak az emberek, össze-vissza vásárolnak mindent, hogy megajándékozzák egymást. Mintha ahhoz ok kéne − méltatlankodott Bonifác.

~ Mi is kapunk ajándékot? − kíváncsiskodott tovább Ignác.

~ Luca nagyon titokzatos, nem tudom. De azt igen, hogy nem szeretem ezt az időszakot. Mindenki siet, ideges, kiabál, türelmetlen, ha várni kell. Pedig elvileg a szeretet ünnepe. De egy jó dolog van benne − ismerte el Bonifác, az öccse kíváncsian nézett rá. ~ Finom kajákat főznek. Sült pulyka, halászlé, rántott hal, sült lazac.

Bonifácnak már a gondolatra összefutott a nyál a szájába. Ignác is izgatottan állt fel és toporgott, mintha azt várná most rögtön leteszik elé ezt a sok finomságot.

~ Mi is kapunk ezekből ugye? − Ignác nem tudta türtőztetni magát, és feltette a kérdést.

~ Ajánlom Lucának! − villant Bonifác kék szeme. ~ Különben rémálmot küldök Lucára, amiben minket fog látni girhesen, csapzott bundával, csont soványan.

~ Azért nem fog Lucifer megharagudni? − billentette oldalra a fejét Ignác.

Még mielőtt Bonifác válaszolhatott volna megszólalt a csengő. Luca sietősen ment ajtót nyitni, Ignác pedig otthagyta a bátyját, hogy megnézze ki jött. A küszöbön Lucifer állt, kezében egy hálóba tekert fenyőfával.

− Luca − mosolyodott el barátságosan Lucifer. − Meghoztam a fát.

− Luc − zavarában Luca eltűrt egy tincset a füle mögé, és ezzel a mozdulattal összelisztezte az arcát, mivel az előbb még a sütemény nyújtását készítette elő. − Nagyon hálás vagyok érte.

− Semmiség. Hova tegyem? − érdeklődte meg Lucifer.

− A nappaliba, de előbb állítsuk bele a talpába. Remélem nem kell sokat faragni − igyekezett Luca felmérni vajon belefér-e vagy sem.

− Intézem − biztosította Lucifer a lányt. − Nyugodtan menj vissza a konyhába, nehogy odaégjen valami.

− Biztos ne segítsek? − toporgott bizonytalanul Luca a férfi felett, aki közben leguggolt.

− Biztosan − mosolygott fel Lucifer.

Luca kissé vonakodva ment vissza a konyhába, a Pokol Ura követte a tekintetével, és amint eltűnt szem elől csettintett egyet, a fenyőfa törzse egy pillanat alatt tökéletesen illett a tartóba. Lucifer egy könnyed intésére a nappaliban termett.

~ Huh! − lepődött meg Ignác mikor a fa eltűnt, de hamar meglátta az új helyén. ~ Mi ez? Jó illata van.

~ Fenyőfa − válaszolt neki Bonifác. ~ Feldíszítik, ez alá mennek az ajándékok.

~ A miénk is? − lelkesedett fel Ignác.

~ Miből gondoljátok, hogy bármit is kaptok? − szállt be a beszélgetésbe Lucifer.

~ Mert Luca jószívű? − tette fel a kérdést Bonifác, és a levegőben ottmaradt lógva a befejezés, hogy "veled ellentétben".

~ Ezzel nem tudok vitatkozni − ismerte el Lucifer, majd a konyhába indult a lányhoz.

− Kész is − közölte, és felmérte a konyhát.

Az étkezőasztalon nyújtódeszka pihent, rajta illatos, vékonyra nyújtott tésztával, mellette a formák arra vártak, hogy valaki használja őket. A tűzhely minden rózsáján készült valami, és a sütőből finom illat csapott fel, amikor Luca kinyitotta.

− Máris? − nézett fel meglepetten Luca, konyharuha segítségével kihúzta a cserépedényt, amiben libacomb sült.

− Pont illett bele − mosolyodott el Lucifer.

− Milyen szerencse − fordította meg Luca a tálat, majd visszatolta a sütőbe.

~ Inkább ördögi mágia − jelent meg Bonifác nyomában Ignáccal.

Az illatok hozzájuk is eljutottak, és egyikük sem akart lemaradni semmiről. Kíváncsian tekingettek mind a ketten felfelé.

− Mi finom készül? − nézett végig a lábasokon Luc.

− Gyöngytyúk leves − kezdett a felsorolásba Luca −, ott rizs fő, ebben vöröskáposztát párolok. Ebbe majd a csokit fogom felolvasztani a sütire. A lazac abban a tálban várja, hogy helyet cserélhessen a combbal.

− Nem túlzás kicsit ennyi mindent készíteni? − húzta fel kérdőn a szemöldökét Lucifer.

− Sosem lehet tudni nem-e toppan be valaki. Nem akarok szégyenben maradni, hogy nem tudom megkínálni semmivel sem − pirult el Luca, reménykedett benne Luc marad ebédre, mert egyedül két hét alatt nem eszik meg ennyi mindent.

~ A rizst, és a káposztát megehetitek, a többire igényt tartok − közölte Bonifác.

~ Szerintem azt akartad mondani, hogy a többiből szívesen ennél egy keveset − villantott rá figyelmeztető pillantást Lucifer, miután Luca elfordult.

− Ignác ne! − kiáltott fel Luca, és egy hosszú lépéssel az asztalnál termett.

Felkapta a kismacskát, de így sem tudta megakadályozni, hogy az apró mancs belesüppedjen a puha tésztába, és nyomott hagyjon. Nem kellett Lucifer bosszús arckifejezése sem, hogy Ignác megadó testtartást vegyen fel, és csak úgy lógjon Luca kezében.

− Te kis kíváncsi kópé! − fedte meg Luca, de igazából nem haragudott meg a kis kandúrra. − Kaptál volna amúgy is a sütiből, de most lesz egy mancs mintás csillag formájú, csak neked.

Azzal Luca lerakta Ignácot a földre, aki még mindig nem mert megmozdulni. Nem Luca miatt, sokkal inkább Lucifer haragjától tartott. Bonifác támogatására sem számíthatott, mert csak egy lesajnáló tekintetett kapott tőle.

~ Viselkedj! − szólt rá bosszúsan Lucifer, nem akarta, hogy bármi tönkretegye Luca napját ma.

~ Bocsánat − motyogta Ignác, és továbbra sem mozdult.

− Sajnálom Luca. Nem kellett volna Ignácot idehoznom, csak gondot okoztam vele − szabadkozott Lucifer.

− Ugyan! − legyintett rá vidáman Luca. − Kismacska kis gond. Örüljünk neki, hogy nem Bonifác mászott bele a termetes méretével.

A lány lepillantott Bonifácra, aki sértetten nézett vissza rá kék szemével, és nemtetszését kifejezően emelgette a farka végét.

~ Kikérem magamnak! − dohogott Bonifác, mert ugyan a lány nem mondta ki, de ott volt a levegőben, hogy nagy macska nagy gond.

− Van benne valami − ismerte el Lucifer, és már sokadjára képesztette el a lány könnyedsége, amivel az olyan helyzeteket kezelte, amit más bosszúsággal fogadott volna.

~ Menjetek ki a konyhából! − utasította telepatikusan a két macskát.

Egyikük sem ellenkezett, Bonifác még mindig sértetten, királyi testtartással, lassan vonult ki. Ignác vele ellentétben kispurizott a konyhából, örült, hogy megúszta büntetést. Mindketten a nappaliba vonultak.

A kandúr felugrott a kanapéra, és elnyúlt rajta, az egyik hátsó lábát, és a farkát lelógatva. Ignác viszont úgy döntött, hogy közelebbről is megnézi magának a fenyőt, ami olyan jó illatokat árasztott magából.

− Tudok segíteni valamiben? − kérdezett rá Lucifer a macskák távozása után.

− Hát, ha esetleg van kedved sütit szaggatni, akkor örömmel veszem a segítséged − mosolyodott el Luca félszegen.

− Örömmel − hajtotta meg magát enyhén Luc, hogy áll a szolgálatára.

− Köszönöm. Adok kötényt, hogy ne legyél lisztes − fordult el a férfitől Luca.

Kihúzott egy fiókot, amiben az edényfogókat, és kötényeket tárolta. Meg néhány konyhai balesetet szenvedett törölgetőt, amik még arra jók voltak, hogy forró tepsit fogjon meg. Esetleg a lábos fülét kevergetésnél, ahol nem is olyan ritkán megpörkölődött egy-egy törölgetőruha.

− Mindegyik mosható − biztosította Lucifer a lányt.

Így sem úszta meg a kötény viselését, mert Luca már fordult is, és a nyakába akasztott egy fehéret, amit piros pöttyök díszítettek. A lány talán fel sem fogta mit is csinál, közel lépett, átnyúlt a karjai alatt, egyik kezével összefogta a két kötőt, majd megkerülte a férfit, és szép masnit kötött hátra.

Lucifer érzékeit már a lány közelsége is felkavarta, a helyzetet pedig fokozta, amikor orrába bekúszott a lány kellemes parfümje, és természetes illata. Nem sok választotta el attól, hogy megragadja Lucát, és magához szorítsa.

− Így ni! − igazgatta meg Luca helyenként a kötényt.

Ekkor jött rá, hogy mennyire közel is áll Luchoz, és arra milyen intim helyzetbe is került. Lesütötte a tekintetét, és beharapta az alsó ajkát, közben pedig fogalma sem volt arról, hogy az előtte álló férfit egy hajszál választja el attól, hogy megcsókolja, és aztán még többet.

− Én, addig előkészítem a tepsiket, és megcsinálom a majonézes kukoricát − hátrált el zavartan Luca.

− Rendben − dörmögte Lucifer, és átkozta magát, amiért a lány az úriember oldalát ismerte meg elsőnek, mert most kénytelen akként viselkedni.

Enyhén kényelmetlen csend telepedett a két félre, csupán halkan szóltak a karácsonyi zenék a rádióból. Lucifer szorgalmasan szaggatta ki a különböző mintákkal a tésztát. Ügyelve a mancsosra, ami csillagformát kapott Luca akarata szerint.

A lány sem állt meg egy pillanatra sem. Figyelte a rizst, megkeverte a káposztát. Kivette a combot, és berakta a helyére a halat. A tepsibe bepakolta a deszka szélére sorakoztatott sütiket. Kicsit meglepte, hogy Luc minden szó nélkül újragyúrta a maradék tésztát, és még ki is sodorta. Nem nézte ki belőle. Lopva felpillantott rá, és mosolyogva elfordult.

Luca épp megkérdezte volna a férfit, nem kér-e valamit inni mikor csattanásra figyeltek fel. A lány előbb indult meg a nappali felé, így Lucifer nem tudott elé kerülni. Az ajtóban mind a ketten megálltak.

A fenyőfa a padlón feküdt, ágai között Ignác ült, hatalmasra nyílt, meglepett tekintettel. Bonifác a kanapén felpúpozott háttal, felborzolt szőrrel, kimeresztett karmokkal, harcra készen állt. Luca úgy gondolta elszundíthatott, és a csattanás most felijesztette.

Nem is tévedett, mert Bonifác nem tetszését kifejezendő haragosan fújt egyet Ignác felé, majd nekiállt rendbe szedni magát. A kismacska nem mozdult, továbbra is ült az ágak között, és nem tudta mi történt.

− Ignác! − morogta maga elé Lucifer, fel sem tűnt neki, hogy kimondta a nevet.

A nevezett ijedten kapta arra tekintetét, majd a lila szempár körbevillant lehetséges búvóhely után kutatva. Bár kételkedett abban, hogy a Pokol Ura elől el lehetne rejtőzni, ha valakire megharagszik.

Lucifer ellépett Luca mellett, aki halkan felnevetett. Zavartan fordult hátra, mert ő nem talált semmi mókásat abban, hogy Ignác felmászott a fenyőre, és fel is döntötte. Bizonytalanul állt meg, nem ragadhatja meg a kismacskát nevelés célzattal, ha a lány nem haragszik. Újfent.

− Istenem − törölt le a szeme sarkára kiülő könnycseppet Luca. − Láttad milyen értetlen, és riadt arcot vágott?

− Feldöntötte a fát! − értetlenkedett még mindig Lucifer.

− Igen, de szerencsére még nem voltak rajta díszek, és össze sem tört semmi − indult meg Luca is befelé, hogy segítsen felállítani a fenyőt. − És biztosra veszem tanult az esetből, és legközelebb nem fog felmászni rá.

Luca odaért, és lehajolt Ignácért, aki próbált kikecmeregni az ágak közül, amik böktek, és akadályt képeztek körülötte minden irányba. Fél kézzel magához fogta, a másikkal segített felállítani a fát, nem mintha Luc az ő kevéske erejére szorult volna.

− Tudom, hogy unatkozol Ignác, de már nem kell sokat kibírnod. Hamarosan végzünk a konyhában, utána szépen közösen feldíszítjük a fát. Eszünk finomat, utána pedig megkapod az ajándékodat − babusgatta Luca a kismacskát.

~ Kapok ajándékot? − élénkült fel Ignác.

~ Nem mintha ezután a két húzásod után megérdemelnéd − morogta Bonifác, haragudott az öccsére, mert a frászt hozta rá.

~ Alvás helyett inkább szemmel kellett volna tartanod! − fedte meg familiárisát Lucifer, annak viszont örült, hogy Luca többesszámban beszélt, ami alatt remélte a lány nemcsak a két macskát, hanem őt is értette.

~ Nem követem el még egyszer ezt a hibát − meredt mérgesen Bonifác Ignácra, akit közben Luca letett, és visszament a konyhába.

Lucifer követte a lányt, befejezték a sütést, lassan minden étel is elkészült. Luca előszedte a díszeket, és közösen nekiálltak a fának. Ignácnak természetesen minden díszt meg kellett nézni közelről. Azok a hatalmas, színes, és csillogó golyók teljesen lenyűgözték. Elbűvölve nézte hogyan inganak az ágon.

~ Eszedbe se jusson! − szólt rá Bonifác mikor meglátta a csillogást az öccse szemében. ~ Csak nézni szabad!

~ Oké − válaszolt elvarázsolt hangon Ignác.

~ Ez nem volt túl meggyőző − morogta Lucifer.

Minden gond nélkül tudták befejezni, enni pedig senkit nem kellett hívni. A megszokott konzerv, és száraztáp helyett finom főtt tyúkhus, és lazac került Bonifác, és Ignác táljába. Lucifernek el kellett ismernie, hogy nagyon finom levest főzött a lány. A hal helyett inkább a libacombból kért.

~ Majd én megeszem a lazacból a részed − ajánlotta fel Bonifác, a Pokol Ura csak egy sanda pillantást vetett rá. ~ Hát, ha nem, nem.

− Sütit? − tette fel a kérdést Luca.

− Esetleg később − hárított Lucifer. − Ha még eszek valamit, le kell cserélnem a ruhatáramat. De te egyél nyugodtan, ha kérsz.

− Áh! Nekem se menne le egy falat sem − tiltakozott Luca, bár ő örült volna, ha eggyel nagyobb méretű ruhákra kéne cserélnie a mostaniakat.

~ Gyöszösek vagytok! − pillantott fel rájuk Bonifác mosakodás közben.

~ Mikor kapjuk meg az ajándékunkat? − türelmetlenkedett Ignác, de kötelességtudóan ő is mosakodott.

− Akkor talán menjünk a nappaliba, ott kényelmesebb − állt fel Luca az asztaltól.

~ Végre! − pattant fel Ignác, és már rohant is a szoba. ~ Hé ezek mikor kerültek ide?

~ Amikor Luca kisomfordált, hogy iderakja őket, csak épp a fejed a tálban volt akkor − világosította fel Bonifác, mert az ő figyelmét nem kerülte el.

− Mikor? − nézett rá Luca meglepetten Luc-ra, a fa alatt eggyel több csomag volt, és nem emlékezett rá, hogy a férfi bármikor kiment volna a konyhából.

− Ez hadd legyen az én titkom − kacsintott Lucifer, és ezzel sikerült a lányt zavarba hoznia.

~ Ha tudná ki vagy, nem tartaná olyan meglepőnek − indult meg Bonifác a csomagok felé, az ő oldalát is fúrta a kíváncsiság, hogy melyikbe mi lapulhat.

Luca leült a szőnyegre, Lucifer a közelében, mellette foglalt helyet. A lány kézbe vett egy dobozt, és lassan kibontotta. Ignác felmászott az ölébe, hátha onnan jobban fog látni. Alig várta, hogy kinyíljon, amiből előkerült egy új játék, ami nagyon izgalmasnak tűnt, bár az még inkább, amiben volt.

Alig fért ugyan bele a dobozba, de akkor is belemászott. Nem értette Luca min nevet, de mivel Lucifer is mosolygott, rossz dolgot nem csinálhatott ismételten. Természetesen, amint mozgásba lendült az új játék, le kellett csapni rá.

Egy valamivel nagyobb csomag volt a következő. Bonifác próbált közömbösnek, sőt unottnak tűnni, de alig várta, hogy megtudja mi van benne. Egy bútor vagy a fal sarkára ragasztható, műanyag sörtés kefe került elő belőle.

− Ezt majd szépen felrakjuk valahova, és kedved szerint dörgölőzhetsz neki. Nem kell arra várnod, hogy én vakargassalak meg − tájékoztatta Bonifácot Luca.

~ Kétlem, hogy azt bármi képes lenne helyettesíteni, de nem bánom, elfogadom az ajándékot − közölte Bonifác, és nehezen állt ellen a késztetésnek, hogy már most hozzádörgölje magát, mert nagyon is csábítónak tűnt. ~ Persze ha egy egész lazacot adtál volna, az lett volna az igazi ajándék.

~ Bonifác! − szólt rá Lucifer.

~ Baj, hogy őszinte vagyok? − nézett a gazdájára Bonifác.

~ Nem biztos, hogy Luca minden helyzetben értékelné. De szerencsére ő nincs veled kapcsolatban − válaszolt Lucifer, majd kezébe vette azt a dobozt, amit ő csempészett a fa alá.

− Igazán nem kellett volna − vette át szabadkozva Luca, a nem túl nagy csomagot.

Óvatosan bontotta ki, többször is felpillantott a férfira, aki le sem vette róla a szemét, figyelte minden mozzanatát, és reakcióját. Láthatóvá vált mi lapul a csomagolás alatt, és Luca döbbenten eltátotta a száját.

− Ezt honnan? − nézett hitetlenkedve Luc-ra Luca.

− Megvannak a magam kapcsolatai − somolyodott el sejtelmesen Lucifer. − Láttam, hogy hiányzik a sorozatból, gondoltam örülnél neki.

− Nagyon örülök neki! Évek óta vadászom rá, de beszerezhetetlennek bizonyult ez a kötet − Luca továbbra sem akarta elhinni mit is tart a kezében. − Köszönöm szépen Luc!

− Igazán nincs mit. Apróság − vonta meg a vállát, a lány örömteli mosolya mindent megért.

~ Csak neked az − szólt bele a társalgásba Bonifác.

− Nekem nem az − szorította magához Luca a könyvet egy kézzel, majd félszegen átadta a saját ajándékát. − Tartok tőle én nem fogok tudni ekkora meglepetést, és örömöt okozni az enyémmel.

− Nem számít mi van benne Luca − hajolt közelebb Lucifer, a lány pedig nem húzódott el. − Tőled van, és nekem ez éppen elég.

A lány nem tudta mit mondjon. Zavarban volt, beharapta az alsó ajkát, és eltűrt egy kósza tincset a füle mögé. A helyzet, a hangulat minden adott volt, hogy Luc megcsókolja őt, amitől tartott is, várt is.

~ Bocs, hogy közbe avatkozom − fúrta át magát Bonifác kettőjük között, megtörve a pillanatot. ~ De annak ott nem lesz jó vége.

Mind a ketten a kandúr után néztek, aki a kismacska felé tartott. Ignác állt, és úgy tűnt valami nincs rendben vele. Luca pillantása aggódóra változott, Lucifer haragja is elszállt.

− Ignác? − kezdett el felállni Luca, hogy odamehessen hozzá, Lucifer követte a példáját.

~ Kaja után nem volt jó ötlet a rohangálás − közölte Bonifác. ~ De, ha lehet ne a szőnyegre hányj, mert abból nem lehet rendesen kiszedni.

~ Mi? − döbbent le Lucifer, és megelőzte gyorsan Lucát, és felkapta a földről Ignácot.

Még időben ahhoz, hogy a szőnyeg megmeneküljön, későn ahhoz, hogy ő is megússza. A hal, és csirkehús keverék egy része az ingén kötött ki. Elfintorodott, de ezért tényleg nem haragudhatott meg a kölyökre.

− Uh! − húzta a szag miatt Luca is az orrát. − Azt hiszem az ajándékod, most nagyon jól fog jönni.

− Sok mindent megadnék most egy tiszta ingért − ismerte el Lucifer. − Kiviszem a fürdőbe Ignácot, hátha még vissza akar valami jönni.

− Rendben. Viszem az inget − szólt utána Luca.

~ Bocsánat − motyogta Ignác.

~ Boldog Karácsonyt! − jegyezte meg szarkasztikusan Bonifác, egy ilyen incidens után rosszabb már nem igazán jöhet.