Miután Harry megindult felé Bonifác úgy döntött nem használja a macska bejáratót, egyszerűen a képességét használva kintre teleportálta magát. Megállt, néhány pillanatra visszanézett az épületre, majd futásnak eredt a termetéhez képest elképesztő gyorsasággal. A kerítést egy kecses ugrással anélkül tudta maga mögött, hogy hozzáért volna. Puhán, hangtalanul ért földet a túloldalon és sietősen folytatta az útját, és talán pont ezért nem tűnt fel neki az utcán nem is olyan messze álló magányos alak, aki az egészet végignézte komor arccal.

Nem hazafelé vette az irányt Bonifác, mert először át kell gondolnia mit tegyen és mit ne. Nem ringatta magát abba a hitbe, hogy Serafina nem jön rá a kapcsolatra közte és Lucifer között, ebből a szempontból ő is elszólta magát, de legalább tudják kivel nem érdemes packázniuk. Biztosra vette Bonifác, hogy Serafina minden elérhető négylábú őrangyalt riasztani fog, talán őt még elfogni is próbálják majd, de amíg Luca lakásában csücsül nem tehetnek ellene semmit. Na nem mintha félteni kéne őt.

Ennek ellenére Bonifác elhatározta, hogy óvatosságból jobb, ha toboroz néhány szövetségest, márha Lucifer ezek után nem intézkedik, hisz neki mindenképp be kell számolnia erről. Bár könnyen lehet a Pokol Ura nem akar feltűnést, és nem fog szólni senkinek. Nála soha nem lehetett tudni, hogy mi a reakciója egy-egy helyzetre. Abban azért kételkedett Bonifác, hogy hidegen hagyná teljesen, mert nem annyira felelőtlen, hogy ne vegyen tudomást néhány négylábú őrangyalról.

Két órával később Bonifác hangtalanul huppant le a fürdőszoba padlóján. Inkább ide tért vissza, hátha Luca megelőzte és itt kisebb eséllyel lesz jelen, mint a szobájában. Alig indult meg a résnyire nyitva hagyott ajtón, amikor megütötte a fülét Ignác kétségbeesett nyervákolása. Nem finomkodott tovább, meglökte az ajtót, hogy minél gyorsabban kiérhessen és megnézhesse mi van az öccsével, hisz ha baja esett, míg nem volt itt, akkor Lucifer baromi mérges lesz megtudott információ ide vagy oda.

Alig érte el Bonifác a nappalit meg is torpant a folyóson az elé táruló látvány miatt, de megmozdulni már nem maradt ideje, mert ebben a pillanatban a bejárati ajtó kinyílt és Luca lépett be rajta, akit Luc felkísért. De alig léptek ők is beljebb, amikor meghallották Ignác nyávogását. Luca nem törődött azzal, hogy a cipő még a lábán a nappalihoz rohant és megállt Bonifác mellett, aki viszont ugrásra készen enyhén lelapult, ugyanis Lucifer tekintete komoran és fenyegetőn meredt rá.

− Oh egek! Mégis mi történt itt? − bukott ki a kérdés Luca száján a nappaliban uralkodó felfordulás láttán.

~ Azt én is szeretném tudni − meredt továbbra is fenyegetőn Lucifer Bonifácra.

~ Csak egy kis időre hagytam magára − védekezett, és ő sem akarta elhinni hogyan változtathatta Ignác alig két óra leforgása alatt harctérré a nappalit.

A kanapén lévő díszpárnák a földön hevertek, az egyiknek a tömőanyaga milliónyi darabban terítette be a földet. A nagylevelű dísznövény is felborult, a föld nagyja kiszóródott a cserépből, a szára középtájon eltört. Az eddig polcon pihenő dísztárgyak, könyvek többsége és darabjaiban egy egykori üvegváza is lekerült a helyéről.

A szekrény oldalát, melynek tetején Bonifác szívesen szunyókált, most karmolásnyomok tucatjai tarkították, melyek bizonyították Ignác nem elsőre jutott oda fel. Természetesen a kis kandúr továbbra is fent kuporgott és kétségbeesetten nyávogott.

~ Szedjen le valaki! Ez nagyon magas! Bonifác! Luca! − és még az a tény sem nyugtatta meg Ignácot, hogy már mind a két személy ott állt a nappali bejáratánál.

− Ignác mégis hogyan kerültél oda fel? − indult meg Luca sokkal inkább kétségbeesetten, mint dühösen. − Mármint van egy sejtésem, de ez akkor is elképesztő.

~ Szedj le! − nyávogott továbbra is Ignác folyamatosan, Lucának pedig lábujjhegyre kellett állnia, hogy a legbelül kuporgó kismacskát elérje. Luca ilyenkor nagyon örült a magasságának, különben csak székről érné el a tetejét.

~ Te magára hagytad Ignácot? − dühödött fel Lucifer, hisz Bonifácnak fel kellett fognia mennyire fontos szerepet szán az öccsének, és ennek ellenére felügyelet nélkül hagyta, amikor komoly baja is eshetett volna.

~ El kellett mennem valamit kideríteni − védekezett Bonifác, ami részben azért takarta az igazságot.

~ Kétlem, hogy bírna akkora fontossággal, mint Ignác jövőbeni szerepe − indult meg Lucifer is befelé, részben azért, hogy közelebbről tornyosuljon Bonifác fölé, na meg mert nehogy meg merjen lépni, ami felesleges lenne a kandúr részéről, hisz könnyedén meg tudja találni.

~ Egy négylábú őrangyalról van szó... − kezdett bele Bonifác.

~ A legkevésbé sem érdekelnek! − csattant fel Lucifer.

~ ... meg a védencéről − fejezte be Bonifác a mondatot, mire Lucifer érdeklődve felhúzta az egyik szemöldökét, lévén ezek a szőrös védelmezők igen jól el tudták rejteni ki mellé is vannak kirendelve. ~ És Luca is ismeri az illetőt, nekem pedig legutóbb úgy tűnt, hogy hatással is van rá.

~ Hmm... − ért oda Lucifer Bonifác mellé, kezdte érdekelni a familiárisa mondandója. ~ Csak nem ez a Harry nevű állatorvos?

Lucifer kérdését hallva Bonifác meglepődött, ugyan tisztában volt a gazdája kimagasló intelligenciájával, de azt nem feltételezte, hogy ennyiből rá is jön. Azért remélte ennek ellenére kellően értékes az értesülése, hogy megússza a büntetést.

~ Igen − ismerte el Bonifác.

~ Múltkor mikor Luca említette láttam rajta, hogy nem közömbös számára és mindenképp ráküldtelek volna, hogy deríts ki róla minél többet, de ezek után jobb, ha más kémkedik utána − morfondírozott Lucifer, közben felmérte a nappaliban uralkodó káoszt, amit a kis kandúr okozott.

− Az ijedségen kívül semmi baja − jött ki Luca a szobából, karjában a még mindig remegő Ignáccal, aki legalább már a nyávogást abbahagyta.

− Azért talán jobb lesz, ha holnap mégis elviszed az állatorvoshoz. Ahonnan elhoztam nem foglalkoznak a macskákkal túlságosan, így Ignácnak még nincsenek oltásai és talán meg kéne kezdeni, mert nem tudom az üzleti partneremnek nincs-e másik kis kedvence és nem kellene, hogy egyből megbetegedjen − mérte végig Lucifer is a kismacskát.

~ Oltás? − nyögte Bonifác.

~ Mi az az oltás? − akarta tudni Ignác.

~ Hát nem lennék a helyedben − lapult továbbra is Bonifác és remélte Lucifernek nem jut eszébe őt is elküldeni, csakhogy több információhoz jusson Harryről.

− Rendben, ebben az esetben mindenképp elviszem és legalább holnapra már van is egy programom − egyezett bele Luca és közben simogatta Ignácot, hogy minél előbb megnyugodjon.

− Természetesen a károdat megtérítem, amit ez a kis gézengúz okozott − biztosította Lucifer együttműködéséről Lucát.

− Nem, arra semmi szükség! − tiltakozott Luca, majd lenézett Bonifácra, aki még mindig menekülésre készen lapult. − Nem az ő hibájuk.

− Én ebben nem vagyok olyan biztos − jegyezte meg kétkedve Lucifer.

− Bonifác szeret aludni, gondolom most is szundikált és nem figyelte folyamatosan Ignácot, aki még abban a korban van, hogy tele van energiával és kíváncsisággal − védte meg Luca a két macskát. − Azt a vázát amúgy sem szerettem, ajándékba kaptam és nem volt szívem megszabadulni tőle. A könyveknek és egyéb csip-csupoknak nem lett baja. A porszívó a tömőanyagot és a földet felszedi, azt a növényt tavasszal amúgy is át akartam ültetni és kicsit visszavágni a magasságát, de így most előbb kerül rá sor. A szekrény meg... Nos, arra majd kitalálok valamit.

A mondat végén Luca elmosolyodott, Bonifác és Lucifer viszont meglepetten vette tudomásul, hogy Luca semmiért sem mérges, pedig a felfordulás, amit Ignác okozott nem kicsi és más biztos bosszankodna, hogy neki kell helyreállítani a rendet, ami nem két perc lesz. Lucifer szedte először össze magát, mert viszonozta Luca mosolyát és lehetőséget is látott a további időzésre.

− Akkor legalább enged meg, hogy segítsek − ajánlotta fel Lucifer.

− Hát... öhm. Nem bánom − egyezett bele Luca, de azért furán érezte magát, hogy egy majdnem vadidegen segít neki a nappalijában rendet rakni. − De előbb vetkőzzünk le és igyunk egy teát erre a nagy izgalomra.

− Elfogadom a meghívást − váltott udvariasra Lucifer és a fogasok felé indult.

Luca letette Ignácot, végigsimított a hátán még egyszer, majd Bonifác feje búbját is megvakargatta miközben mosolygott rá. A kandúr csak másodpercekkel később adta fel a menekülésre kész pózt, amikor megbizonyosodott arról, hogy Lucifer valóban nem fog büntetést kiszabni rá. Persze Ignáccal el fog beszélgetni a történtekről, de majd csak azután, hogy a Pokol Ura nem lesz elérhető közelségben.

~ Bonifác merre jártál? − akarta tudni Ignác. ~ Olyan sokáig elvoltál, én meg unatkoztam. Legközelebb ne hagyj magamra ilyen hosszú időre.

~ Dolgom volt − próbálta meg lerázni Bonifác az öccsét és Luca szobája felé indult, ott talán akad egy hely, ahol kényelembe helyezheti magát.

~ Az, amit Lucifernek is említettél? − kérdezett rá Ignác és nem maradt le mögötte. ~ Nem lesz veszélyes, hogy Luca elvisz engem ehhez a Harry nevű alakhoz? Ha jól vettem ki ő nem szereti a magunk fajtákat. Ugye te is jössz?

~ Igen, az. Nem, nem lesz. Nem, nem megyek − válaszolta meg Bonifác sorban a kérdéseket, mire Ignác buta fejet vágott, mint aki nem tudja mit mire mondott. ~ Igen, az, amit Lucifernek is említettél. Nem lesz veszélyes, különben Lucifer nem kéri meg erre Lucát, és nem, nem fogok veletek az állatorvoshoz menni.

Fejtette ki bővebben Bonifác és bosszantotta, hogy Ignác ennyire nem is emlékszik mit kérdezett, vagy ha igen, nem tudta összepárosítani a válaszokat. Azt nem kötötte az orrára, hogy neki egyszer bőven elég volt Harry keze közé kerülni, egy második alkalomnál már nem lenne olyan toleráns azzal az emberrel. Márcsak azért sem, hogy bosszantsa Serafinát, aki bizonyára így is ugrásra készen fogja végignézni Ignác holnapi vizsgálatát. Természetesen távolról lehet figyelemmel kíséri majd az egészet.

Aztán el is vetette az ötletet. Ha a fehérke riadóztatta a társait, a környéken lehetnek és nem volt kedve egyikkel sem harcba szállni. Amúgy is valószínű, hogy egy alakváltó démont küld Harry megfigyelésére, aki különböző állati alakokban észrevétlen tudja majd szemmel tartani ezt az embert.

A legjobb az lesz, ha kihasználj az időt és szerez magának néhány szövetségest. Szervác és Pongrác, akikkel gyakrabban találkozott, de a varjúval nem sokra menne, riasztani tudná őt esetleg. A pokolkutyával sem sokra megy, mert nem egy észlény, de az ereje jól jöhet.

Ugyan Lucifer utasítására Lukréciának el kellett hagynia a várost, de attól még összeszedhet neki néhány unatkozó pokoli bestiát, akik némi összecsapás reményében hajlandók lesznek segíteni neki. Rábólintott gondolatban a saját tervére, csak legyen elég ideje kivitelezni. Talán az lesz a legjobb, ha kiszökik mikor Luca elindul Ignáccal és így akkor jön vissza, amikor akar.

Persze valószínű Luca aggódni fog, még Lucifert is fel fogja hívni, de ha  most jelzi a szándékát, akkor nem lesz belőle baj. Megnyugtatja majd valami olyasmivel, hogy kandúrként neki néha szüksége van egy kis csavargásra. Igen, ez jó indok lesz.

~ Bonifác! Bonifác! − szólította meg már nem először Ignác a bátyját.

~ Mi van? − mordult rá Bonifác az öccsére, mert annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette mikor állt, és Ignác mikor tette fel rá a két mellső mancsát és tolta a fejét ennyire közel az övéhez, hogy szinte összeértek.

~ Ugye délután tanítasz nekem néhány új dolgot? − meresztett rá Ignác hatalmas kérlelő szemeket.

~ Csak akkor, ha megígéred nem csinálsz még egyszer ekkora felfordulást − nézett rá szigorúan Bonifác.

~ Én csak gondoltam gyakorlom a mászást, de az a sok minden útban volt. Helyet kellett csinálnom − védekezett Ignác és továbbra sem vette le a mancsát a bátyjáról.

~ Aha, és a virág mitől dőlt fel? − kérdezett rá Bonifác, és valahol irigyelte az öccsét, mert néha ő is érezte a késztetést, hogy megharapdálja azokat a nagy leveleket, meg a mancsait a szárára tegye és belemélyessze a karmait.

~ Hát, először azon akartam felmászni egy darabig, de aztán elkezdett dőlni, én leugrottam, de már hiába − és Ignáctól igazi panaszként hangzott el, hisz a terve nem jött be, amit először kiötlött.

~ Értem, és a párna mit vétett? − vonta kérdőre az öccsét Bonifác.

~ Hát, az olyan kis puha volt, aztán nem tudom mi történt. Lebirkóztam, magamhoz szorítottam és ahogy tanítottad a hátsó lábaimmal megrugdaltam, aztán már hullott is kifelé belőle az a fehér valami. És nem is tudom, olyan jó volt, szóval felkaptam és magammal hurcoltam, majd még a biztonság kedvéért néhányszor megrugdaltam − számolt be az eseményekről a maga ártatlan módján Ignác a bátyjának.

~ Mondanám, hogy hozok neked egy patkányt, akin tudnál gyakorolni, de Luca már a múltkori egy miatt is kiborult. Gyanítom egér sem jöhet szóba. Mindegy, majd kitalálok valamit, de addig hagyd békén a párnákat, mert nagyon jókat lehet aludni rajtuk.

~ Oké − egyezett bele Ignác, bár nem egészen értette miért ne gyakorolhatna valamelyiken, mikor még jó néhány volt a nappaliban, amiket csak lelökött.

− Kis aranyosak − jegyezte meg Luca, aki nyomában Luciferrel visszatért a konyhából és a jelenet szemtanúi lettek.

Bonifác a legkevésbé sem örült annak, hogy ilyen helyzetbe került Lucifer előtt, aki ráadásul láthatóan kárörvendően szemlélte az egészet. Ignác meglepetten fordította a fejét hátra, aztán már dőlt is előre, mert Bonifác szó szerint ellépett tőle, majd egy ugrással az ágyon termet.

− Bonifác! − szólt ár Lucifer és elkomorult.

− Semmi baj − vette védelmében Luca a kandúrt. − Velem szokott aludni, az egyik párna az övé, bár néha őfelsége hajlandó odáig lealacsonyodni, hogy hozzábújjon hű alattvalójához.

A mondat végére Luca elvigyorodott, hogy jelezze poénnak szánta a megjegyzést, ennek ellenére Lucifer meglepetten húzta fel a szemöldökét. Tény Luca egyszer már mintha említette volna, hogy Bonifác vele alszik, de nem egészen erre gondolt alatta.

− Értem − lépett túl a meglepettségén.

− Természetesen tisztázva vannak a szabályok, ha bármi baleset történik az ágyon, akkor onnantól ki van tiltva − biztosította Luca, hogy azért nem teljesen elnéző.

− Baleset? − ráncolta most Lucifer a homlokát, mert nem tudta mire gondol Luca.

− Igen, tudod kis dolog, nagy dolog − utalt rá Luca mire is gondol, így is kicsit zavarba jött a téma miatt. − De eddig még Ignác is nagyon jól viselkedett és semmi olyan nem került az ágyba, aminek nincs ott a helye.

− Szerencséjük − és bár Lucifer elmosolyodott, a hangjában bizony rejtett fenyegetés lapult, jelezve a két pokolmacskának maradjon is így a helyzet.

− Igen, de menjünk − indult tovább a nappalihoz Luca.

Lucifer követte minden szó nélkül és kezdte felszedni a földről azokat a tárgyakat, amiknek nem ott volt a helye. Luca előszedte a szekrény mellől a porszívót, és bár Ignác először a bátyja mellett akart maradni, a kíváncsisága mégis a nappalihoz vitte. Bátorsága viszont csak addig tartott ki, míg Luca be nem kapcsolta a porszívót, mert abban a pillanatban, lecsapott fülekkel, felborzolt szőrrel menekült Ignác Bonifáchoz, de ahelyett, hogy felugrott volna hozzá, inkább az ágy alá bújt és ott húzta meg magát.

~ Mi ez? − tudakolta a rejtekében lapulva Ignác.

~ Porszívó − válaszolt unottan Bonifác, aki nekiállt mosdani. Őt nem zavarta, Lucifer lakását gyakran jöttek kitakarítani és már megszokta a különböző eszközöket. ~ Nem fog megenni.

~ Olyan hátborzongató hangja van, és félelmetesen néz ki! − panaszolta Ignác.

~ Szokj hozzá, mert ahova kerülsz ott is lesz és mit fog rólad gondolni az az ember, akinek adnak, ha folyton gyáva módon elbújsz? − próbált meg hatni az öccsére Bonifác.

Ignác nem válaszolt lapult egy darabig, aztán óvatosan előmerészkedett és bár még mindig borzolta a szőrét és hátracsapta a fülét, óvatosan megindult előre. Bonifác majdnem felnevetett, amikor meglátta, hogy kettőt lép előre, aztán egyet hátra, mintha folyamatosan vívódna magában menjen-e vagy maradjon.

Végül Ignác eljutott újra a nappali ajtajáig, de csak bekukucskálni mert, pedig addigra Luca már ki is kapcsolta a zajos szörnyetegnek tűnő porszívót, de Ignác számára míg így félelmetes maradt és inkább nem ment hozzá közelebb. Majd talán egyszer, később, ha Bonifác is a közelben lesz. 

Luca, Lucifer segítségével hamar rendet rakott és szinte minden nyomát eltüntették a rosszalkodásnak. A növény egyelőre a maradék föld segítségével állította vissza a cserépbe Luca, de felírta a listára, hogy holnap azt is vennie kell, mert hosszú távon nem maradhat így. Azt ugyan még nem tudta, hogy Ignáccal együtt megy el bevásárolni, vagy majd miután hazaért vele az állatorvostól. Talán utóbbi lesz a legjobb döntés, mert nem akarta, hogy Ignác megfázzon, mert sokat sétál vele az utcán.

Luca megköszönte Luc segítségét, aki még egyszer rákérdezett biztos ne térítse-e meg a károkat, de Luca újra nemet mondott, hisz abból a pénzből is volt, amit még etetésre kapott. Viszont úgy döntött kiváltja majd a csekket, és abból tudja fizetni az orvosi költségeket. Elbúcsúzott Luctól, becsukta az ajtót és nekitámaszkodott. Sóhajtott egyet, olyan fáradtnak érezte magát. A tegnapi izgalmak, meg a maiak sok volt. Eldöntötte délután semmit nem fog csinálni, pedig egy adag vasalni való várt rá, de a következő héten itthon lesz, ráér megcsinálni.