Luca aggódott Regináért, bár igyekezett a figyelmét lekötni azzal, hogy Ignáccal játszott és igyekezett a kismacskát minél jobban lefárasztani. Nem bizonyult könnyűnek, mert Ignác tele volt energiával, bár tartósan semmi nem kötötte le a figyelmét.

Bonifác csak unottan nézte, hogy hol az idegesítő, csörgős labdát pofozza, hol meg a Luca által pálcán húzogatott és lengetett toll után kapkod, hogy aztán pár perccel később már a plüssel birkózzon. Ő a kölyökkorát a Pokolban töltötte a napjait leginkább a testvérei terrorizálása töltötte ki, de egy idő után egyikük sem akart vele birkózni, így elindult felfedezni a környezetét.

Nosztalgiázva gondolt vissza hogyan vadászgatott a Pokolba tévelyedett kóbor lelkekre, majd már kamaszként a kölyök pokolkutyákra. Persze mindig résen volt, ha megjelent volna az anyjuk, de hamar tapasztalt és jó mászó lett, mégha a nyomába is eredtek, akkor is könnyen rázta le őket azzal, hogy felkapaszkodott magasra, szikla pedig akadt bőven.

Mire elérte a kort, hogy szárnyai nőjenek már sok helyen ismerték a nevét, a többség az irigységtől utálkozva emlegette fel őt, a másik részük pedig félelemmel. Akadtak közöttük bőven pokolkutyák is, akik megtapasztalhatták mire képes.

Nem érdekelte sosem Bonifácot, ki mit gondol róla, vagy hogyan érez irányában, alig várta, hogy végre megkeresse egy démon és az emberi világba tehesse a mancsát. Az viszont sosem fordult meg a fejében, hogy pont Lucifer fog megjelenni előtte és ajánlatot tenni neki. Természetesen elfogadta, hülye lett volna visszautasítani. 

Ennek már jó két éve, és bár szabad átjárása lett a két világ között, ő azóta csak néhányszor tért vissza a Pokolba. Nem volt rá oka és nem is várta nagyon vissza senki. Az emberi világban több fajtársával is összefutott már, mindegyikük tisztelettel és tartózkodva közelítette meg. Egyedül talán Lukrécia volt az, aki nem viszonyult hozzá másképp pusztán azért, mert Lucifer familiárisa lett.

Na meg most Ignác, de tőle nem várhat sokat, még csak kölyök és fogalma sincs még a hatalmi harcokról, amivel a rangsorban kell kivívnia a helyét és a hírnevét. Bonifác elképzelni sem tudta Lucifer miért hozta el az öccsét, alig néhány hetesen, mikor még az anyjuk mellett kéne lennie. Mégis hogyan fog megerősödni és tapasztalni, ha nem a fajtája veszi körbe? Mi lesz belőle egy ember mellett, aki házi kedvencként tartja majd?

Egy dolgot már biztosan tudott Bonifác, a lopakodást és az orvtámadást még gyakorolnia kell Ignácnak. A fülét sem kellett megmozdítania, hogy érzékelje a kisöccsét, aki megkerülte a fotelt, hogy őt hátba támadja. Persze Luca mosolya és Ignác mozgását követő tekintete is sokat segített Bonifácnak abban, hogy tudja mi készülődik, ennek ellenére nem mozdult, látszólag unottan, félig bóbiskolva, résnyire nyitott szemekkel hasalt maga alá húzott mancsokkal.

Nem kellett sokat várnia, Ignác már rohamozott is, majd rávetette magát Bonifácra, félig a nyakán, félig a hátán landolt. Megpróbált beleharapni, de nem jött össze, ráadásul a lendület miatt Ignác átbucskázott Bonifácon. A felnőtt kandúr továbbra sem mozdult, még csak a fejét sem fordította a kölyök irányába.

Ignác félig az oldalán, félig a hátán ért földet, de már emelte is a lábát, hogy lendületből felálljon. A hátsó két lábára állt, a mellsőket felemelte és igyekezett minél fenyegetőbbnek hatni, de pont az ellenkezőjét érte el, mert Luca szélesen mosolygott a jelenetet látva. Ignác tett néhány lépést két mancson, majd négyre huppant és újra rátámadt Bonifácra, de most a fejét vette célba.

Sikeresen megtámaszkodott Ignác Bonifác fején, aki behunyta a szemét, sőt még azt is hagyta, hogy Ignác legyűrje a fülét. Akkor mozdult meg, amikor Ignác bele is harapott az érzékeny testrészbe. Kihúzta maga alól a mellső lábait, egy mozdulattal elkapta Ignácot és maga elé szorította.

Ignác a hátára került, miközben Bonifác egyik mancsa a földhöz szorította. Nem esett kétségbe, kimeresztette a karmait és Bonifác feje felé nyúlt, hátha oda tudja húzni magához és beleharapni, de nem járt sikerrel.

Bonifác könnyedén legyűrhette volna Ignácot, de abból nem tanult volna semmit. Az előbbi gondolatai alapján arra jutott, hogy Lucifer azért hozta ide Ignácot, hogy tőle tanuljon. Ideje volt finoman néhány leckét adnia neki harc terén.

Kimeresztett karmú apró mancsok nyúltak felé, de el nem érhették. Oldalra fordította a fülét és lesunyta, majd kitátotta a száját és látszólag lehajolt megharapni Ignácot. Érzékelte először, hogy Luca mozdul, de aztán meg is torpan, a lány rájött nem akarja ténylegesen bántani Ignácot, akinek a mellső lábai és a nyaka közé fúrta a fejét, és aki most kissé kétségbeesetten hadonászott a mellső mancsaival.

~ A hátsó lábaid nem azért vannak, hogy a levegőben kalimpálj vele, hanem hogy lerúgd magadról az ellenfeled, lehetőleg úgy, hogy még sérülést is okozz neki − üzente meg Bonifác Ignácnak, aki először megmerevedett meglepettségében.

Egy pillanattal később pedig már húzta is fel Ignác a hátsó lábait, és igyekezett Bonifác nyakának szorítani és lefeszíteni magáról.  Erőben nem vehette fel a versenyt a bátyjával, de nem adta fel és tovább izgett-mozgott és próbálkozott. Bonifác elemelte a fejét, és enyhén a mancsát is, Ignác pedig kihasználta a lehetőséget, mert hasra fordult és elspurizott.

Néhány lépéssel arrébb, felpúposított háttal és felborzolt szőrrel állt meg. Karmait kimeresztette, füleit hátracsapta, lila tekintette villogott, de Bonifácot nem ijeszthette meg, aki most kényelmesen ülésbe tornázta magát.

− Nahát Bonifác, csak nem úgy döntöttél, hogy játszol kicsit Ignáccal? − szólalt meg Luca.

~ Valakinek leckét kell neki adni harcból, mert rátok emberekre ezen a téren nem lehet számítani − maradt nyugodt Bonifác, de közben a farka vége meg-megmozdult, hívogatta Ignácot, hogy támadjon.

Ignác egy darabig még mozdulatlanul meredt a bátyjára, majd támadásba lendült, de az utolsó pillanatban nem csapott a mancsával, hanem inkább elugrott és nekiállt Bonifácot megkerülni, aki csak a tekintetével követte. Végül Ignác Bonifác farkát támadta meg és csapott le rá két manccsal, hogy lefogva aztán beleharaphasson, de Bonifác egyszerűen elhúzta előle. Utána ugrott, de megint nem ért célt, idegesen rohant körbe a szoba egy részén.

Bonifác türelmesen várt az újabb támadásra, mert biztosra vette Ignác ilyen könnyen nem adja fel. Ismerte Lucifert annyira tudja, hogy egy bizonyos tulajdonsága miatt emelte ki a testvérei közül Ignácot. Ha nem az ereje, akkor vagy az elszántsága, vagy a ravaszsága miatt, amit tud hasznosítani.

Nem ismerte Bonifác Ignác testvéreit, így az erejét nem tudta hasonlítani hozzájuk, egyelőre nagyon ravasznak sem mondhatta, mert ugyan felugrott a fotelre, hogy onnan támadjon rá, de mindezt a figyelő tekintete mellett. Így csupán az elszántság maradt a listán.

Ignác a fotel karfájáról rugaszkodott el Bonifác felé és vetette rá magát harciasan. Bonifác elmozdulhatott volna könnyedén, de helyette inkább oldalra dőlt, Ignác rajta landolt, akit aztán a két mancsa közé fogott, majd átfordult a hátán és maga alá gyűrt, de nem feküdt rá, hanem fölé tornyosult.

~ Hátsó láb! − üzente Bonifác ismételten Ignácnak, aki igyekezett kiszabadulni alóla.

Cserébe Ignác meg is rugdalta a hátsó lábaival, de kárt nem okozott neki, apró karmai nem juthattak át Bonifác bundáján. Bonifác ismét oldalra fordult kihasználta, hogy jóval hosszabbak a lábai, felhúzta az egyik hátsót és távol tolta magától Ignácot, aki dühösen támadt a testrészre. Rácsimpaszkodott és beleharapott, amit már Bonifác is megérzett.

Bonifác féloldalasan felült és mellső mancsával odacsapott Ignácnak, de a karmait nem meresztette ki. Sikeresen leszedte magáról az öccsét, aki hasra fordult, maga alá húzta a lábait és elrugaszkodott és rátámadt.

Bonifác a hátára fordult, a mellkasára huppanó Ignácot a két mancs közé fogta és magához szorította. Felhúzta a hátsó lábait is, hogy ne hagyjon neki menekülő utat. Felemelte a fejét és kitátotta a száját, Ignác fél feje eltűnt benne, de nem harapott. Ennek ellenére az öccse megmerevedett és nem mert mozdulni.

~ Engedj el! − esett kétségbe Ignác, mert nem maradt menekülési útvonala.

~ Nem foglak megenni − nyugtatta meg Bonifác. ~ De meg kell tanulnod az ilyen szorult helyzetekből is kimászni.

A következő pillanatban Bonifác elvette a fejét Ignácról és maga sem tudta miért végignyalt Ignác pofáján, aztán elengedte. Az oldalára fordult Bonifác, majd a hasára és felállt és elindult kifelé. Ignác lebucskázott róla és ottmaradt döbbenten.

~ Mára vége a leckének − közölte Bonifác még mielőtt elhagyta a szobát.

− Nahát Bonifác − nézett utána Luca is meglepetten, mert nem számított tőle semmi hasonlóra.

Végül arra jutott, hogy bár Bonifác kandúr, de attól még lehetnek szülői ösztönök benne és most ez utat is tört magának. Elmosolyodott, félt, hogy nehezen viseli majd Ignác jelenlétét, de kezdtek az események úgy alakulni, hogy még a végén hiányozni is fog neki az öccse, miután a leendő gazdijához kerül.

Merengéséből a csörgős labda térítette magához, amit Ignác sodort el miközben nekiállt megint rohangálni. Sóhajtott egyet, mert láthatóan Ignác nem akart elfáradni, pedig tegnap ilyenkor már mind a hárman ágyban voltak. Felállt és úgy döntött gyorsan lefürdik, addig talán a kölyökmacska még kicsit fárad és az éjszaka nyugta lesz tőle. Bár Regina miatt sejtette nehezen fog tudni elaludni, annak ellenére, hogy Luc megígérte jó kezekben lesz az unokatestvére.

Luca kijött a fürdőből a zajok alapján Ignác még mindig rohangált és Luca sejtette előbb-utóbb a bútorai fogják ennek a kárát látni. Bonifác eddig nem adta semmi jelét. hogy bármin is élesítené a karmát, de lehet Ignácéval kezdenie kell valamit.

A szobájában Luca nem látta Bonifácot, úgy gondolta a konyhában lehet, de még mielőtt elindulhatott volna megkeresni a kandúrt, az meg is jelent az ajtóban. A nappali irányából érkezett és szájában Ignácot hozta a nyakánál fogva. Ignácnak nem tetszett a bánásmód, mert rúgkapált, de nem kegyelmeztek neki.

Bonifác egy ugrással az ágy végén termet a párnáig sétált szájában az öccsével és csak itt ejtette le. Ignác egyből harcra készen púposított és nézett szembe Bonifáccal, Luca pedig reménykedett benne, hogy nem itt akarják folytatni, amit az előbb a nappaliban elkezdtek.

~ Maradj végre veszteg! − szólt rá Bonifác Ignácra, aki nem akart lenyugodni. ~ Luca fáradt és amúgy is némi lelki támaszra szorul.

~ Te miről beszélsz? − borzolta továbbra is a szőrét Ignác.

~ Annyira tapasztalatlan vagy. Luca nyugodtnak tűnik, de ha jobban megnézed látszik rajta, hogy aggódik Regináért.

~ Dehát meg akart ölni minket! − ellenkezett értetlenül Ignác.

~ De ő ezt nem tudja − világosította fel Bonifác.

~ Ez igaz − ismerte el Ignác. ~ De miért én vigasztaljam meg?

~ Mert te vagy a kisebb és mert nem te karmoltad meg Reginát. Harmadik oknak pedig ott van az, hogy Lucifer egy embernek akar adni, meg kell tanulnod hízelegni, ha azt akarod, hogy a közelében tartson mindig.

~ Jól van! − adta meg magát Ignác.

Még mindig Bonifácot figyelve Ignác Luca felé lépkedett, majd a hátának és az oldalának törleszkedett. Cserébe Luca végigsimított rajta, amit be kellett vallania Ignácnak, hogy jól esett és nyugtatólag is hatott rá. Azt sem bánta, hogy a mellső lábai mögé nyúlnak és bekerül az ölbe, mert folytatódott a kényeztetés.

Megvakarta Luca a füle tövét, majd az állát is, közben pedig folyamatosan simogatták a hátát is. Akaratlanul kezdett dorombolásba Ignác, a purrogó hang betöltötte a szobát és Lucát mosolygásra késztette.

− Hallod ezt Bonifác? Ignác nem irigyli tőlem a dorombolást − szúrta oda Luca Bonifácnak, aki csak elfordította a fejét és nekiállt kialakítani a helyét a párnán.

Luca is hamarosan behúzta a lábait a takaró alá, kicsit feljebb húzta a saját vánkosát és hanyatt feküdt. Ignácot a mellkasára tette és ott simogatta tovább.  A kölyökmacska kényelembe helyezte magát és lassan elhalt a dorombolása miközben elaludt a nyugtató simogatás mellett. Nem sokkal később Lucát is valamikor elnyomta az álom az aggódása ellenére.

Egyedül Bonifác maradt éber és Ignácot nézte. Igen, döntötte el magában végleg, Lucifer azért hozta ide Ignácot, hogy ő tanítsa meg, amire szüksége lehet az életben maradáshoz az emberi világban. Nem bukhat el, mert ha Ignác csalódást okoz, az az ő szégyene lesz. Lassan ő is behunyta a szemét, ki kell találnia mi mindent kell átadnia majd az öccsének, hogy sikerre vigye a feladatát.