Jimin sürgött-forgott kicsinyke otthona konyhájában, amint megannyi finomságot kavargatott. A  házat belengte az ínycsiklandó ételek illata, és a megannyi szeretet  érzete, melyet a szőke hajú, szorgos fiú árasztott magából.

Ma volt a negyedik évfordulója szívének választottjával, így teljes extázisban készült a ma estére.

Kitakarított, főzött és becsomagolta szerelme ajándékát, majd tűkön ülve várta az idősebb férfit.

Yoongi munkából igyekezett hazafelé, lábait gyorsan szedte a tömérdek fáradtság ellenére is, hiszen minél hamarabb karjai között akarta tudni a tőle pár centivel alacsonyabb párját.

Felért a kis lépcsőn, majd remegő kézzel helyezte kulcsát a zárba, s a kattanás után, berontott  az épületbe.  Lerúgta lábairól cipőjét és meg sem állt a kanapén terpeszkedő férfiig.

Karjai köze zárta, szorosan és szerelmesen ölelve, mélyet szippantva Jimin nyugtató illatából.

—Üdv itthon Yoongi. –szólalt meg halkan a szőke, párja védő karjaiba bújva.

—Akkor érzem otthon magam, ha te a karjaim között vagy. Csak maradjunk még így pár percig kérlek. –felelte a fekete hajú, mégszorosabban húzva magához a fiatalabbat.

Percekig álltak a nappali közepén egymásba feledkezve, az étel pedig már jócskán kihűlt.

De nem zavarta őket.

Ahogy a világ összes gondja, mely az évek alatt rájuk hárult sem.

Rengeteg veszekedést tudhattak maguk mögött, mégis mindig visszataláltak a masikhoz, hiszen őszintén, teljes szívből szerették egymást, annyira, hogy azt szavakba sem lehetne önteni.

Jiminnek Yoongi jelentette a menedéket.

Yoonginak Jimin jelentette az otthont.

Egymásnak pedig ők jelentették a boldogságot.

Azt az érzést, amelynek hiánya néha szétszakít belülről, mégsem tudsz élni nélküle.

Ezért nevezték ők a boldogságot szimplán csak kurvának.