>Yoongi szemszög<

A mai is egy átlagos napnak indult, kivéve hogy szülinapom van. Igen, ma vagyok 24 éves. Remélem ezt a többiek sem felejtették el.
Mikor felébredtem, már sehol nem volt senki. Na szép barátok mondhatom, szó nélkül itt hagytak. Én persze sosem felejtem el a szülinapjukat, de ha rólam van szó... mintha nem is léteznék.

Álmosan kicsoszogtam a fürdőszobába, lezuhanyoztam, felkaptam egy ruhát és kimentem a konyhába reggelizni. Szerencsére még maradt abból a kajából, amit Jin készített. Megettem, aztán elpakoltam magam után. Nem terveztem különös dolgot mára, így leültem a nappaliban a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, hátha van valami nézhető film.
Pechemre minden második csatornán nyálas sorozatok mentek, amiket nagyon utálok.
Hát jól van, akkor maradok a dalszöveg írásnál, ennél jobb elfoglaltságot úgyse találok nagyon. De most valahogy ez sem ment.. nem jött semmi ötlet.
Na ez úgy látom már nem az én napom.. A fiúk szó nélkül leléptek, a tv-ben nézhetetlen műsorok vannak és még dalszöveget se tudok írni. Félek mi lesz ezután.

Bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem a neten, milyen hír van a nagyvilágban, mikor láttam hogy jött egy e-mail. Egy Army-tól kaptam saját készítésű szülinapi videót, amiben képeket állított össze és ráadásnak az Agust D-t is eltáncolta. Nagyon jól esett ezt látni, hogy az Army-k gondolnak rám. Aztán sorban kaptam az ilyen és ehhez hasonló e-maileket. Boldog voltam.

Épp az utolsót néztem, mikor trappolást és hangzavart hallottam a lépcső felől. Na hazaértek a fiúk.

- Szia Sugaa!! - köszönt egyszerre Kooki és Tae.
- Sziasztok. Na végre hogy hazajöttetek már! Hol voltatok??
- Elmentünk vásárolni. - mondta Hobi.
- Ja és nélkülem.. - sértődött fejet vágtam, mire elnevette magát.
- Hát mit csináljunk, olyan aranyosan aludtál, nem akartunk felébreszteni - tette hozzá Jimin.
- Jól van na.. Mit hoztatok nekem?
- Tessék, itt egy tábla csoki. - adta oda Tae.
- Kösz szépen. - mondtam.

A délelőtt folyamán lementünk próbálni, mert hamarosan egy nagykoncertünk lesz itt Szöulban.
A próba végén mindenki kidőlt, nagyon elfáradtunk. Én elindultam a szobámba és ott pihentem ki a fáradalmakat, a többiek különös módon lent maradtak.