Sasuke megragadta a menekülő Sakura karját és magához rántotta. A lány már lendítette volna a másik kezét egy jól irányzott pofonra, de a fiú könnyedén kitért előle. Egy kezével közre fogta Sakura vékony csuklóit, majd a falhoz nyomta a testével.

- Nem menekülsz tőlem - lihegte egyenesen a lány szájába. - Az enyém vagy...

Szabad kezével végig simította a lány kecses combjait. Felfelé haladt, amíg el nem érte Sakura felsőjének alját.

- Sasuke-kun! Állj... - nyöszörgött Sakura ijedten, amikor a fiú elkezdte felfelé húzni a topját, de Sasuke mintha meg sem hallotta volna. Lassan feltolta a lány felsőjét egészen a melltartójáig, ahol kezét végigvezette az alsónemű pántján a kis csatig, ami a ruhaanyagot tartotta.

- Miért csinálod ezt velem, Sasuke-kun? - kérdezte Sakura ellenszenvesen. - Annyi fájdalmas év után csak megjelensz...

Sasuke megállt egy pillanatra. Igen, közel négy éve hagyta el a falut és jelenleg csak azért van itt, hogy információkat gyűjtsön Orochimarunak.

- Sakura... - a fiú indulatosan maga felé fordította a lány arcát és belenézett könnyes, zöld szemeibe. - Idegesítő vagy – mormolta, majd száját a lányéhoz tapasztotta. Sakura összerezzent a váratlan csóktól, próbálta elhúzni az arcát, de Sasuke nem engedte. Egészen addig csókolta a lányt, amíg nem érezte, hogy nedves az arca Sakura könnyeitől. Amint megérezte a könnyeket, elhúzódott.

- Sasuke-kun... - a lány szemeiből megállás nélkül hullottak a könnyek. - Miért...? Miért csinálod ezt velem? - kérdezte ismét remegő hangon.

Sasuke nagyot sóhajtott. De tényleg, miért is csinálja ezt? Neki csak a küldetést kellett volna teljesítenie, amit rábíztak. Nem kellett volna kitérőt tennie, nem kellett volna Sakura házához jönnie, betörnie hozzá és legfőképp nem volt szükséges a lány letámadása. De mégis... Valahol belül a fiú érezte, hogy ezek a lépések mind fontosak voltak. A szíve valamiért ezt akarta, bár ezt magának se ismerné be.

- Azt akarom, hogy gyűlölj - hörögte Sakura füléhez hajolva. - Gyűlölj azért, amit most tenni fogok veled - húzta kaján mosolyra a száját, majd előhívta a sharinganját. Vörös szemeivel végig pásztázta Sakura testét, majd megmarkolta a lány nadrágját. A könnyű anyag úgy vált el Sakura testétől, mintha ott se lett volna. Ugyanígy az alsónemű is.

- Sasuke-ku...! - a lány nem tudott kiabálni, mert Sasuke megcsókolta és ellentmondást nem tűrve beleerőszakolta a nyelvét Sakura szájába. A lány ijedten próbált levegőhöz jutni kevés sikerrel.

Sasuke érezte, hogy férfiassága megkeményedik, így kiszabadította a nadrágjából.

- Sa... Sasuke... ku...n - Sakura halálosan félt, de tehetetlen volt. Ezt a pár szót is csak nehezen tudta kinyögni két csók között. Hirtelen azonban Sasuke elhúzta a fejét.

Csak állt és nézte a lány kisírt szemeit, amik egyenesen vörös szemeibe bámultak. Azok a tiszta, zöld szemek tele voltak félelemmel, bánattal és kétségbeeséssel.

- Gyűlölj, Sakura - szólalt mega fiú ridegen egy kis csend után, majd minden figyelmeztetés nélkül csípőjét egy jól irányzott mozdulattal előretolta.

Éles sikoly hagyta el Sakura ajkait a fájdalom miatt. Sasuke elégedett mosollyal nyugtázta, ahogy a lány arcáról süt a szenvedés. Épp el akart kezdeni mozogni, hogy még jobban fájjon Sakurának, de a lány egyik pillanatról a másikra megkönnyebbült és a fejét Sasuke vállára támasztotta.

A fiú annyira meglepődött, hogy egyszerre engedte el a lányt minden tekintetben, majd hátrébb lépett.

- Ez mi volt?! - kiabálta ingerülten, majd elkapta Sakura felhúzott felsőjét és magához rántotta a tehetetlen lányt. - Gyűlölj, Sakura! Hiszen az előbb erőszakoltalak meg!

- Hehe... - vakarta meg a lány az arcát. - Sajnos, kizárt, hogy gyűlöljelek. Ahhoz túlságosan is szeretlek - mosolyogott a fiúra keserűen. - Igen, fáj, amit tettél. Fáj, hogy elhagytad Konohát és most ellenségek vagyunk... De az még jobban fáj, hogy nem voltam melletted. Nem tudtam segíteni neked... mert gyenge vagyok. Akkor is az voltam, és most is az vagyok. Hiszen látod, kedvedre játszhattál velem. De tudod, Sasuke-kun... - a lány erőtlenül Sasuke nyaka köré fonta a karjait. A fiú annyira ledöbbent, hogy csak megmeredve hagyta, hogy a lány gyengéden átölelje. – Nem bánom. Ha ez egy módja annak, hogy magadhoz köss, akkor csináld. Ha ez kell ahhoz, hogy továbbra is emlékezz rám, tedd, amit tenned kell. Csak kérlek... ne lökj el magadtól – Sakura még szorosabbra fonta karjait a lefagyott fiú körül. – Nem vagy egyedül. Itt vagyok. Naruto is. Kakashi-sensei is. Mi mind várunk rád.
- Sakura... - Sasuke már rég érezte egy másik ember melegségét. Sakura jellegzetes illata... ahogy rövid, cseresznyevirág színű haja cirógatja az arcát... Nosztalgikus... és meglepő, de megnyugtató. Annyira, hogy legszívesebben örökre Sakura karjaiban maradna.

- Ne félj... - Sakura kibontakozott az ölelésből és megcirógatta Sasuke arcát.

Igen... ez az érzés... Felfoghatatlanul kellemes.

- Sasuke... kun? Mi a baj?

- Én... - Sasuke szemében könnyek gyűltek. Hirtelen elege lett mindenből. Orochimaruból, a bosszúból, az önsanyargatásból. Tudta, hogy ez a szempillantásnyi idő hamarosan véget ér és neki vissza kell térnie a valóságba. De most, mielőtt még mindentől megfosztja az idő múlásának megszüntethetetlen folytonossága... - Sakura... - a fiú gyengéden a lányra mosolygott – Visszajövök – mondta, majd egy halvány csókot lehelt Sakura szájára.

- Igen... Legyen ez egy ígéret – mosolyodott el Sakura, majd Sasuke felállt és az ablakhoz lépett. – Ah, Sasuke-kun! – szólt hirtelen a fiú után a lány. – Boldog szülinapot. – mosolygott.

- Köszönöm... - hajtotta le Sasuke a fejét, majd még egyszer utoljára odalépett Sakurához. – Ideje felkelned, Sakura, már elmúlt tíz óra.

Sakura szemei kipattantak. A világosság hirtelen nagyon idegesítővé vált a szemének, ezért kezét gyorsan az arca elé kapta, hogy ne égjenek ki. Miután kicsit hozzászoktatta a szemét a reggelhez, körülnézett. Otthon van. Ráadásul már 28 éves.

- Sakura... - a lány a szemét a hang irányába fordította. Az ágyban oldalra fordult, ahonnan két szénfekete szempár bámult vissza rá.

- Sasuke... kun...? – nézte döbbenten az ugyancsak idősebb férfit, aki mellette könyökölve nézte őt.

- Én vagyok, igen. Fel kellene kelni, mert Sarada valószínűleg éhes. Már ő is biztos felkelt – tápászkodott fel az ágyból a ninja.

Sakura hirtelen feleszmélt. Tényleg, Sasuke már a férje és van egy kislányuk. Már évek óta együtt élnek és nem is lehetnének boldogabbak.

- Ah, drágám! – pattant fel a nő az ágyból, fére után szaladt és amint utolérte, hátulról átkarolta. – Boldog 29. szülinapot! – nevetett. – Annyira örülök, hogy megszülettél.

Sasuke feje paradicsom színűre váltott, de gyorsan elkapta a fejét, nehogy felesége meglássa.

- Köszönöm... - mondta, majd az Uchiha család visszatért a napi kerékvágásba.