*Yamaguchi Tadashi*

Az egész talán akkor kezdett el rossz irányba menni, mikor Tsukki meglátta Mizukit a játékterembe, amikor beléptünk oda. Először még csak nem tulajdonított neki nagy figyelmet, ha hozzá is szólt, nem válaszolt neki.

- Tadashi! – szólt nekem Mizuki a másik asztaltól, ahol ő meg Makoto állt. Ezek szerint épp végeztek egy meccsel. – Nem jössz játszani velem egyet? – kérdezte kedvesen. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint akinek negatív élményei vannak a csókkal szemben, így úgy látszik, hogy csak engem ráz a hideg a felemlegetésére. Nagyon sajnálom, hogy ennyire elment a kedvem az egésztől, pedig tényleg nagyon aranyos lány, de akivel ilyen rossz a csókolózás azzal nem tudom elképzelni a továbbiakat. Egyszerűen nem.

- Aha, persze, egy pillanat – válaszoltam, miközben még ment a meccsünk Tsukishimával.

- Még mindig együtt vagytok? – kérdezte halkabban mellőlem Kei. – Tudja egyáltalán, hogy fiúkkal smárolsz? - folytatta mielőtt megölte a karakterem a játékban. Sóhajtva engedtem el a kontrollert és néztem rá.

- Igen, és nem. És ne legyél vele légszíves köcsög. Yanaka meg fog ölni. Téged is és engem is.

- Azért mert a lány azt hiszi, hogy tetszik neked, ráadásul elméletileg jártok, és mindeközben te meg megcsalod – mosolygott rám ironikusan, nekem meg egy pillanatra elkezdett viszketni a tenyerem, hogy hozzáérintsem az arcához...

- Azt ne feledjük el, hogy te csókoltál meg, szóval én nem csaltam meg a barátnőmet. Mivel nem én kezdtem – néztem rá emelt fővel.

- Ahogy gondolod – válaszolta felemelt kezekkel, és már fordult, hogy elsétáljon. Egy pillanatra megállt lejjebb hajolt hozzám és a fülembe súgta. – De azért nem ellenkeztél a fürdőben.

És csak úgy elsétált, ott hagyva engem, bizsergő testtel. Mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak, majd tényleg odasétáltam a többiekhez.

- Oké, itt vagyok. Kezdhetjük – álltam meg a játékgép előtt mellettem Mizukival.

- Szuper. Kíváncsi vagyok, hogy melyikünk fog nyerni – mosolygott rám, mielőtt még megnyomta volna a start gombot.

- Szint úgy – válaszoltam én is egy kényszeredett mosollyal.

Miután elkezdtünk játszani egy idő után nem igazán erőltettem magam, így a végén Mizuki nyert.

- Nyertem! – engedte el a kontrollert boldogan. Ránéztem, és gratuláltam neki, de szerintem félreértett.

- Na, semmi baj Tadashi. Legközelebb te fogsz nyerni – bíztatott, és gondolva, hogy ez majd felvidít, egy gyors csókot nyomott a számra. Megrökönyödve álltam, míg ő csak tovább mosolyogott és tényleg boldognak és büszkének tűnt, amiért ennyire lesokkolt. Gondolom ő ezt pozitívnak fogta fel.

Ahogy megfordultam egyedül Kei nézett erre, a többiek már rég egy kisebb kajás résznél voltak és nagyban válogattak a kaják között. Ahogy összetalálkozott a tekintetünk, Tsukki intett a fejével, hogy kövessem. Mikor beértünk a férfi wcbe, ő neki dőlt a mosdónak, és rá is támaszkodott.

- Amúgy azt elfelejtettem megkérdezni, hogy tervezel-e vele szakítani. Csak mert akkor úgy állok hozzá az egészhez.

- Igen, tervezek. Csak tudod ez nem ilyen egyszerű – magyaráztam, mire ő csak felemelte az egyik szemöldökét. – Komolyan. Yanaka meg fog ölni, ha megbántom a húgát.

- Szerintem mindketten tudjuk, hogy ezt csak poénból mondta, és nem fog megutálni téged teljesen.

- Ne mond nekem, hogy ha a bátyádnak a barátnője szakítana vele, azért mert megcsalta, te nem utálnád meg a csajt örökre. Ez normális, hát bakker, bántotta a bátyádat! – magyaráztam és elég erőteljesen mutogattam is közben.

- Talán. Szerintem meg arról van szó, hogy azért félsz vele szakítani, mert akkor be kéne ismerned, hogy meleg vagy.

- Biszexuális – javítottam. – És egyáltalán nem erről van szó – magyaráztam, és mintha megláttam volna egy halvány mosolyt az arcán. – Te tudhatnád a legjobban, hogy nem igaz, amit most állítottál. És most meg mit nevetsz? – kérdeztem idegesen.

- Nyugi, csak arra voltam kíváncsi, hogy tényleg komolyan gondolod-e ezt az egészet, ami zajlik közöttünk.

- Tudod... Szerintem te igazából egy igazi Tsundere típus vagy – sétáltam oda hozzá most már lenyugodva, és ráböktem a mellkasára heccelve őt.

- Ch... Hagyjál már – válaszolta.

- De igazam van... - folytattam.

- Majd meglátjuk.

- Jól van, abba hagyom – léptem tőle messzebb. – Menjünk vissza a többiekhez.

- Igen, igen – egyezett bele, ellökve magát a mosdótól. – Csak még valami – tette még hozzá, mire hátrafordultam, és meglepődve dőltem egy kicsit hátrébb, ahogy megláttam, hogy ott áll előttem néhány centire. Gyorsan lehajolt és nyomott egy gyors csókot a számra, amit meg se éreztem. – Hogy ha már komolyan gondolod, akkor ez az én jogom.

- Most már abba kell ezt hagynod – mondtam. – Nem valami előnyös az én szemszögemből, hogy ha egy nap alatt több emberrel is csókolózok – magyaráztam, és komolyan, attól, hogy Mizukival már inkább csak barát akarok lenni, attól még nem akarom megbántani.

- Rendben. Meggyőztél.

- Na, most már menjünk, mert már túl sokat voltunk bent egy hugyozáshoz.

Mikor odaértünk a többiek már rég leültek egy kanapéra kajálni. Leültünk melléjük, de utána rá néhány másodperce rájöttem, hogy attól függetlenül én is éhes vagyok, így újra felálltam és elmentem kajáért. Rá néhány másodpercre egyik oldalamon Mizuki karolt bele a karomba, míg jobb oldalról Kei állt mellettem. Ahogy felnéztem rá csak egy ártatlan mosoly volt az ajkain, ami igazából minden volt csak ártatlan nem.

- Tadashi, ki kell próbálnod a garnélás rament, nagyon finom! – mutatott Mizuki a fent elhelyezett táblákra, ahol a kaják voltak. Már válaszoltam volna, de valaki megelőzött.

- Kár, hogy utálja a garnélarákot – mondta Kei egy tettettet sóhajjal. – Inkább ajánld neki a csípős fajtából, azt talán még meg is fogja enni.

- Nem vagy te egy kicsit bunkó? – kérdezte Mizuki előre hajolva, hogy ránézhessen.

- És nem vagy te egy kicsit tudatlan? – kérdezett vissza egyből. Érzem, hogy erre várt egész végig.

- Rendben, elég lesz, lányok. Nyugalom – szóltam közbe felemelve a kezem.

Szerencsére végre mi kerültünk sorra, így véget vethettem ennek a kínos csöndnek, ami a mondatom után keletkezett. Miután sikerült megvennem egy ráment, - ami valóban csípős volt, és nem garnélás-, visszasétáltam a többiekhez, és nem is kell mondanom, hogy Mizuki egész végig úgy nézett Tsukishimára, mint aki menten megöli.

- Mind ketten tudjuk, hogy mit csináltál, és hogy miért csináltad – súgtam oda Keinek, mikor nagyban folyt már a beszélgetés.

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Hagyd békén szegényt, mondtam, hogy majd intézkedek.

- Nem elég gyorsan...

Erre már inkább nem válaszoltam, hiszen ezt már egyszer megbeszéltük, ráadásul tényleg szakítani fogok vele. Csak még kell néhány nap, hogy felkészüljek.

Miután mindenki végzett a saját kajájával, még vissza akartunk menni egy kicsit játszani, de már mindjárt zárt az egész hely, így inkább hazafelé vettük az irányt.

- Tudod, mindjárt itt az év vége, és mindjárt megjönnek az eredmények a rajziskolából. – Mikor kiértünk egyből Mizuki csapódott mellém, ami attól függetlenül nem volt baj, mert a közös témáink még mindig megvoltak, és még mindig nagyon jól el tudtam vele beszélgetni, csak nem úgy, mint barátnő, hanem, mint barát.

- Naa, szurkolok, hogy felvegyenek! – válaszoltam, és tényleg így is gondoltam, valóban egy nagyon jó lehetőség. Mikor erről beszéltünk Mizukival még régebben, akkor anyának is elmondtam, hogy mire készül, és nagyon jó ötletnek találta. És kötöttünk egy egyezséget akkor anyával.

- Ugye, én is neked!

Örömmel várom a véleményeiteket, macskákat vagy akár kutyákat is a komment szekcióban. :)