*Yamaguchi Tadashi*

- Szerinted nem kéne egy normális randira elmennünk? – tettem fel a kérdést, miközben az oldalamra fordultam. Tombolt a nyári szünet, amit én ki is használtam, hiszen majdnem minden nap Keinél voltam. Egy hónapja zajlik ez az egész közöttünk, mégis a legtöbbször csak egymás házába megyünk, ilyen a mostani eset is, ezért is fordult meg a fejemben az előbb feltett kérdésem.

Tsukki nem nézett rám az íróasztala mellől, hanem csak egy hümmögéssel válaszolt.

- Egy rendes randi. Tudod, ahogy általában a párok szokták csinálni – mondtam, Kei összehúzott szemöldökkel fordult hátra.

- Igen, tudom – válaszolt zavarodottan. – Nem vagyok hülye.

- Na, és gondoltam mi is elmehetnénk egyre. Egy hónapja járunk, egy darab belefér.

- Nekem nem azzal van a gondom, hogy nem akarok randizni – magyarázta leülve mellém. - Nekem az emberekkel van gondom. Mind tudjuk, hogy ez nem igazán tűrt ebben az országban, hogy megcsókoljalak a nyílt utcán. És mind tudjuk, hogy pedig nehezen tudnám türtőztetni magamat. – Nevettem válaszán, pedig meglepően igaz volt mostanában.

Tsukki ledőlt mellém, így már ketten feküdtünk az annyira nem nagy ágyán. Fogta magát és felém gördült az alkarjaival tartva magát a fejem mellett. A legtöbbször, amikor az ágyon feküdtünk és nem filmet néztünk így nézett ki a felállás. Kei nem mondta el miért szereti ezt annyira, én meg nem kérdeztem csak élveztem, így most is szó nélkül fúrtam kezeimet a rövid hajába, néha egy enyhe szorítást adva a tarkójára. Az első alkalommal, amikor ezt csináltam egy jóleső morgás hagyta el Tsukishima ajkait, így folytattam. Rövid szőke haja sok lehetőséget nem ad nekem, de attól függetlenül jó érzés végigfuttatni rajta a kezeimet. Kei bekapcsolt valami zenét a telefonján mielőtt még felém feküdt, ami egy pillanatra elhallgatott, és egy teljesen más dal kezdődött el. Kei sóhajtva leejtette a fejét a vállamra, a számból pedig egy kisebb nevetés tört ki. Tsukki horkantott egyet a válaszomra, és még néhány másodpercig hagyta, hogy csöngjön a telefon. Elvettem az egyik kezemet a hajáról, és a telefon felé nyúltam.

- Az anyukád az. – Kei oldalra gördült, és elvette a telefont tőlem.

- Szia, anya... Nem hiszem, hogy kell bármi is... Apa azt mondta, hogy elmegy érted, mivel mentek valahova?...Hova mentek?... Tadashi és én vagyunk itthon, Akiteru elment valahova, és azt mondta, hogy mondjam meg nektek, hogy valószínűleg csak este nyolc után ér haza... Igen anya, el tudunk boldogulni nélkületek egy fél napot... Rendben... Okés, értettem... Én is téged! Szia! – Kei elég gyorsan lerendezte a beszélgetést, és nem is hallottam a telefon másik oldaláról jövő válaszokat és kérdéseket, de azért elég egyszerű volt kikövetkeztetni.

Miután letették Tsukki maga mellé rakta a telefont, de a zenét megállította.

- Úgy látszik, egész nap ketten leszünk. Anyáék elmennek majd munka után vásárolni, Akiteru pedig el van valahol – vázolta a helyzetet. – Mit akarsz csinálni?

- Mondjuk elmenni egy randira? – kérdeztem. Kei gyorsan belegyezett, amin meg is lepődtem.

- De minden felelősséget áthárítok rád. Ha valahonnan kidobnak minket, mert megfogtam a kezedet vagy bármi más történik, nem vállalok érte felelősséget – tette hozzá.

Beleegyeztem, hiszen mást úgy se tudtam volna csinálni, ráadásul bíztam benne, hogy az embereket nem fogja érdekelni két idegen fiú.

Közös döntés alapján egy kisebb játékterem mellett döntöttünk, aminek volt egy kisebb gyorsétterem részlege is. Mikor odaértünk még csak néhányan voltak, ami az ott töltött időnk alatt majdhogy nem megháromszorozódott. Nem bántam, mivel senki sem foglalkozott velünk, így kedvünkre csinálhattunk bármit.

- Most szabadult fel egy biliárdasztal. Mit szólsz egy versenyhez? – kérdezte Kei. Már egy órája az összes asztal foglalt volt, így egyből siettünk lefoglalni az éppen üres asztalt.

- Kezdesz vagy kezdjek? – kérdeztem.

- Csak nyugodtan – mutatott az asztalra. Beálltam kezdő pozícióba, és még az első lökés előtt felpillantottam Keire, rá kacsintottam, és löktem a dákóval. Egy csíkos golyó be is ment a lyukba.

- Mivel úgy is csak hobby billiárdot játszunk, egyszerűsítsük le, hogy akkor a csíkosak az én golyóim a teliek pedig a tieid. Okés? – magyaráztam úgy, hogy Kei úgy érezze, mintha nagyon értenék hozzá.

- Nekem megfelel. Akkor megint te jössz – fűzte hozzá, átsétálva az én oldalamra. Megnéztem, hogy melyik golyót érdemes meglökni, és csak néhány lépéssel arrébb dőltem újra rá az asztalra, a dákót magam előtt tartva.

Felkészítettem a dákót a lökésre, így semmit sem éreztem a külvilágból, annyira koncentráltam. Ellöktem a fehér golyót, de egyáltalán nem úgy történt, mint ahogy elterveztem. Valami, illetve inkább valaki a lökésem közben megmarkolta a fenekemet. Kissé dühösen néztem hátra Keire, aki csak mosolygott, és kacsintott egyet.

- Úgy látom, én jövök. – Sétált el mögülem, és egy tökéletes lökéssel be is jutatott egyet a teli golyók közül. Horkantottam egyet, de egy kisebb mosollyal az ajkaimon sétáltam az asztal másik oldalára, ahol Kei is állt. Ezzel az egyetlen mozdulatával elindított egy folyamatot, amely az egész billiárdozás alatt megvolt. Egymást próbáltuk befolyásolni, és már a vége felé rendesen flörtöltünk, már én éreztem, ahogy a levegő felmelegszik. A háttérben zene szólt, aminek csak a mély dübörgését hallottam.

- Csak nehogy elrontsd az utolsó ütésedet – mondtam neki, ahogy körbesétálta az asztalt, hogy minden irányból megnézze, melyik szögből lehetne a legbiztonságosabban bejuttatni az utolsó golyót, a fekete nyolcast a lyukba. Mikor megállt azon az oldalon, ahonnan lökni akart, mellé sétáltam, mire kaptam egy gyanús pillantást, de én csak visszamosolyogtam rá. Merésznek éreztem magam, és a fülledt levegő, ami itt bent uralkodott, még csak rátett egy lapáttal. Nem kapott az agyam elég oxigént, biztos ez volt az oka annak, hogy olyanra szántam el magam, ami nem volt megszokott tőlem.

- Van valami a szádon – szólaltam meg hirtelen, mielőtt még lökött volna. Összerezzenve állt fel és értetlenkedve nézett rám.

- Ez azért elég átlátszó – nézett rám. Neccesen elmosolyodtam, de azért a kezeimet a derekára téve hajoltam egy csókért. Tsukki nem ellenkezett, automatikusan tette az egyik kezét a nyakamra, a másikkal pedig csak támaszkodott a dákón. Bekapva az alsó ajkát húztam még közelebb magamhoz, egyből el is mélyítve a csókot. Kei egyből követett, és innen éreztem, hogy mehetek tovább az eredeti tervemmel. Becsúsztattam a kezeimet a pólója alá, az ujjbegyeim a V vonalánál jártak. Éreztem a teste melegét, és azt, ahogy a száját egy néma sóhaj hagyta el. Egy pillanatra megszorítottam a csípőjét, majd a kezeim a nadrágja korcához értek. A mutatóujjaimat beleakasztottam a korcba, és végigsimítottam a bőrén követve a nadrágja vonalát. Kei megremegett és a csípőjét előre lökte, mire belemosolyogtam a csókba. Dolgozott bennem az adrenalin, így nem álltam meg, hanem kivettem az egyik kezemet a pólója alól, és még utoljára végigsimítottam a hasizmától egészen le az ágyékáig, kitapintva a nadrág alatt egy dudort. Egy pillanatra enyhén rányomtam a tenyeremet, és ezzel együtt erősen megszívtam az ajkát. Tsukki erőteljesen megszorította a nyakamat, és még egyszer előre lökte a csípőjét. Egész testében megremegett a mozdulatomra. Lassan elvettem a kezemet a testéről és az ajkaimmal is elváltam tőle. Kinyitottam a szemeimet, csak hogy előttem egy igen kipirult és lecsúszott szemüveggel álló Keit lássak magam előtt, kipirosodott ajkakkal és kapkodó levegővétellel. Elképesztően lázító látványt nyújtott. Mikor rám nézett láttam rajta, hogy meglepődött a tettemen, de egyértelműen élvezte is. Beharapva az alsó ajkamat néztem el róla, mert még nem akartam elhinni, hogy ezt megtettem egy játékteremben.

- Elnézésüket kérem – jelent meg fél tized másodperccel később egy kissé ideges alkalmazott,- a pólójából ítélve-. – De szeretném megkérni önöket a távozásra. A szabályzatunk tiltja bárminemű szexuális helyzetet vagy arra irányuló tettet a játékteremben. Illetve a többi itt lévő vevő, vagy szórakozó élményének gátolására irányuló tett is a játékteremből való kizárást jelenti. Kérem, távozzanak.

Köpni, nyelni nem tudtam a jelenettől.

- Micsoda? - Az arcom egyből pirosra váltott. Az alkalmazott furán nézett rám, majd hátra mutatott egy kisebb társaság felé, akik undorodva néztek felénk. Elfintorodtam, mikor megláttam őket. Tehát ők szóltak az alkalmazottnak. Majd ahogy jobban megfigyeltem őket az egyik arc ismerős volt. Az a srác volt az, aki az iskolában az automatáknál megvert. A gyomrom görcsbe rándult az emléktől, és magától a fiúnak a látványától, ráadásul úgy éreztem a lábamból elhagy az erő. Keire pillantottam, aki ugyanúgy őket nézte. A srác kinyújtotta a nyelvét, és öklendezést szimulált. Már majdhogy nem hátra arcot vágtam, mikor Kei megragadta a karomat, és erőteljesen magához húzott. Nyelve össze-vissza barangolt a számban és még soha nem csókolt ilyen keményen. Igazi francia nyelves csók volt, ami mindent megmutatott azoknak, akik néztek minket. Egy ijedt kiáltást hallottam magam mögött, ami valószínűleg az alkalmazottól érkezett, de semmit sem tudtam volna tenni ellene.

Mikor Kei elengedett, tüzesen és elégedetten nézett vissza a bandára, pontosan annak a srácnak a szemébe, aki az előbb szimulálta az öklendezést. Kei végignyalt a száján, és még egy utolsó rendre utasító tekintettel végignézett az egész társaságon, majd kézen fogott engem, és kisétált az ajtón.

- A viszont nem látásra – dobta még oda ezt a mondatot a munkatársnak.

A levegő teljesen lehűlt, és egy szál pólóban léptünk ki a szabad levegőre, amit egyáltalán nem bántam. Kellett egy kis hideg, ami kijózanít.

- Ha haza érünk, mindent el fogok felejtetni veled – súgta a fülembe, mikor a buszmegállóba értünk. – Az egész délután tökéletes volt, és még soha nem éreztem magam annyira feltüzelten, mint amikor hozzám értél. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogsz tenni egy publikus helyen.

- Én sem. Magam is meglepődtem – válaszoltam.

- Ígérem, ha engedsz nekem, akkor tízszeresen adom neked vissza azt az élvezetet, amit te okoztál nekem egyetlen érintéssel – folytatta, és éreztem rajta az izgatottságot. Felnéztem rá, a szemeiben, mintha tűz égett volna.

- Rendben. 

Örömmel várom a véleményeket (vagy akár antik festményeket vagy padlizsánt) a komment szekcióban. :)