Egy esős nap.
Nem az a féle eső, amikor már majdnem viharos az idő, nem ez inkább csak ilyen enyhén kopogós.

Hogy mennyire imádtad az ilyen időt.
Hat éves létedre, nagyon 'felnőttesen' gondolkoztál, a személyiséged is nagyon érett volt.

De amikor így esik az eső nem tudod megállni, hogy ne rohanj ki esőkabátban és gumicsizmában az utcára, ahol a kisebb gödrökben kezdett el gyűlni az eső, pocsojákat alkotva, ami számodra egy játszótérnek biztosította a helyet.

Ilyenkor más gyerekek ki se mozdulnak, félve attól, hogy megfáznak, valamint a szüleik sem engedik őket. De téged nem tudott semmi megállítani attól, hogy a pocsojákban, csepergő esőben ugrálj.

Van aki őrültnek is hitt miatta.

Bár egy ekkora kislány nem tudna senkinek ártani, nem igaz?

Miközben egy újabb tócsába ugrottál volna, szipogást hallottál az utca másik oldaláról. Egy vörös hajú fiú ázott ott az égből hulló csapadékban.

Körülnéztél, majd leléptél az úttestre és gyorsan átsprinteltélt a látszólag pityergő kisfiúhoz.

Megérintetted a vállát, mire a fiú egy kisebbet megugrott és gyorsan feléd fordult. Hát nem az a látvány várta, amire számított.

"Szia~ Mi a neved?" kérdezted a szokásos 'happy-go-lucky' hangnemedben, egy kicsit meglepve a vöröskét.

"Kirishima..." motyogta. "Kirishima Eijirou." ezúttal kicsit hangosabban mondta, így már meg is tudtad érteni.

"Örülök, hogy megismerhetlek. Az én nevem [Teljes név]!" közölted vele, bár nem is kérdezte meg, hogy téged hogy hívnak. "Amúgy tetszik a gumicsizmád~ Tök aranyos!" mutattál a dinós csizmájára.

"A tiéd is az!" mosolygott, míg ő a sajátodra mutatott.

"Ugye? A cicák aranyosak, ezért is kértem ezt~!" mondtad te is egy fülig érő vigyorral. "De mondd csak, mit keresel kint az esőben és főleg egyedül?"

Erre a kérdésre Kirishima megdermedt, majd észrevetted, hogy majdnem megint sírva fakadt.

"T-Tudod... Anyukámmal mentünk haza, é-és egyszer csak eltűnt és most n-nem tudom, hogy hol van..." megölelted, majd kézenfogtad és elindultál a közelebb lévő utcasarok irányába.

"Akkor segítek megkeresni!" mosolyogtál megnyugtatóan, ami látszólag be is vált, mivel a fiú már nem vágta azt a világfájdalmas arckifejezést.

'Jobbra, jobbra' súgta valami a füledbe. Úgy is tettél, ahogy az a valami mondta, mire nekimentél egy embernek, ami azt eredményezte, hogy elengedted Kirishima kezét.

"Elnézést kérek!" felnéztél, majd láttál egy Eijiroura nagyon hasonlító nőt. Hátrafordultál a fiúhoz, akinek a szeme csillogott és a következő pillanatban már a nő karjaiba ugrott.

~

"Köszönöm [Név]-chan, hogy segítettél!" integetett az utca végéről Kirishima. "Remélem, hogy még találkozunk!"

"Én is!" kiáltottál vissza, majd hazafelé vetted az irányt, egész úton azon gondolkozva, hogy mi lehetett az a hang.

Ez lett volna az első one-shot. Remélem nem nagyon lett cringe, mivel nagyon fáradt vagyok xD na ki legyen a következő?