"Uuuhh! Olyan büszke vagyok rád Deku-Kun!" Pattogott előtte Uraraka vidáman, míg Midoriya csak mosolygott félénken.

"Nem mintha ez lenne az első munkám.." Vakarta a tarkóját vidáman.

"Tudom tudom de még is! Milyen menő lehet azzal az emberrel dolgozni, akit szeret!" Nézett rá csillogó szemekkel, aminek hála Deku elvörösödött.

"Ah.. Hát igen... Biztos érdekes lesz.." Kuncogott egy kicsit, mire hátulról valaki átkarolta, és egy gyors puszit nyomott az arcára, egy apró mosollyal, míg Uraraka csak visított.

"Micsoda lesz érdekes?" Kérdezte a felemás színű fiú, míg lágyan mosolygott volt osztálytársaira.

"Hogy te és Deku-Kun együtt mentek bevetésre!" Ütögette a levegőt a lány vidáman. Valaki állítsa meg ezt a lányt, valakit meg fog ütni véletlen.

Izuku csak elvörösödött, míg Todoroki bólintott.

Igaz hogy Deku sokszor volt zavarban, meg érezte magát kínosan, de nagyon boldog volt Todorokival.

Még egy közös daluk is volt, amit ugyan először Deku kezdett el dúdolni, hogy lenyugtassa magát amikor zavarban van, de később Todoroki is rászokott, és erre aludtak el általában.

"Első munkád mint az első hős." Mosolygott Todoroki Dekura, aki csak pakolta a cuccait.

"Ah... Igen asszem.." Nevetett zavarában, majd felvette a táskáját. "Igazából All Might halála utána, nem igazán akartam első hős lenni, de nem mintha zavarna." Mosolygott, majd elkezdett menni, és Shouto pedig csak követte.

"Hogyhogy?"

"Hát... A gondolat, hogy te vagy a legerősebb hős... És te vagy a toppon... Nah meg az, hogy igaz hogy meg tudsz menteni mindenkit, de... De téged ki ment meg..?" Nézett Shoutora egy kissé félénk mosollyal, majd a földet bámulta. "Ez megijesztett."

Todoroki egy ideig szótlan volt, próbálta feldolgozni a dolgokat, majd lágyan elmosolyodott, és megfogta a kezét.

"Attól hogy nincs nálad erősebb ember, nem azt jelenti, hogy a körülötted levők nem tudnak megmenteni." Nézett le rá, majd Deku egy kicsit meghatódott, és mosolygott vidáman egy gyors bólintással.

🎵You are my sunshine, my only sunshine. You make me happy, when skies are gray.🎵

"Jaj, már megint ti?" Morgott Bakugou, amint Deku és Todoroki a helyszínre értek.

"Huh? Kacchan, te is itt vagy?" Kérdezte Deku, amíg elengedte Todoroki kezét, hogy közelebb lépjen a gyerekkori barátjához.

Bakugou csak bólintott. "Ezek szerint titeket is kihívtak..." Motyogta, míg hirtelen a romok alatt egy vörös fej bukott elő.

"Itt sincs senki!" Vigyorgott büszkén Kirishima, majd észrevette a két újonnan jött hőst. "OOHHH! Kanada és Brokkoli!" Mosolygott vidáman, míg oda ment hozzájuk, Bakugou mellé állva.

Deku nevetett egy kicsit a becenevek miatt, majd újra kérdezgetni kezdte a helyzetet, aminek hála Bakugou morgott, és inkább elment, hogy Kirishimára hagyja a magyarázós részt.

"Azt mondták nekünk, a gonosztevők már rég elmentek, és most végül is a romok után kell kutatnunk. De a biztonság kedvéért legyetek felkészülve, hisz csak a szemtanúk mondták nekünk." Mutatott egy kocsi végénél ülő két férfira, akiknek a kezében már kakaó volt.

A két fiú csak bólintott és neki láttak a munkának.

Deku szemmel láthatólag vidám volt, a mosoly sose hagyta el az arcát, és ez megmelengette Todoroki szívét.

🎵You never know dear, how much I love you.🎵

Miután mindent átkutattak esetleg sebesültek után a romok alatt, a legtöbb hős elkezdett hazafele szállingózni, többek között Kirishima és Bakugou is. Igazság szerint, már csak a szemtanúk maradtak, és Todorokiék ketten.

Deku elment kikérdezni a szemtanúkat, míg Todoroki pakolni kezdte a cuccaikat.

🎵Please dont take🎵

Az egész olyan gyorsan történt. Todoroki épp hogy Deku felé nézett, és látta, hogy amíg az az egyiket kikérdezi, a másik hátulról készült megtámadni őt, az eléggé furcsa képességével. Csak annyi, hogy kristályokat használt, mint pengéket. Shouto valószínűleg sose használta még ilyen gyorsan a képességét, vagy futott életében, és sikeresen a kristály elé ugrott.

🎵My sunshine🎵

Amint Deku észbe kapott mi történt, a másik 'szemtanú' képességével elmenekültek mindketten. Deku csak szótlanul nézte élete szerelmét feküdni a földön.

"Shouto..?" Hajolt le hozzá, rendesen bekönnyezve.

Tudta ilyenkor mit kell tenni. Tudta pontosan, hisz annyiszor csinálta már. Még is, jelenleg levegőt venni se tudott rendesen. Nem látott rendesen. Nem hallotta a hangokat rendesen körülötte.

Todoroki fájdalmasan kinyitotta a szemét, és amikor realizálta a helyzetét, hogy Deku karjaiban van, felette pedig a fiú sokkolva könnyekkel a szemében, egy apró mosoly ült az arcára.

"Mondtam hogy megvédelek." Jelentette ki egyszerűen, míg a kezét végig simította Deku arcán.

Deku lassan halk szipogásokba kezdett, míg úgy kapaszkodott Shoutoba, mintha az élete múlna rajta.

"Egész vidám vagy, a helyzetedhez képest.." Suttogta tehetetlenül, míg a szemébe se tudott nézni.

Ugyan ez volt amikor zavarban volt a randijukon is. Nem bírt a szemébe nézni.  Todoroki csak becsukta a szemét és dúdolni kezdett, hogy lenyugtassa a fiút.

Ugyan ez volt a célja, de Deku szíve megszakadt. Jelen pillanatban utálta ezt a dalt. Mély levegőt vett, és folytatta vele a szöveget, remegő hanggal.

🎵"away..."🎵

Hangzott el az utolsó szó Deku szájából majd csönd.

Egyedül Izuku halk levegővételét lehetett hallani, meg ha nagyon figyeltél, a könnyeit amint földet értek.

A/N: MEGA OOF
Nem tudom miért csinálom ezt a TodoDekuval eskü szeretem őket de olyan angsty ship
Also ez volt az első FF amikor sírtam az írása közben ;)) Pedig elég ratyi lett-