"EZ MOST KOMOLY?" Fulladozott Mina az osztály kellős közepén.

"NE NEVESD MÁR KI SZEGÉNYT" Szidta meg Kirishima, de mondjuk az ő arcán is mosoly ült.

"De mondjuk milyen ironikus ez már." Jelentetted ki egy mosollyal, a cuccodat összepakolva. "Todoroki megfázott."

" 'SHHOOOTOOO MIÉRT NEM FOGADOD EL AZ ERŐDET, MOST EZ NEM LENNE' " Mélyítette el a hangját Mina, míg az ujjával bajuszt csinált a szája fölé. "sHOOOTOOOOO"

Az osztály 60%-a hangos 'Shoto'zásba kezdett, Minát követve, míg te csak mosolyogtál a hülyeségeiken, és elkezdtél kifele menni a teremből.

"[Név] te ugye most Todoroki-Kunhoz mész?" Állított meg Izuku, a hangját hallva még gyorsan hátra fordultál, hogy válaszolj.

"Igen... Mondjuk Aizawa-Sensei nagyon vonakodva akarta megadni a címüket, de mondtam, hogy csak a házit adom oda.." Legyezted a lapot magad előtt, majd vissza tetted a táskádba.

"Awww [Név], úgy viselkedsz mint a barátnőőőjeeee~" Karolt át téged Kaminari. "Ha beteg leszek engem is ápolsz?"

'mErt aZ vAGyoK.' Sóhajtottál magadban, de rámosolyogtál Kaminarira, és megbökted a hasát. "Ha rosszul leszel, majd megyek." Vigyorogtál rá, majd integettél nekik, és kimentél.

"Ah, egy angyal." Nézett utánad Kaminari, míg a mellkasát fogta, és Deku csak visszaült a helyére mosolyogva, mivel ő végig tudta, hogy ti együtt vagytok.

Az utcát keresve csak benyomtad a zenét, és egy csomó cliche jelenet jutott eszedbe odafele. Az a tipikus, az egyik ember beteg, a másik meg gondoskodik róla.

Todoroki mindig is olyan volt, hogy eszméletlen gyengéd és kedves volt veled, és néha úgy érezted hogy ezt sehogy se tudod majd neki vissza adni.

Te mindig az a hangos, néha már-már unalmasnak tartottad magad, és csodálkoztál, hogy egyáltalán hogyan jöttetek össze.

"Asszem.." Fordultál be az utcán. "Ez a ház lesz az.." Néztél fel, majd egy hatalmas régies japán ház állt ellőtted. Kicsit lefagytál, és félve csöngettél be.

A remegést magadban akkor sem tudtad leállítani, amikor egy szemüveges, nálad pár évvel idősebb nő nyitott ajtót.

Egyből leesett, hogy ő a nővére volt. Ugyan nem szeret a családjáról sokat beszélni, de a sport fesztivál után teljesen megnyílt neked. Egyszer-kétszer el is kisérted őt az  anyukáját meglátogatni.

"Umm... Segíthetek?" Mosolygott rád kínosan a nő, egy idő után.

"AH." Esett le, hogy beszélned is kéne. "U-Umm... To-Todoroki uh- beteg és u-um-" Kezdtél zavarba jönni, főleg már azért is, mert nem tudtad, hogy Todo elmondta-e nekik hogy ti együtt vagytok.

A nő egy ideig nézett rád, majd elmosolyodott. "Te vagy [Név]... Esetleg?"

"Huh? Umm.." Bólintottál kicsit összezavarodottan.

"Sokat hallottam rólad!" Vigyorgott a nő, majd beengedett téged. "Shoto szobája a  folyosó végén jobbra van, rögtök.. hát um.. Fel fogod ismerni, nah meg félig nyitva van az ajtó." Tessékelt be téged. "Oh! Megkínáljalak valamivel?" Kérdezte tőled.

Te még az útbaigazítást akartad memorizálni, és megráztad a fejed hogy nem kell. "Köszönöm!" Mosolyogtál, majd elkezdtél menni a szoba irányába.

Azt mondta jobbra, de jobbra két ajtó volt. Mindkettő félig ki volt nyitva, szóval bekukucskáltál gyorsan az első ajtó mögé.

A szobában néhol égés nyomok voltak, és egy random boxzsák a szoba közepén.

"Ugh, oké ez Endevaor.." Csuktad be lassan az ajtót, majd a másik felé vetted az irányt, és egy mély levegőt vettél.

"sHOOOOTOOOO" Nyitottad ki az ajtót egy hatalmas lendülettel, majd be is csuktad azt.

Láttad Todorokit az ágyán kicsit megugrani, és ugyan eddig a fal felé volt fordulva, lassan feléd fordult és felült.

"Azt hittem hirtelen apám vagy.." Motyogta rekedt hanggal, míg a borogatás lecsúszott a fejéről.

"Akkor elértem a célom." Elmosolyodtál, és leültél a futonja mellé, majd néztél rá egy ideig majd kicsit közelebb ültél, és lepakoltad a cuccaidat.

"Nah és hogy vagy? Mid fáj? Tuti lázas vaaagggyy...OH Hoztam házit, és mesélek mi volt ma okés?" Kezdtél neki a mondókádnak, míg kipakoltál a táskádból egy mosollyal.

Miután Todoroki lenyugodott, visszafeküdt, és nézte ahogy mosolyogsz.

Semmi sem hasonlított a mosolyodra neki. Olyan igazi, és ragyogó. És te valószínűleg sose fogod tudni, hogy az a mosoly mennyire jobb kedvre tud egyeseket deríteni.

"Todo?" Zökkentette ki a hangod a gondolataiból. "Biztos jól vagy? Egy ideje csak furcsán mosolyogsz." Néztél rá aggódva. "Úristen lázálom??" Kezdtél el pánikolni.

"Jól vagyok, [Név]." Mondta nyugodtan, míg a kézfejét rátette a homlokára.

Hirtelen kapcsoltál, és felvetted a rongyot ami a földre esett, nem is olyan rég, és felálltál. "Hozok neked ujjat." Mosolyogtál. "AZÉRT VAGYOK ITT TE JOBBAN LEGYÉL" Mutogattál rá eltökélten, majd elkezdtél kifele menni az ajtón.

"Huh? Várj [Név]-"

"NON, jobban leszel mert itt vagyok, csak figyelj" Vigyorogtál, és kimentél az ajtón.

"Vajon..." Kezdett bele Todoroki miután kimentél, és visszafeküdt. "Vajon tudja hol a mosdó..?"

Olyan 15 perc után visszajöttél, ez alkalommal halkabban mint amikor először. Kicsit sóhajtottál, azon a tényen, hogy mekkora is ez a ház, de miután vissza találtál, boldogan láttad, hogy Shoto valószínűleg már aludt. Legalább is nagyon úgy nézett ki.

Halkan oda tipegtél a futonhoz, és a vizes borogatást a homlokára tetted. Mielőtt ugyan ezt megtetted volna, meg akartad nézni mekkora láza is van.

Épp amikor rátetted a kezed, ő lassan kinyitotta a szemét.

"Ah. Felkeltettelek?"Suttogtad neki oda egy lágy mosollyal. Todoroki csak megrázta lassan a fejét, és a kezével ott tartotta a tiedet a homlokán, amikor érezte hogy el akarod venni. "Csak jó hideg a kezed." Mondta halkan.

Egy ideig szótlanul nézted őt, majd hirtelen feldolgoztad mit is mondott, és elvörösödtél.

'DE VÁRJ TODO TODO EZ PONT FORDÍTVA LENNE A TE KÉPESSÉGED EZ NEM AZ ENYÉM MI EZ HOGY VAN EZ ÍGY TODO' Akadtál ki, de nem vetted el a kezed.

Egy idő után Todoroki újra felébredt, és igazad volt. Tényleg sokkal jobban érezte magát mint mielőtt jöttél. A torka ugyan még kapart, meg vörös volt a feje, de nem volt már olyan vészes.

A telefonján megnézte az időt. Nem sokkal múlt délután hét. Valószínűleg már haza mentél.

Legalább is ezt gondolta.

Amikor érezte hogy a homlokán nem a borogatás van, hanem még mindig a kezed, a te irányodba nézett.

Ott látott téged kidőlve, egy kis vízfolttal az egyenruhádon, ami még a borogatásról csöpögött rád, amit még mindig a kezedben szorongattál.

Shoto ismét elmosolyodott, és kicsit közelebb húzott téged, hogy átölelhessen, és hogy téged is betakarjon.

Erre egy kicsit felébredtél, és felnéztél rá, a szemedet vakarva fél álomban. "Shoto, jobban vagy..?" Néztél rá álmosan, míg ő csak megsimogatta a fejed, és te a mellkasának dőltél.

"Jobban." Mondta egyszerűen, de valószínűleg már a válaszát meg sem vártad, vissza is aludtál.

"NE ÚRISTEN TODO ANNYIRA SAJNÁLOM MEGINT CSAK TEHER VOLTAM NEKEM KELLETT VOLNA GONDOZNI TÉGED NEM FORDÍTVA" Hajoltál meg előtte többször is, pár órával később miután felébredtél.

"Segítettél." Jelentette ki egyszerűen, míg megállított téged a nagy istentisztelet közben.

"Aaaahhh deháááttt.." Ostoroztad magad tovább, majd felnéztél rá. "Legalább tényleg jobban vagy?" Adtad meg magad, egy kényelmetlen mosollyal.

Todoroki bólintott, majd rendesen elmosolyodtál és felálltál. Nyújtózkodtál egyet, és felkaptad a cuccaid, majd a szobája ajtajához mentél. "Ha esetleg elkaptam volna tőled, majd te gyere gondoskodni rólam, te jobb vagy abban!" Kacsintottál rá, amitől elmosolyodott, és bólintott megint.

Egy ideig álltál az ajtóban szótlanul, majd gyorsan visszasiettél hozzá a futonjához, és leguggoltál elé, majd egy gyors puszit nyomtál az orrára, és eltávolodtál egy kicsit. "De akkor holnap már gyere, nélküled uncsi ott Bakugout hallgatni.." Sóhajtottál, majd ismét bólintott egy széles mosollyal.

Most már tényleg kinyitottad az ajtót, és integettél neki, majd elmentél.

"Shoto, jól elvoltál a kis barátnőddel?" Jött be a nővére, olyan 10 perc múlva.

"Igen... Jobban vagyok, azt hiszem." Nézte meg a saját homlokát a fiú.

"Aranyos lány!" Csapta össze a kezeit vidáman nővére. "Nem talált ki." Nevetett.

"...Gondoltam."