"Hitoshi, itt az egyik kis barátod!" Szólt be a szobájába az édesanyja, de fiú az biztos, hogy nem fog kijönni.

Még ha te is vagy az, aki keresi őt.

A vizsgák véget értek, és nincs egy napja, hogy megkapta a levelét az U.A.-ból, hogy nem vették fel a hős tagozatra.

Csak az ágyon feküdt és nézett ki a fejéből. Te amúgy is meglátogattad volna, de az hogy még aznap iskolába se jött, az még egy indokot adott arra, hogy most itt legyél.

"Hééé... Hitoshi.." Nyitottad ki lassan az ajtaját, egy teljesen gondterhelt mosollyal.

Az ajtó nyikorgás már kezdett téged is zavarni, ezért inkább beljebb mentél a szobába, és leültél az ágya mellé.

"Menj el." Mondta neked egyszerűen, míg befordult a fal felé.

Sóhajtottál.

"Ugyan már Hitoshi, ne csináld ezt..." Paskoltad meg egy kicsit a hátát, és észrevetted a leveleket az asztalon, majd elmosolyodtál. "A normál tagozatba így is felvettek nem..?" Próbáltad felvidítani őt egy kicsit, míg simogattad a hátát, mivel nem volt hajlandó feléd nézni.

Igazat megvallva ettől a mondatodtól Shinsou csak mérgesebb lett. A normál tagozat nem ugyan az, mint a hős tagozat. Ezt te is tudhatnád, hiszen te is a normál tagozatra jelentkeztél vele együtt.

Sóhajtott. 'Mindegy, majd bocsánatot kérek tőle az osztályban.' Gondolta magában, majd felült, még mindig szemben a fallal, és megszólalt.

"Jah... Asszem igazad van."

"Nah láto-!" De mielőtt be tudtad volna fejezni a mondatodat, kint találtad magad az ajtón kívül.

Kicsit összezavarodottan körbenéztél, majd leesett mi történt, és morogtál egyet, majd elindultál.

"Én csak vidítani akartam, erre a képességét használja hogy kitegyen, még ilyet.." Trappoltál hazafelé.

~Jelen~

Szorítottad a korlátot, amíg nézted Shinsou és Midoriya közötti meccset. Teljesen meg voltál győződve róla hogy nyer, még az után is, hogy a brokkoli fiú megtörte a barátok képességét.

Még is a nézőtérről hallottad amiket mondott. Szinte minden egyes szót tisztán, és érthetően hallottál.

Lassan már te akartad megütni őt.

Amint a meccsnek vége lett, lemásztál a néző térről, egészen megkeresve a U.A-s diákok kapuját. Mivel oda csak olyanokat engednek be, akik ott tanulnak, ezért titkon, a képességedet használva, egyszerűen átcsúsztál a résen, míg valaki bement az ajtón.

A képességed nem volt olyan nagy szám, egyszerűen a halmazállapotodat tudtad megváltoztatni, jelenesetben folyékonnyá.

A folyosón vadul elkezdted keresni a volt osztálytársadat, mintha az életed múlna rajta.

Megláttál egy hatalmas kaput, és ott láttad a lila kobakot ballagni lassan befelé onnan.

A falnak dőltél keresztbe tett kézzel, és vigyorogtál rá, szinte már egy büszke mosollyal.

Amint a szeme kiszúrt téged, még megszólalni se hagytál neki időd, mivel megelőzted őt.

"Rég volt." Jelentetted ki egyszerűen, eldőlve a faltól, amihez csak a hatás kedvéért dőltél.

Pontosan rég volt. Majd hogy egy éve. Shinsou végig abban a tudatban élt, hogy te is az ő osztályába fogsz járni. Nem bánt volna veled olyan gonoszan a tanév végén, nem ignorált volna téged, hogyha tudta volna, hogy nem fog veled tölteni annyi időt többé.

De most itt vagy.

"Igazán mondhattad volna, hogy nem vettek fel a normál tagozatra." Vakarta meg a tarkóját.

Kicsit elmosolyodtál, megnyugodva, hogy ez a tarkó-vakarás nála még mindig szokás maradt.

"Azon voltam hogy téged vidítsalak fel, ne haragudj.." Néztél félre egy kicsit, akár zavarodban, akár csak azért mert nem bírtad nézni az arckifejezést, amit ő adott neked.

Megbánást üvöltözött az arca. Megbánás, csalódottság, bűntudat. Ennek többsége vagy a nemrégiben lezajlott meccse miatt van, amin kikapott, vagy miattad.

"Na naaa.. Ne csináld már ezt az arcoott!" Vigyorogtál vidáman, és hátba veregetted. "Nagyon ügyes voltál meg kell hogy mondjam, mondjuk-" Szakítottad félbe magad, a kezed az álladra téve. "Amikor ott futottatok igazán nem volt szép a többieket széknek használni de.." Kuncogtál egy kicsit. "Igazat megvallva egész okos volt."

"Azt mondod?" Mosolyodott el egy kicsit ő is. "Ugyanakkor nem értem miért vagy itt. Nyerni nem nyertem, felvidítani meg nem kell." Nézett rád. "De azért köszönöm."

Nem akarta, hogy ismét elmenj ugyan, de először is biztos bajba kerülsz, hogyha valaki meglát téged itt, másodszor ha tovább itt maradsz mellette akkor...

"Igazság szerint tudod Hitoshi.." Néztél le a földre. "Én nem szeretem azt, hogy az embereknek vannak képességei."

Nah most a fiú össze volt zavarodva. Miért mondod ezt neki hirtelen?

"Ahh úgy érteem.." Kezdtél kicsit összezavarodni te is, és vakarni kezdted a fejed hátulját. "Nem azért lesz valaki hős meg gonosztevő, mert olyan a képessége.." Hümmögtél egy kicsit, hogy jól kijöjjenek a szavak a szádon, és hogy egy rendes értelmes mondatot tudj kinyögni. "Hanem azért ami belül van. A képesség úgymond uh.. Csak megerősíti, meg reményt ad ehez!" Mosolyodtál el, míg mellkason bökted a fiút. "Te se voltál sose gonosz, nem igaz Hitoshi?" Vigyorogtál büszkén. "Szóval nem igazán számít hogy nyertél-e vagy nem-"

De innentől a fiú már nem figyelt. Ugyan még tartottad a bátorító beszédedet, de már semmit se ért. Ahh.. Itt is volt. Ez volt az, amiért régen is beléd szeretett. Te nem azért voltál vele, mert féltél hogy használni fogja rajtad a képességét, vagy csak akartál magad mellé egy erősebb embert, hanem azért mert ő volt ő.

Azért milyen ember lett, leginkább általad.

"AAHH.. Sz-szóval amire ki akarok lyukadnii.." Már teljesen belegabalyodtál a mondandódba, "Az az ho-"

"[Név]." Szakított félbe téged Shinsou.

"A-AH IGEN? Valamit nem értettél?? Lemaradtál?? Én is szóval-"

"Lenne kedved valahova elmenni? A fesztivál után? Csak tudod, mondjuk hogy.... Megbeszéljük milyen a suli, vagy az osztály vagy ilyesmi..." Kezdett egy kicsit zavarba jönni.

Hallgatva őt hirtelen elmosolyodtál és oldalba könyökölted vidáman. "OHH OHH Egy randi egy randii?" Viccelődtél. "Benne vagyok benne vagyooookkk! De ahogy látom te elég híres vagy az osztályodban." Mosolyogtál rá.

Shinsou bólintott. Nem tudtad eldönteni, hogy most a viccedre bólintott, és akkor ez tényleg egy randi, vagy csak arra hogy jól kijön mindenkivel. Ah mindegy is, mindkettő boldoggá tett volna téged.

Hirtelen lépteket hallottatok, és a folyosó végéről előjött egy gyerek, sportruhában.

Te már felkészültél arra hogy mindjárt rád hívják a biztonságiakat. Imádkoztál.

"Oh Shinso-" De hirtelen a számodra idegen fiú, elhallgatott. Jól ismerted ezt a hallgatást. A volt osztálytársadra tekintettél.

"Huh? Hitoshi mié-"

"Bajba kerülsz nem? Menj és majd később megbeszéljük." Mondta egyszerűen, míg kiadta a parancsot a gyereknek, hogy menjen el, és elmosolyodtál.

"Köszi Hitoshi, jövök neked eggyel." Vigyorogtál, majd egy bátor pillanatban egy puszit nyomtál az arcára, és elfutottál a kijárat felé, visszafele integetve.

Shinsou megdörzsölte az arcát ahol az ajkaid pár másodperce voltak, míg nézett téged elfutni, és kivette az irányítása alól osztálytársát.

"Héé!" Tért vissza a valóságba a gyerek. "Ezt meg minek kellett?"

"Huh?" Nézett rá Shinsou, majd az öltözők felé vette az irányt. "Miről beszélsz?" Adta az ártatlant.

"TUDOD TE AZT JÓL??" Követte őt a gyerek, de Hitoshi már rég egy más világban járt.