"Uuuhh! UA-sek?" Vigyorogtál, míg a korláton ültél, a megállóban.

"Huh?" Nézett rád a lány. "Honnan tudtad?" Ment oda hozzád, míg Iida csak magyarázva követte.

"Felismertem az egyenruhát." Mosolyogtál rájuk, majd Uraraka elmosolyodott.

"Igen.. hehe..." Vakarta kínosan a tarkóját.

"Alig várom hogy lássam a Sport Fesztivált." Lóbáltad a lábad, majd észre vetted Tenya lábait. "Hé! Az a képességed?" Mutattál rá. "Olyan mint az egyik hősnek, nem?"

"Oh!" Mosolyodott el büszkén. "Ingenium a bátyám."

"Wooaahh!" Csaptad össze a kezeidet csillogó szemekkel. "Tőle szeretnék egy autogramot, nagy rajongó vagyok." Nevettél kínosan.

A két diák szívét teljesen megmelengette a vidám kisugárzásod, és még beszélgettetek egy kicsit, a következő sport fesztiválról, és arról, hogy milyen sokat edzenek rá.

Végül a vonat jött, és felszálltak rá. Te ott maradtál.

Igaz, hogy azt mondtad kérni szeretnél egy autogramot az Iida bátyjától, de erre már nem volt lehetőséged.

Végig nézted ahogy a Hős gyilkos elkapta, és csak mellette jegyzeteltél.

A hős gyilkos volt a példaképed. Szerencsés voltál, hogy egyáltalán befogadott téged, mint kis tanítvány.

Azonban amikor a hős gyilkost elkapták, nem tudtál sok helyre menni, szóval őszintén követted az egyik embert akit már mersz barátodnak hívni, Togat.

"Szóval?" Nézett rád Tomura. "Te mit tudsz." Tette keresztbe a kezét.

Igazából semmi kedved nem volt ezzel az alakkal együtt dolgozni, de muszáj volt, szóval inkább megmutattad neki az erődet.

Végülis az egész nem olyan látványos, csak annyi, hogy láthatatlan kezeket vagy képes létrehozni, és azzal igazából bármit csinálni. ((Haha Elfen Lied))

Úgy tűnik ez elég volt, és ezzel Shigaraki ki is osztott téged egy feladatra, az ottani fiúval.

Dekuval először is egyből jól kijöttetek, valószínűleg amiatt, mivel te elég barátságos vagy, és korkülönbség sincs. Viszont azt furcsálltad, hogy ő is ilyen fiatalon döntött úgy, hogy gonosztevő lesz. És volt egy szabálya, hogy sose öl meg senkit.

Ezt eddig te is betartottad, de ez változott, pont mint neki. De erre majd később térünk vissza.

Volt egy mentő tervetek. Egy terv, ami mindig bejön, hogyha elkapnak titeket. Hogyha tényleg semmi más megoldás nem lenne.

Ez is egy szokásos küldetés volt, Shigaraki még fegyvert is adott nektek.

"Nem értem miért adja, nem viccből van képességünk." Morgott Deku, míg pakoltátok ki a boltot, amire megkért.

"Lehet pont azért, hogy a rendőrök meg a hősök ezt ne tudják." Válaszoltál, egy kényelmetlen mosollyal, míg segítettél neki.

"Amúgy [Név]," nézett rád, míg te csak hümmögtél. "Azon gondolkoztam, hogy semmi közös sincs bennünk." Állt meg egy percre, mire te felnéztél.

"Igen." Mosolyodtál el. "Ez így igaz."

"De ettől függetlenül, kedvellek." Mosolygott rád, ilyenkor annyira édes volt. Mint mindig lmao.

Ettől muszáj voltál egy kicsit zavarba jönni, de a mosolyod csak nőtt. "Jah. Ugyan így veled." Folytattad a munkádat.

"Kérdezhetek?" Nézett rád, míg bólintottál. "Miért nem mentél hősnek?"

Egy mély levegőt vettél, majd rá néztél ismét. "Ők mind szentek és szabadok, míg én pont fordítva érzem magam." Forgattad a szemed.

"Kiláncolva?" Vigyorodott el. "Kinky."

"Igen." Nevettél halkan.

Hirtelen sziréna hangot hallottatok, ami azt jelentette mennetek kell.

Kurogirit nem rég kapták el, szóval rá nem tudtatok most számítani. Így hát nem volt más lehetőség, csak futni.

Egy kisebb sikátorban el is akadtatok, míg egyre hangosabban hallottátok All Might hangját.

Deku csak egy halk 'Tch' hangot adott ki, valószínűleg az emlékek miatt All Mightal kapcsolatban.

"Egy lehetőségünk van, emlékszel?" Nézett rád, mire te nyeltél. Persze hogy tudod mi jön most.

Mindketten elő vettétek a fegyvereiteket. Nem kell ehhez az erőtök. Jobban mondva, nem akarjátok ehhez használni.

"Emlékszem." Néztél félre.

"Nyugi, megoldjuk ezt is, ahogy minden mást is." Nyugtatott téged egy mosollyal, de tudtad, hogy ezt a trükköt csak egyszer fogjátok tudni használni.

"Igazából nem volt igazad." Sóhajtottál. "Egy közös van bennünk." Néztél rá.

Kicsit furán nézett vissza rád, majd rájött mire gondolsz és egy lágy, nagyon szomorú mosollyal bólintott.

"Senkinek sem fogunk hiányozni." Tartottad felé a fegyvered, míg ő is a sajátját rád.

"Nekem hiányozni fogsz." Mosolygott, majd egy apró könnycsepp gördül le az arcán.

"Te is nekem." Suttogtad, szintén ugyan azzal az arckifejezéssel.

Majd két lövés hangzott el a sikátorban, ami oda vonzotta a rendőröket.

De a sikátorban senki sem volt, csak két fegyver, aminek a vége még füstölgött.

To be continued????