Amikor kinyitottad a szemed, erős fénynek hála hunyorítanod kellett egy kicsit, majd felültél a fejedet fogva.

"Ooohh felébredt!" Vigyorgott rád Toga, aminek hála, furcsán rá néztél. "Jól vagy [Név]?" Guggolt le eléd.

"Uh... I-Igen.." Jelentetted ki, próbáltál minél inkább nem összezavarodottnak hangzani, ami elég nehéz volt.

"Dabi tök mérges rád." Nevetett míg megölelt téged. "Egy csomó dolgot ott hagytatok, és most nem tudja megkapni a napi sobaját amit mindig szokott enni." Tájékoztatott téged, míg te csak rá néztél.

"Várj.. Umm.. Mi történt?" Mosolyogtál rá kínosan.

"Oh igaz is." Váltott át a guggolásból, a melléd ülésre. "Umm.. Épp nem tudom munkán voltatok, aztán Nomu segítségével ide kerültetek. Igaz Kurogiri már nincs itt, de még szerencse hogy van egy Nomunk aki majdnem olyan mint ő nem?" Kuncogott vidáman a lány. "De hé! Legalább el kerültétek a hősöket. Esküszöm azok csak a bajt okozzák." Rázta a fejét keresztbe tett kézzel Toga.

Kicsit kuncogtál milyen ironikus volt Toga ezzel a mondatával, majd felálltál és nyújtózkodtál.

"Deku hol van? Kérdezted végül a lányt, de mielőtt az meg tudott volna szólalni, Dabi majdnem betörte az ajtót.

"HOGY MERTED [NÉV]" Sírt neked, mire csak egy kicsit megugrottál. "VOLT EGY EGYESSÉGÜNK"

"Nem fogom feláldozni az életem egy leves miatt." Nyújtottad a fiúra a nyelved, aki csak sóhajtott és mérgesen leült a bárpulthoz.

Kicsit bűntudatod volt, hisz ő is mindig elhozza neked a Dörmidet ha kéred, és leültél mellé.

"Deeee...!" Kezdtél bele, aminek hála ő csak rád nézett. "Van nálam uhh.. porleves, ami... Végül is ugyan az csak... gyenge olcsó kolisoknak készült!" Mosolyogtál, míg kihúztad a táskád mélyéből a zacskót.

Dabi ennyi örömöt kapott a mai napra, majd ismét Togara néztél. "Szóval? Hol van?"

"Ah um.. Shigarakival ment el valami dolgot elintézni, valószínűleg nemsokára itt lesznek."

Bólintottál, majd azzal a szobádat vetted irányul. Amint beértél leültél az ágyra, és csak sóhajtottál egy nagyot.

Mardosott téged a bűntudat. Muszáj lesz elmondanod Dekunak, vagy ez örökre így marad.

Egy kis idő után hallottad kintről ahogy Shigaraki elkezdett veszekedni Dabival, ami azt jelentette hogy vissza értek.

"Hm?" Kukucskált be a szobádba Twice. "Te nem jössz ki [Név]? Kérlek gyere ki." Mondta mézes-mázosan. "Nem mintha hiányoznál." Bámult rád, aminek hála felültél az ágyadon.

"Neem.. Elvagyok itt." Legyezted a kezed, míg vigyorogtál rá. "Oh tényleg! Szólnál Dekunak hogy jöjjön ide?"

"Egy úriembernek nem kéne egy hölgy szobájában lenni." Lóbálta előtted az ujját, majd láttad a maszk alatt vigyorogni. "Használjatok védekezést!" Majd azzal elment.

Muszáj voltál mosolyogni a viselkedése miatt, mint mindig, egyszerűen Twice olyan volt neked, mint egy báty figura, Dabival együtt. ((Oh shit Todoroki))

"nEM NEM KÉREK A SOBADBÓL AHOL A KUBUDBÓL SEM" Hallottad Deku hangját a folyosón közeledni, majd amikor elérte a szobád ajtaját kopogtatott azok, attól függetlenül hogy az tárva nyitva volt. "Bejöhetek?" Mosolygott kényelmetlenül, mire te csak betessékelted, és leült egy székre.

"Umm.. Szóval.. Beszélni akartál valamiről?" Nézett rád, kissé összezavarodva, mire te mély levegőt vettél.

"Bocsánatot akartam kérni." Kerülted a szemkontaktust, de amikor újra rá néztél láttad hogy nem érti, ezért újra beszélni kezdtél. "Amiatt, ami a sikátorban történt."

"Oh." Ült le melléd az ágyra lassan, majd mosolygott. "Ne aggódj miatta, hisz megbeszéltük-"

"Direkt mellé lőttem." Folytattad, ezzel félbeszakítva a fiút, és le is sokkolva.

"E-Ezt hogy érted..?" Nézett rád, de pontosan tudta hogy értetted.

"Nem tudtam megtenni." Néztél félre és lassan elkezdtél szipogni. "Ú-Úgy értem, tudom hogy megbeszéltük, és tudom, hogyha akkor az a Nomu nem jön hogy elvigyen minket, akkor te ott maradsz, vagy elkapnak, vagy valami ilyesmi."

Deku csak nézett rád, leginkább azért mert fogalma sem volt mit tegyen, ha egy lány előtte sír, és teljesen leblokkolt.

"Sajnálom Izuku.." Motyogtad, míg törölgetted a szemed.

Hirtelen amint meghallotta a nevét, úgy érezte a teste magától cselekedett, és magához húzott téged és megölelt.

"U-Umm??" Néztél rá összezavarodottan, míg lassan visszaölelted, és leesett neki hogy opps meg kéne szólalni.

"O-Oh um.. N-Nem vagyok mérges.." Motyogta a hajadba. "Rossz ötlet volt.. Sajnálom hogy ekkora nyomás alá helyeztelek."

Megráztad a fejed, jelezve hogy nem haragszol, és lassan becsuktad a szemed a mellkasán. "Ki kell találnunk egy új módszert." Mondtad a mellkasába, mivel ahhoz már fáradt, és zavarban voltál hogy fel is nézz rá.

"Ki.." Mondta csak egy nyugodt mosollyal, míg simogatta a fejed, és lassan megnyugodtál.

Azt már nem kell tudnod, hogy ő is a mögötted lévő közeledő rendőrre célzott, nem pedig rád.

"Figyu figyu figyu" Bökdöste Toga vidáman Dabi karját, míg az csak evett, és muszáj volt abba az irányba nézni, amerre a lány mutatott. "Szerinted azok ketten..? Tudoodd" Vigyorogott a lány, míg Dabi csak szürcsölte a tésztát.

"Akár." Vont vállat, míg bezárta a szobád ajtaját, ahol Dekuval aludtatok egymás karjaiban.