Shoutout to uh-

"Én még csak most kezdtem.."

Ez volt az utolsó amit mondott Midoriyanak aznap, majd mérgesen, miután All Mightnak egy "Hagyj békén"-nel köszönt el, szipogva haza ment. Egyedül akart lenni.

Bezárkózott a szobájába, és az anyja is hiába hívta azért se jött ki.

Nem akarta hogy bárki is lássa ezt a gyenge oldalát. Ezt a gyenge pillanatot.

De akkor jöttél te.

[3:10pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
Aye aye caption

Katsuki csak a telefonját hallotta rezegni, és egy ideig abba hagyta a sírást az ágyán, és megnézte ki írt neki.

"Basszus..." Morgott az orra alatt egy szipogással. "Hátha ha nem írok vissza elmegy." Fordult vissza a fal felé.

Nem ismert téged eléggé ezek szerint.

[3:13pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
Mondom sziaa Katsuuuu

[3:15pm]
Katsukiiiiii (*'д｀*)

[3:16pm]
KACCHAN

Még egy morgás. 'Csak ignoráld Katsuki csak ignoráld.' Nyugtatta magát.

[3:17pm]
BAKUGOU

KATSUKI

KATSU

BAKAGOU

[3:18pm]
BASSZUS AZT AKARTAM ÍRNI HOGY BAKUGOU ESKÜ****

[3:20pm]
Baaeeeeeeeeeeee látoom hogy eléérhetőő vaaagggyy o(╥﹏╥)o

Bakugou sóhajtott. Ez elkerülhetetlen.

[3:21pm]
To: Annoying bae
From: Explodo-Kills
Mit akarsz?

[3:22pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
VISSZA ÍRTÁL ヘ(^_^ヘ)

[3:23pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
A közelben vagyok, szóval ma benézek~ ★~(◡︿◕)

Nah már csak ez hiányzott.

[3:23pm]
To: Annoying bae
From: Explodo-Kills
Ne gyere.

[3:25pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
Awwww ne legyél már ilyen ünneprontóóóóóó

Csak beugrok viszek anyudnak kaját tök finom majd kapsz belőle (ノ・ω・)ノ

De nem akarta hogy gyere. Két éve randiztok, de ez a mélypontja. Nem akarja hogy pont te lásd.

[3:26pm]
To: Annoying bae
From: Explodo-Kills
De ne gyere mondom. Itthon sincs az a vénasszony.

[3:27pm]
To: Explodo-Kills
From: Annoying bae
Ooohh...

Ejnye Kacchan milyen fantáziád van te neked, kettesben egy üres házban.. (n˘v˘•)¬

[3:28pm]
To: Annoying bae
From: Explodo-Kills
Épp most mondtam hogy NE gyere. Hol voltál eddig?

Most már kezdted egy kicsit furcsállni a dolgokat. Megvontad a vállad és felhívtad őt.

Katsuki megugrott az ágyban amint a telefonja elkezdett csörögni. Szenvedett egy kicsit, de ha most nem veszi fel, akkor tudta, hogy csak jobban fogsz érte aggódni amiből nem kért. Szóval megnyomta a hívás fogadása gombot.

"Itt vagyok a sarkon." Mondtad vidáman, a telefonból hallatszott a hangodon hogy vigyorogsz mint a tejbetök.

"Azt mondtam ne gyere." Mondta egyszerűen Katsuki.

Ugyan nem látta, de megálltál az utcán kicsit magad elé bámulva.

"Katsu meg vagy fázva?" Kérdezted tőle hirtelen.

Kicsit vissza vett, és furcsán nézett a telefonra. "..Nem?"

"Hmmm.." Kicsit gondolkoztál, majd újra elkezdtél menni. "Akkor sírsz?" Vágtad rá hirtelen.

Katsuki lefagyott. Még csak nem is láttad, de a hangjából észrevetted hogy sírt. Azóta próbálta abba hagyni, hogyha esetleg tényleg ide érsz, semmi nyomát ne lásd annak hogy ő valamikor is sírt.

"NEM" Válaszolt mérgesen. "NE GYERE" folytatta.

"Brruuuu..." Adtad az ál sírást. "De már itt vagyok az ajtónál." Mosolyogtál. "Most leteszem!" Nyomtad ki vidáman.

"VÁRJ N-" De késő. Az ajtó csengett.

"Igen?" Nyitott ajtót Mitsuki, amin kicsit meglepődtél, mivel Bakugou azt mondta, ő nincs itthon. Amint meglátod téged majdnem visított. "AAAAA [NÉV] ÉDESEM GYERE BE" Tolt be téged amilyen gyorsan csak tudott, egy mosollyal.

Megmelengette a szívedet ez a fogadtatás, de tőle mindig ilyet kapsz. Felemelted a kezedben lévő szatyrot, amiben pár nasi volt. "Ezt anya mondta hogy hozzam el ide.." Nevettél kínosan a tarkódat vakarva.

"Aaahh.. Anyukád is olyan édes mint te vagy szívem" Könnyezett be, míg elvette a szatyrot, és hirtelen felemelte a hangját. "HÉ SEGGARC LEGALÁBB LEJÖNNÉL KÖSZÖNNI A BARÁTNŐDNEK" Üvöltött fel, amitől egy kicsit megijedtél, majd bocsánat kérően rád nézett. "Ne haragudj aranyom, de mióta haza jött mást se csinál csak a szobájában kURVÁSKODIK" Emelte fel a hangját megint, felnézve az emeletre, majd vissza rád. "Felmehetsz ha akarsz." Mondta vidáman.

Bólintottál egyet, és elindultál fel a lépcsőn, míg Mitsuki csak elkezdte a konyhában kibontani amit hoztál nekik.

Lassan kinyitottad a szobája ajtaját, megpillantva egy mérges Bakugout az ágyán ülve, úgy nézve rád, mint akinek most mészároltad le a családját.

"Sziaaaa Katsuu-"

"Mit mondtam neked." Sóhajtott. Majd kénytelen volt arrébb ülni, mivel te leültél mellé az ágyra.

Kicsit közelebb hajoltál, hogy megvizsgáld az arcát.

"Mit csinálsz..?" Kérdezte még mindig mérgesen ugyan.

"Tényleg nem sírtál." Hajoltál el tőle kicsit összezavartan.

Katsuki büszke volt magára. Sok emberen meglátszik utána a vörös szem, vagy akár a csöpögő orr de ő hamar el tudja rejteni a sírását.

"Ahhh de kár." Szomorodtál el.

"MIVAN?"

"Pedig olyan szép beszéddel készültem neked, hogy jobb kedved legyeeennn.." Nyávogtál neki.

"Nem érdekel."

"AZÉRT ELMONDOM"

"Te mit nem érte-"

"Szerintem nem baj ha sírsz." Szakítottad félbe őt a szokásos vigyoroddal, míg lóbáltad a lábad. "Úgy értem... Ha ez jelent valamit mindenki sírva születik uhh... Nah meg nem azért sírsz mert gyenge vagy, hanem inkább mert túl sokáig voltál erős... Vagy valami ilyesmi.." Kezdtél el játszani az ujjaiddal.

Katsuki lefagyott, majd újra megszólalt. "Ezt olvastad valahol."

"IGEN DE NEM EZ A LÉNYEG-" Jöttél zavarba egy kicsit, majd újra leeresztetted a hangod. "Amit mondani akarok az az hogy uh... Attól te nem leszel kevesebb hogy sírsz, sőt szerintem a sírás is férfias valamilyen ponton." Vigyorogtál megint, szinte büszkén. Ez volt az a pont ahol Katsuki megtört.

"Ah úgy érzem magam mint Kirishima." Jöttél zavarba megint, de ezt már Bakugou alig hallotta, és csak azon kaptad magad, hogy a fejét lassan a válladra hajtja, ezzel eltakarva az arcát.

"Ma kikaptam Dekutól." Mondta szinte suttogva amitől nagyon meglepődtél. "Dekutól.." Ismételte meg, míg az orrát a nyakad felé fúrta, amítől szinte érezted mi fog történni. "Basszus.." Folytatta. "Azt a félarcút nézve azt gondoltam, hogy erősebb nálam." Folytatta még halkabban, és halk szipogásokat kezdtél hallani.

Ráharaptál az alsó ajkadra próbálva keresni a szavakat, míg hagytad Katsukit a nyakadba sírni, és a kezed a fejére tetted játszva egy kicsit pár tincsével.

"Tudod Katsu szerintem erősebbek is nálad." Jelentetted ki egy idő után.

"HUH?" Nézett fel hirtelen baromi mérgesen könnyekkel a szemében.

"Úgy értem!" Folytattad míg a kezed az arcába nyomtad. Valahogy nem bírtad nézni azt a kifejezést amit adott neked. Eltörte a szíved. "Még." Mondtad végül, míg lenyugodott és levette a kezed az arcáról. "Úgy értem duuuh.. Tudom hogy te vagy a legjobb ez nyilvánvaló~" Kezdtél el újra vigyorogni. "De senki sem kezdi ott, hogy ő a legjobb.. Olyan mintha uh... Nem is tudom mintha te most kezdted volna meg ilyenek." Magyaráztad.

Bakugou le volt döbbenve. Honnan tudtad, hogy ezt mondta amikor ott se voltál. Hogy ismerted ennyire? Honnan tudod hogy mikor mit kell mondani... Hogyan...

"Awwww Katsu akarsz egy ölelést?~" Tártad ki a karod vidáman. "Attól majd megnyugszo-"

"Szeretlek."

Hogyan tudod így elcsavarni a fejét...

Ez váratlan volt neked. Ugyan te mindig mondod neki ezt a szót, de ő általában csak bólint rá, vagy annyit hogy "oké" de most ő mondta. Hirtelen elvörösödtél és elkezdtél dadogni.

"A-Ah u-um é-én is???" Kezdtél kiakadni.

"Mit vagy így zavarban nem te mondod mindig?" Nézett rád a normális arckifejezésével, mint valami szobor. "Nem vagy normális."

Mielőtt vissza tudtál vágni egyszerűen csak magához húzott, megölelt és ledőlt az ágyra. "Mondjuk ah erről valakinek is beszélsz halott vagy." Dünnyögte a hajadba.

Kicsit nevettél, majd visszaölelted. "Mondhattad volna hogy cuddles-t akarsz~" Doromboltad.

"Nem csak álmos vagyok." Jelentette ki egyszerűen, de te még is boldog voltál.

"Látod megérte eljönni."

"Most se vagy csöndben."