Bakugo X Reader

VieCanyons kérésére

- Kérjük, hogy vigyázzanak értékeikre, valamint felhívjuk kedves figyelmüket arra, hogy a strand területén horgászni és szemetelni szigorúan tilos! - olvasta fel (Név) hangosan a pénztár melletti táblát.

- Ha a házirendbe is belekezdesz, egyesével kiszögezem minden holmid a legközelebbi fára! - dörrent rá Bakugo.

- Kacchan, a házirend is fontos - állt a lány mellé Izuku, de azért a kezénél fogva odébb húzta a táblától.

Mikor az utolsó ember - személy szerint Ojiro - is megvette a belépőt, a csapat elindult keresni egy nagyobb, árnyékos részt. A reggeli harmat még fel sem száradt a füvön, de már jó pár ember érkezett meg a fürdőhelyre. Mindenki ki akarta használni az év utolsó, perzselően meleg hetét.

Néhány fej utánuk fordult, elvégre a 2-A osztályt ritkán lehetett látni egységesen a U.A. falain kívül. A huszonegy diák megkereste a nekik megfelelő helyet, leterítették pokrócaikat, majd elrohantak átöltözni, hogy még a kánikula beköszönte előtt csobbanhassanak egyet a város melletti tó hűvös vizében.

(Név) és a többi lány készült el elsőként, így mire a fiúk utolérték őket, már le is buktak a kellemes vízben, és nevetve kergették Hagakurét, aki lassabban akart megmártózni. A láthatatlan lány sikítva menekült az őt fröcskölők elől. (Név) egy ügyes mozdulattal végül sikeresen belelökte őt a vízbe. Hagakure kiáltozva merült nyakig a tóban, de pár másodperc múlva kacagva felpattant, és ellentámadást indított.

Bakugo Kirishimával, Kaminarival és Seroval kezdett el labdázni, de a tekintete gyakran (Név) felé kalandozott.

- Haver, te teljesen máshol jársz - karolta át nevetve Eijiro, mikor Sero nekiállt a labdával ütlegelni Denkit, aki véletlenül arcon találta.

- Csodálkozol? - morgott Katsuki. - Ilyen mindent mutató fürdőruhában jön ide... mindenki őt nézi.

- Ó, szóval féltékenykedsz - kuncogott Kirishima. - Ne félj, Yaoyorozu és Ashido ruhája még mindig többet mutat.

- Nem érdekel, a békacsaj rendesen fel tudott öltözni. Akkor ő erre miért nem képes?

- Szerintem (Név) szuper kényelmetlennek találná az egyrészes fürdőruhát. Elvégre edzésen is elég lengén öltözködik...

– De az a képessége miatt van! – csattant fel Katsuki, majd gyorsan visszafogta magát, miután egy anyuka döbbenten ránézett. – Mindegy... inkább megyek úszni.

Az idegei lenyugtatása végett messzire úszott a parttól, ahol már nem hallotta a fürdőzők vidám zsibongását. A határválasztó bóják közt szlalomozva szelte a vizet, s csak néha állt meg pihenni. Öt megállás nélküli oda-vissza kör után pihegve megkapaszkodott az egyik vízen lebegő műanyag gömbben.

Lassan fújta ki a levegőt, és megrázta víztől csöpögő fejét. Kifejezetten békés volt körülötte minden, ő pedig lehunyta a szemét, és kiélvezte a csendes magányt, amit csak a sirályok távoli rikoltozása tört meg.

– KATSUKI!

Fölordított ijedtében, mikor (Név) feje kibukkant előtte a vízből, és rákiáltott.

– Hogy baszódnál meg...!

Katsuki (Név) felé ütött, mire a lány kacagva odébb siklott a vízben. Az arca és a nyaka oldalán, valamint a vállain ott csillogtak a jól ismert hófehér pikkelyek.

– Átalakulva nem ér! – tajtékzott a barátja.

– Dehogynem!

Erre Katsuki a vízre csapott, és akkorát robbantott, hogy a csuklója is belesajdult. A célját viszont elérte, (Név) hátrabukfencezett a hullámoktól, a víz ereje messzire sodorta.

– Hé!

– Te mondtad, hogy képességgel is ér – röhögött Katsuki.

(Név) kecsesen lebukott a víz alá, és egy másodperc múlva ismét előtte emelkedett ki a vízből. Megkapaszkodott Katsuki vállában, és összeérintette az orrukat.

– Gyere ki dinnyét enni. Mineta hozzávágta szegény Kirishimához, aki reflexből szétverte azt a szerencsétlen gyümölcsöt. Szóval érdekes alakúak lettek a szeletek.

– Bárcsak láttam volna – morogta a lánya ajkaira Katsuki. – Mire kiérek, lesz még?

– Foglaljak neked?

– Inkább ússz ki velem képesség nélkül.

(Név) felkuncogott, de azért felemelte mindkét kezét, hogy megmutassa: Az ujjai közti úszóhártyák és a pikkelyei eltűntek.

– Akkor normál tempóban. És ha nem marad dinnye, majd veszünk fagyit.

– Remek ötlet – vigyorodott el Katsuki, és komótos karcsapásokkal hajtani kezdte magát a part felé.

Yahho, mindenki! Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, amiért nem írtam ilyen sokáig szinte egyik sztorimat se, viszont nincs olyan, ami jobban ki tudna készíteni a hőségnél. A mostani kánikula és a tűző napon vagy épp az ötven fokos iskolában töltött szakmai gyakorlat nem épp a legjobb ösztönző elem számomra. Igyekszem most már megemberelni magam, és a kínjaim ellenére is folytatni a sztorikat, mert van olyan, ahol több, mint egy hónapnyi kihagyás is felgyűlt. Jesszus... nagyon sietek.

A következő részig minden jót!