TodoDeku
(Fantasy AU)

5animefan kérésére

– Szép napot! – intett Izuku a nap első érkezőjének.

Meglepve látta, hogy a palota könyvtárába ismét a legfiatalabb herceg érkezett.

– Todoroki-sama, segíthetek önnek megkeresni valamit? – ajánlkozott lelkesen.

– Ami azt illeti, igen – bólintott a fiatal férfi. – Szükségem lenne minden információra jósokról és jóslatokról.

Izuku kilépett a recepciós asztal mögül és a rendezésre váró köteteket magukra hagyva megindult két plafonig érő polcsor között.

– Milyen fajta jóslás érdekli egészen pontosan? – kérdezte csevegve.

– Az álmokról szóló jóslatok a legfontosabbak.

– Talán álmodott valamit?

Izuku meglepve tapasztalta, hogy a herceg csendben marad, amivel választ is adott a kérdésre. Nem firtatta a témát, hiszen a királyi család magánügyeihez nem volt semmi köze.

– Tessék – emelt le egy kék borítású, vékony könyvecskét az egyik polcról. – Ebben benne vannak az alapok. Az álomjóslás homályos tudomány, kevesen hisznek benne, és még kevesebben tudják értelmezni. Azért remélem, választ talál benne a kérdéseire.

Todorki belelapozott a könyvbe.

– Köszönöm.

Pár nappal később a herceg visszahozta a könyvet.

– Azt mondtad, hogy az álomjóslást nagyon kevesen tudják művelni – emlékeztette Izukut, aki bólintott.

– Igen, mert nagyon fejletlen és bonyolult tudomány.

– Te értesz hozzá? – kérdezte Todoroki.

Izuku a visszahozott könyvek kupacára tette a kék könyvet és a hercegre mosolygott.

– Nem mondanám, hogy a mestere vagyok. Mindenhez én sem érthetek.

– Tehát a könyvet olvastad.

– Igen, persze. A könyvtár legtöbb könyvét elolvastam.

– Akkor mondd meg te, hogy mit jelent a következő: Mielőtt kivettem volna a könyvet, azt álmodtam, hogy a kezemben tartom. A következő pillanatban megjelentél előttem, elvetted tőlem, majd megcsókoltál.

Izuku érezte, hogy a szeplői is elsápadnak a döbbenettől.

– A könyv tematikája szerint a jövőt álmodtam meg – folytatta Shoto. – Szóval kérem a csókomat.

Izuku pár másodpercig szólni sem tudott, majd elvörösödött, és hevesen megrázta a fejét.

– Felség, nem csókolhatom meg – hebegte. – A nap végéig sorolhatnám a törvényeket, amiket megsértek ezáltal. Könyvtáros vagyok, nem pedig hercegnő.

– És mi lenne – lépett közel hozzá Shoto –, ha tovább álmodnám a történetet, amiben egymás mellett kötünk ki?

Izuku mozdulni sem bírt, mikor Todoroki hűvös tenyere az arcára simult.

– És mi lenne – folytatta suttogva, amitől Izuku hátán felállt a szőr –, ha senki sem tudná, hogy ezt tesszük?

– Te meg akarsz szökni velem? – kérdezte vékony hangon Izuku. Észre sem vette, hogy tegezni kezdte Shotot.

– Egy helyre, ahol senki sem ismer minket, és önmagunk lehetünk.

Midoriya világért sem vallotta volna be, de neki is voltak álmai Todorokiról, amiket ha elmesélt volna, minden bizonnyal az országból is kiteszik a szűrét. Erre most Shoto felajánlja neki, hogy lehet jövőjük. Mélyen a felemás szemekbe nézett, és feltette a kérdést, amitől a herceg meseszép arcára cinkos mosoly kúszott:

– Mikor indulunk?

Yahho, mindenki! Olyan régen írtam ide... igazándiból bárhova. Mióta itt a vizsgaidőszak, az összes történetem haldoklik. Valahogy most elkapott az ihlet, így legalább itt haladok valamicskét. Egy sikeres anatómia vizsga megéri az effajta oneshot írós ünneplést.

A következő részig minden jót!