Kirishima X Reader

Matsuo-chan kérésére

- Bakugo meg fog ölni - dőltem hátra nevetve.

A hátam a fagyott földnek ütközött, a fülemet hideg fű csiklandozta. Hirtelen minden ilyen érzés mesésnek tűnt. Halvány mosolyra húztam ajkaim, úgy meredtem a fejem fölött elterülő jegeskék égre, amit itt-ott eltakart a fák lombkoronája, mintha csak megpróbálnák befoltozni a zimankós időt.

Nagyot sóhajtottam, s úgy vártam. Léptek távoli zaja, kiáltások, pár lövés... A kezem didergett, a mellkasom fájt, a fejemet nyomta a föld. Hirtelen megzörrent a mellettem lévő bokor, és Kirishima esett ki belőle.

Lihegve kiegyenesedett, és körülnézett. Kezében fegyver, vörös haja pár helyen kikandikált a fekete sapka alól, amit én adtam neki. Skarlátszínű szemei feszülten pásztázták a környezetét, majd a duplájukra guvadtak, mikor megpillantott a földön feküdve.

- (Név)! - nyögte, és egy pillanat alatt elsápadt.

Odaugrott hozzám, és azonnal letépte rólam a kabátomat, majd a pólómat is.

- Heh... perverz - vigyorogtam rá.

- Ne, (Név), könyörgök, ne... - mondta rekedten, és ahogy odébb hajította a ruháimat, láttam, hogy mindkettőt bőségesen átáztatta a vérem.

- Hé, Ei... - ragadtam meg a kezét, mire könnyáztatta arccal rám nézett. - Hagyd már abba. Csak még jobban fogok fázni. És nekem már úgyis mindegy.

- Mi... miről beszélsz?! Nincs még késő, még megmenthetlek! - kiáltotta.

- Nem - jelentettem ki. - Nem hallod, hogy veszem a levegőt? Mint a vasútállomáson a sípok... a jobb tüdőmnek kampec. Kábé tíz percem van hátra. A bázis harminc perc...

- Nem, (Név), nem... - zokogta, s a mellkasomon lévő lőtt seb fölé borult.

Az érintése, az illata, a hangja...

Végighúztam kezem a haján, ezzel lelökve a sapkáját, mire ő alám nyúlt, és az ölébe vett. Szorosan átkarolt, és kisimította (H/Sz) tincseimet az arcomból. Meleg könnyei az arcomra potyogtak, s le se vette rólam a tekintetét.

A hideg téli széltől megborzongtam.

- Fázok... - motyogtam.

Erre lerángatta magáról a terepmintás kabátot, s rám terítette. Még közelebb húzott magához, s lágyan megcsókolt.

- Annyira jó volt élni - mosolyogtam rá erőtlenül. - Ennyi mindent érezni... és téged szeretni...

- (Név)... - suttogta reszketve. Gondolkodott pár másodpercig, majd nyelt egyet.

- Én is örültem, hogy szerethettelek... és reményt adtál nekem ebben az értelmetlen háborúban... hogy volt miért küzdenem... hogy láttam magam előtt a fényt, ahol békében élhetünk majd együtt...

- Én... én veled fogok maradni, oké? Ha nem is látsz majd, ott leszek. És ha nem is hallasz, akkor leszek a leghangosabb... - motyogtam, s éreztem, ahogy elhagy minden erőm.

A kezem lehanyatlott, s már csak csendben vártam, hogy eljöjjön értem a vég. Mikor a szemem ólomsúlyúvá vált, igyekeztem nem lecsukni. Látni akartam, amíg csak lehetett.

- Olyan jó volt... s téged látlak... Ei, mosolyogsz nekem még utoljára?

Erre kivillantotta hófehér fogsorát, s élete legragyogóbb mosolyát adta nekem. A képbe csupán lecsorgó könnyei rondítottak bele.

- Szeretlek, Ei... annyira köszönöm... és boldog karácsonyt - susogtam, s lehunytam a szemeimet.

Eijiro némán zokogva megcsókolta (Név) lehunyt szemét, aki ezt már nem érezte.

- Boldog karácsonyt neked is... és szép álmokat... - suttogta. 

- S most szólítom Kirishima Eijirot, aki az egy hónapja történt speciális küldetésen átvágta az ellenség vonalait, s győzelemre vezette dicső nemzetünket! - harsogta a tábornok.

Eijiro felállt a székéről, s a pódiumra vonszolta magát. Az idősödő férfi a hadsereg és a miniszterek lelkes tapsától kísérve a mellkasára tűzte a kitüntetést, majd tisztelgett előtte. Eijiro is a homlokához emelte a kezét, majd leszedte a mellkasáról a jelvényt.

Erre a tömeg némileg elcsendesedett. Eddig egyik katona se szedte le magáról a díszes érmet.

Bakugo szomorúan nézte, ahogy barátja a mikrofonhoz lépett, s kisimította arcából hófehér haját. Huszonéves léte ellenére alig egy hét alatt elvesztette a színét, s világosabb lett, mint Todorokié. Megköszörülte a torkát, majd beleszólt a mikrofonba.

- Nagyon köszönöm, de nekem ez nem ér semmit... semelyikőtök nem tud rávenni, hogy viseljem ezt... mert a legnagyobb árat kellett megfizetnem ezért az értelmetlen dicsőségért.

Azzal visszaadta a kitüntetést a felettesének, s csöndesen lesétált az emelvényről. Mindenki néma csendben tisztelte meg a bánatát. Pontosan tudták, mit kellett feláldoznia a győzelmük oltárán.

Yahho, mindenki! Ünnepi rész, amiért ismét utálhattok! Más ötletem viszont sajna nem volt, így lett ez.A listánk jelenleg így néz ki:

DekuBaku vs. Kiribaku

Todoroki X Reader

Fantasy au! Baku X Reader

Villain Shinso X Reader

Villain Baku X Kiri

Natsuo X Reader

All Might X Reader

Present Mic X Reader

Present Mic X Reader

Ha valamit kifelejtettem, szóljatok! (Nem, nem véletlen írtam két Yamadás sztorit, ketten is kértek, és azt mondták, akkor legyen kettő.) És lehet kérni továbbra is!