Madarak
Dabi X Toga
DaveRen6 kérésére
Már épp elaludt volna, mikor megérezte, hogy a párnahuzatában valami nem oda való dolog lapul. Himiko kigombolta a világoskék anyagot és kihalászta a feje alól a meggyűrt borítékot. Óvatosan nyitotta fel, nehogy zajt csapjon.
Tomuráéknál szupervékony minden fal, nem kockáztathatott. Szétnyitotta a félbe hajtott papírt, és elolvasta a rajta álló rövid üzenetet:
Édes kis cinegém!
Tudom, mire készülsz holnap. Ne repülj messzire. És ne hagyd, hogy Twice zaklasson, vagy velem gyűlik meg a baja.
Himiko halványan elmosolyodott, és az éjjeliszekrény aljára ragasztott nagyobb borítékba csúsztatta az üzenetet. Holnap el kell égetnie.
Dabival megbeszélték, hogy senkinek nem tárják fel a kapcsolatuk titkát. Túl sok lenne a lehetőség bármelyikük zsarolására.
Toga visszadőlt az ágyra, s hamarosan el is nyomta az álom.
*
Másnap, mikor a szobájába ment pihenőt tartani, rögtön meglátta, hogy a párnáját megfordították. Más nem vette volna észre, de Dabi tudta, hogy így van. Himiko válaszolt neki.
Ráérősen az egyetlen, rozoga ablakhoz lépett és kinyitotta. Feljebb feszítette a külső ablakpárkányt, aminek deszkáját már csak egy gyenge szög tartotta.
A habarcson, ami több éve feladhatta a harcot, kis cetli hevert.
Sose félts egy madarat, mert a cinege is átváltozhat keselyűvé. Tomura pedig úgyse hagyja Twicenak, hogy másra figyeljen. Szeretném hinni, hogy kevés bevetés van már hátra.
Dabi nagyot sóhajtott. Hosszú hónapok óta várt, hogy beteljesíthesse a bosszúját. Utána amint csak lehet, elviszi innét Himikot.
Nem sokkal azután kezdte el egy madárhoz hasonlítani, hogy szerelmet vallott neki. Himikoban azonban elsősorban nem az édes szabadságvágyat látta meg, hanem a bezártság kínját. Olyanok voltak mindketten, mint a kalitkába zárt madarak. Sérült, de korántsem szárnyaszegett madarak.
Himiko régóta a szabadulást kereste, míg ő szerette volna lezárni magában a múltat, hogy a lelke egészét, mindenét a fiatal lánynak szentelje.
Igyekszem
Ennyi volt a válasza. Minden más többet ért annál, hogy papírra vessék. A szeretete, az odaadása ott volt minden találkozásban, mikor a tekintetük egymásba fonódott, minden heves csókban amit az éj leple alatt váltottak, minden harcban, ahol egymás hátát fedezve küzdöttek.
Ott volt minden, mindenben ami összekötötte őket.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top