- Sho-chan, Sho-chan, ha megtalállak kilyukasztom a tenyered... - dalolászott Izuku, ahogy végigszökdécselt a folyosón.

Shoto halkan kuncogva meghúzta magát az egyik kanyarban, kezében Izuku kedvenc késével. De most neki volt oka megsértődni. Ez csak egy kis bosszú volt.

- Megvagy! - rikkantotta a zöld szemű gonosztevő, és váratlanul kiugrott elé.

Shoto rögtön védekezett, hiszen Izuku helyből a nyakára támadt a kezében tartott hegyes kis késsel.

Gyors, kegyetlen harc volt, ami alig tartott pár másodpercig. Az estek többségében Izuku győzött, hiába volt az ellenfelének két képessége is.

- Ez nem volt szép - szipogott színpadiasan a zöld hajú, miután visszaszerezte kedvenc fegyverét. - Ezzel a késsel öltem meg a legfontosabbakat...

Shoto tudta, hogy Midoriya azért szereti ennyire ezt a fegyvert, mert ehhez tapadt Bakugo, All Might és több hős vére is.

- De megérdemelted - vágott vissza Shoto. - Miattad már megint alig bírok menni! Mindig olyan durva vagy... Izu, te ismered azt a szót, hogy "gyengédség"?

A kés nagyot csattanva csapódott a feje mellé, megrepesztve a fa burkolatot. Izuku a másik kezével bal oldalt zárta el a menekülési útját. Az ország első számú gonosztevője lassan, fenyegetően közel hajolt hozzá.

- Shoto-chan - susogta vészesen közel az ajkaihoz -, ugye tudod, hogy ilyen szó tényleg nincs a szótáramban? Mert soha senkitől nem kaptam meg azt a gyengédséget, amiről beszélsz...

Shoto érezte Izuku minden lélegzetét, és mozdulni sem mert. Tudta, hogy most a legapróbb hirtelenség is támadásra sarkalhatja szerelmét.

Mert Shoto szerette Izukut. De soha nem merte kimondani, mert ő se említette soha. Izuku teljes mértékben úgy kezelte, mint egy rongyot, amivel kedvére játszhatott, amikor akart. Shotot marta emiatt a bánat, de sosem szólt semmit. Addig, amíg Izuku oldalán lehet, megpróbált boldog lenni. Semmit sem akart rákényszeríteni, elvégre neki már régen ő volt a legfontosabb.

Midoriya lassan még közelebb hajolt, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül vadul megcsókolta. Ahogy mondta: Rég elvesztette a gyengédségét. Shoto a könnyeivel küszködve viszonozta a csókot, győzködve magát, hogy nem csak erre kell Midoriyának.

- Eraser! A képességed!

Shoto tüze kihunyt, és jeget se tudott tovább generálni.

Csupán egy hős meggyilkolása miatt jött ide, de arra nem számított, hogy egy másik csoport pont a közelben van, régi osztályfőnökével az élen.

Aizawára támadt, hogy visszaszerezze a képességét, de Present Mic hanghulláma megállította.

Ezek ketten voltak az egyetlenek, akik túlélték a U.A. megtámadását. Shoto küzdött és hárított, de a képessége nélkül korántsem volt olyan halálos, mint Midoriya.

Egy harmadik hős hátba rúgta, majd a földre terítette.

- Gran Torino, óvatosan!

- Miért is? Az eligazításon azt mondták, hogy a felemás színűt nyugodtan kivégezhetjük!

Shoto ismét érezte ahogy valamilyen erőt használva a hátába taposnak. Felüvöltött, ahogy érezte a bordái törését.

- Nem fogom annyiban hagyni Toshinori halálát!

Hát ez itt a vég... A következő ütés még jobban fájt. A szeme előtt fényfoltok táncoltak. Present Mic és Aizawa ridegen figyelték a szenvedését.

Shoto a földre hajtotta a fejét, és csendben sírni kezdett. De nem a fájdalomtól. Ha most meghal, soha többé nem lehet Izuku hasznára. Milyen szánalmas... de legalább szerethette pár évig...

Ekkor az ütések abbamaradtak. Shoto csukott szemmel feküdt a talajon, s távolinak ható ordítást hallott. Lassan kinyitotta a szemét, s elakadt a lélegzeze.

Izuku kése Yamada és Aizawa torkát egyaránt átvágta. A vénember élettelenül hevert nem messze tőle, Midoriya pedig dühödten mészárolta le a többi hőst.

- SOHA - TÖBBET - NEM - NYÚLTOK - HOZZÁ!!! - tajtékzott, s senkit nem kímélt.

Mikor már csak hullák és Shoto voltak körülötte, lihegve megdermedt egy pillanatra, majd felé fordult.

És a tekintete megtelt rémülettel és bánattal.

- Shoto! - kiáltotta, és odarohant hozzá. Óvatosan a hátára fordította, a fejét az ölébe fektette. - Shoto...

- Izu..ku... - mondta rekedtesen.

- Semmi baj, Shoto, semmi baj...

Valami meleg cseppent az arcára. Megdöbbenve látta, hogy Midoriya arcát könnyek mossák.

A zöld hajú óvatosan felemelte, miközben megállás nélkül itatta az egereket.

- Shoto-chan, ne halj meg... meggyógyítalak, oké? Légyszíves ne halj meg...

- Ez... semmi baj... - motyogta Shoto, majd minden ereje elhagyta.

Párnák közt, az ágyukban ébredt. Az egész felsőtestét vastag géz tartotta, Izuku ott ült mellette az ágy szélén. Mikor találkozott a tekintetük, boldogan elmosolyodott.

- Shoto-chan... - suttogta áhítatosan.

- Nem haltam meg? - nézett körül Shoto.

- Nem - rázta a fejét Midoriya. - Meggyógyítottalak, de nem teljesen. Sajnos nem vagy isten, így... soha többet nem harcolhatsz. Még csak futni sem futhatsz többet.

A hangja szomorkás és lesajnáló volt. Shoto a plafonra meredt.

- Akkor többé nem fogod hasznomat venni... - sóhajtotta. - Mit csinálsz? Megölsz? Kidobsz az utcára?

- Micsoda?! - hördült fel Midoriya. - Hogy jut ilyen az eszedbe?!

- Hát... többé már nem vagyok teljes... csak egy törött játék... - motyogta Shoto elkeseredetten.

- Ne mondj ilyet! - kérlelte Midoriya. - Te sokkal többet jelentesz ennél! Szeretlek, Shoto-chan!

Shoto egy pillanatra megmerevedett, majd érezte, ahogy ismét sírni kezd.

- Én is szeretlek, Izuku - hüppögte, mire Midoriya eddig soha nem tapasztalt gyengédséggel és szeretettel csókolta meg.

Yahho, mindenki! Kérdés: Tovább folytatás?
Rájöttem, hogy a szünetekben csodálatos módon lehet oneshotokat írni. Szóval ezért jönnek ilyenkor a részek 😅.
Na és a lista. Igazándiból inkább magamnak írom, hogy ne felejtsek el semmit. Ha valamit kihagytam, szóljatok!

Todoroki X Reader

Villain Denki X Reader

TodoBaku

Kurogiri X Reader

Bakugo X süketnéma Reader

Kirishima X Reader

DekuBaku vs. Kiribaku

Todoroki X Reader

Fantasy au! Baku X Reader

Villain Shinso X Reader

Villain Baku X Kiri

Natsuo X Reader

All Might X Reader