Bakugo X Reader

- Igyunk arra, hogy még nem rúgtak ki! - harsogta lelkesen Mina, és a magasba emelte a poharát.

A Bakusquad a kedvenc éttermetekben ünnepelte a debütálásuk ötödik évfordulóját. Te, Eijiro, Hanta, Denki, Mina és Katsuki a szokásos asztalotoknál ültetek, és mivel túl voltatok a vacsorán Eijiro állta az első kör piát.

- Neked a szokásos lesz, (Név)? - kérdezte előzékenyen feléd fordulva. Mert a férfiasság mindennél nagyobb előnyt élvez nála.

- Nem, köszönöm - mosolyogtál a vörösre. - Ma nem iszom.

- Biztos? - csodálkozott Denki. - Pedig általában te meg Katsuki bírjátok a legtovább.

Na igen. Minával kiskorotok óta elválaszthatatlanok vagytok. Ő volt az, aki bemutatott téged a fiúknak, mikor még középiskolások voltatok. Te nem hősképzőbe mentél, mivel mindig is egy békés életet képzeltél el magadnak, és a képességed se volt rá a legalkalmasabb.

Nem volt nagy dolog, igazándiból annyi, hogy elképesztő a fantáziád és a problémamegoldó képességed. Mindig te húztad ki a többieket a bajból. Például mikor Denki olyan részeg volt, hogy kicsapta az áramot egy egész utcában, te magyaráztad ki a rendőröknek a helyzetet.

Katsukival nem sokkal a debütálásuk után jöttetek össze. A többiek szerint tökéletesen illetek egymáshoz. Mindketten bírjátok a csípős ételeket és az alkoholt. Katsuki jól főz, te jól sütsz, és mindketten rendkívül ambiciózusak vagytok.

Ő hősként folyamatosan küzdi magát felfelé a ranglétrán, te pedig íróként érsz el egyre nagyobb sikereket.

- Akkor mindenkinek a szokásos, kivéve (Név)-chant, mert ő ma jó kislányt játszik - vigyorgott rád Mina.

- Egyáltalán nem erről van szó - ráztad a fejed. - Csak ma nem kívánom a piát.

- Nincs semmi bajod, ugye? - kérdezte Katsuki a válladat átkarolva.

- Nincs - mosolyogtál rá, mire ő egy rövid csókot nyomott a szádra.

- Bleh, menjetek szobára - fintorgott Sero. - Ilyenkor rühellek titeket.

- Mert alám legalább befekszik valaki? - kérdezte vigyorogva Katsuki.

Erre elvörösödtél, és nevetve vállon bokszoltad a jegyesed, míg Minából, Denkiből és Eijiroból is kitört a röhögés. Nemhiába, Katsukit részben a pofátlan beszólásai miatt is imádtátok.

Te végül egy üdítőt kértél, és azt iszogattad, amíg a többiek sorba ürítették a poharakat.

- Olyan jó illatod van, (Név)-chaaaaan - szipogott Mina téged ölelgetve, elég spiccesen.

- Neked meg alkoholszagod van - jelentetted ki, és eltetted előle a poharát, ami még félig tele volt.

- Ezt most bóknak veszem - nyöszörögte egy bamba mosollyal az arcán a rózsaszín nő.

Az asztal másik oldalán Sero üveges tekintettel bámult a semmibe, kipirult arccal, Denki pedig nevetett a semmin, miközben a kezében tartott pohár tartalmát majdnem a barátjára öntötte.

Eijiro mértéktartó volt, ezért csak egyszerűen jól szórakozott a másik kettőn. Katsuki akin szintén látszani kezdett az alkohol, fáradtan a válladra döntötte a fejét.

- Ha nem iszol eljöhetnél értünk kocsival.

- Komolyan? Két sarokra lakunk innen - néztél rá értetlenül.

- De Minának és Eijironak metróznia kéne, Denkiből meg nézem ki, hogy gyalog haza képes menni.

- Annyira imádni való vagy, mikor törődsz másokkal - borzoltad össze a haját.

- Kuss... Szeretlek... - motyogta.

- Rajtad is kezd kiütni a pia - csóváltad a fejed. - Sose mondod nyilvánosság előtt, hogy szeretsz. Főleg nem ilyen romantikusan.

Válasznak egy fáradt morgást kaptál.

- Rendben, elmegyek az autóért - sóhajtottál, és előkotortad a táskádból a kocsikulcsot meg a forgalmi engedélyt. - A táskámra vigyáznál? Ha Mina zsepit kér, a belső zsebben van egy csomag.

Azzal felálltál, és kimentél a hűvös éjszakába. Tíz perc alatt odaértél a parkolóba. Katsukival egy aranyos kis lakást béreltetek lassan egy éve. Nem volt nagy, de kettőtöknek pont megfelelt, és nem szándékoztatok sokáig maradni, mivel mindkettőtök kertes házba vágyott.

De csak úgy, mint az esküvő megszervezésére, lakásnézegetésre sem volt mostanában túl sok időtök. Te egy új könyved kiadása előtt álltál, Katsukit pedig most különösen sokáig szólította a munka egy alvilági szervezet után való nyomozás miatt. "Kész csoda, hogy a kezedet volt ideje megkérni." - nevettek gyakran a barátaitok, de a poénok mögött ők is beleadtak apait-anyait, hogy berúghassanak majd az esküvőtökön, és minden fényképbe belepofátlankodhassanak.

Gyorsan beültél az autóba, és egy pillanat múlva már ismét az étterem előtt voltál. Beballagtál a az épületbe, és elképesztő látvány fogadott.

Sero fejjel lefelé lóbálta a táskádat, aminek teljes tartalma az asztalra volt szóródva. Mina és Denki nevetgélve turkáltak a holmijaid között, Katsuki pedig a telefonoddal szórakozott.

- Ez mi? Szájspray? - emelt fel Eijiro egy kis tubust az asztalról. Lepattintotta a kupakot és a nyitott szájához emelte.

- NE, EIJIRO, AZ NEM SZÁJSPRAY, AZ A PAPRIKA...

Csinálhattál bármit, a vörös hajú tövig lenyomta a szórófejet. Egy pillanatra megdermedt, majd artikulátlan üvöltésbe kezdett, magára vonva a még ott lévő pár, szintén iszogató vendéget.

- ADJATOK VIZET! BASZKI, VIZET! - ordította, majd egy húzásra megitta az első keze ügyébe kerülő italt ami az asztalon volt.

Ezzel persze csak tovább fokozta a helyzetet.

- Ki az az idióta, aki ledönti a haverja whiskyjét miután telibe találta magát paprikasprayjel? - röhögött Denki.

A helyzetet természetesen ismét te oldottad meg, és Eijiro még mindig könnyezve kanalazta magába a gyorsan kikért hideg joghurtot.

- Nem tudtam, hogy az volt - nyöszörögte.

Mina, Sero és Denki továbbra is a holmijaiddal szórakoztak.

- Mégis mit csináltatok? Tegyétek le a cuccaimat! - szóltál rájuk. - Katsuki, miért nem akadályoztad meg őket?

- Mina zsepit kért, de nem találtuk, így végül dühében kiborította az egészet az asztalra - magyarázta Sero.

- A női táska rejtelmei napvilágra kerültek - mondta misztikus, mély hangot megütve Denki. - Lássuk csak... az űr végtelen sötétjéből és hidegéből a zsebkendőn és paprikasprayen kívül mi érkezett még erre a bolygóra?

Tettetett döbbentettel felkapta az első keze ügyébe kerülő dolgot.

- Egy fülhallgató! A világ csodája a kezeim között... mi van még itt...?

Mina és Eijiro hangosan nevettek a műsorán, míg te vigyorogva elkezdted összeszedni a kiszóródott dolgokat.

- És íme, itt egy pénztárca! Hé, ne vedd már el...!

- Ne túrjátok a holmimat.

- Hmm... ez itt egy fényképes igazolvány... ez meg egy nyitott boríték, benne valami fényképpapírral...

Teljesen lefagytál.

- Azt add ide! - kaptál a papír után, de Denki gyorsabb volt, és kirántotta a két darab fényképet a borítékból.

Mina, Sero és Eijiro kíváncsian a válla fölött áthajolva szintén megnézték a két lapot. Mikor meglátták a két képet, értetlenség ült ki az arcukra. Kasuki felnézett a telefonodról, mikor a többiek próbálták kihámozni a képek értelmét.

- Te miért tartasz két képet a táskádban, ami adásszünetet ábrázol? - nézett rád értetlenül Sero.

- Uramisten... - temetted az arcod a kezedbe.

- (Név)-chan, ez csak nem... - fordult feléd Mina csillogó szemekkel, és egy levakarhatatlan vigyor terült szét az arcán.

- De igen, az - sóhajtottál. - Legalább neked leesett.

Erre Mina felpattant a helyéről, és sikítva-könnyezve átölelt.

- Mi a szar ez? - morogta Katsuki, és kikapta Denki kezéből a két képet.

Megnézte őket, majd rád nézett. Zavarodban azt se tudtad mit csinálj.

- Öhm... lehet, hogy váratlan... - motyogtad.

- Mit akar ábrázolni? - lobogtatta meg a képeket.

Erre te és Mina egyszerre néztetek rá amolyan "Ez most komoly, baszki?" tekintettel.

- Szégyelld el magad, Bakugo Katsuki! - kiabálta le szegény hülyét a barátnőd.

- Most mi van?! Honnan tudjam, hogy mi ez?!

- Ennyire idióta vagy?! Részeg vagyok, és mégis rájöttem, hogy ezek ultrahang felvételek! - harsogta a rózsaszín hajú, és Katsuki fejére ütött.

Erre a férfi lefagyott, és feléd kapta a tekintetét.

- Hogy... hogy mi van...?

- Izé... hát, tudom, hogy váratlan volt... meg minden... de igen, terhes vagyok... - mondtad zavartan hadonászva.

Mina sikongatva átölelt még egyszer, Denki, Sero és Eijiro pedig kistányér méretűre tágult szemekkel meredtek rád. Katsuki még pislogni se pislogott.

- Ha viccelsz velem... - kezdte halálosan komoly hangon.

- Szerinted viccelnék egy ilyennel? És könyörgöm, ott van a kezedben a bizonyíték?

- Neked lehet, hogy bizonyíték, de nekem csak egy nagy folthalmaz - nézett a képekre.

- Nem viccelek, baszki, terhes vagyok, áldott állapotban vagyok, szülni fogok... hogy mondjam el, hogy megértsd? - kérdezted szarkasztikusan.

Egy darabig csak nézett téged, majd felpattant, és szorosan átölelt.

- Uh... hát mindenre számítottam, és nem is így akartam elmondani...

- Szeretlek.

Erre visszaölelted. A valóságba végül Eijiro hangja rántott vissza.

- Gratulálok nektek! - tapsikolt boldogan. Ilyenkor rohadt aranyos volt.

- Ja, gratula! - mondta vigyorogva Sero.

- Sok sikert hozzá! - nevetett Denki.

- És? - fordult feléd Mina. - Lehet már tudni, hogy kisfiú vagy kislány?

- Hát... még nem biztos, de lehet, hogy mindkettő... - nevettél kínodban és örömödben.

Erre Denki azonosítatlan torokhangot hallatott, Seronak kiesett a kezéből a pohara, Eijiro Minával együtt felsikított, Katsuki pedig üvölteni kezdett.

- NE BASSZ MÁR FEL!

- De igen, ikrek - vigyorogtál rá.

Az estétek nagyjából itt ért véget, mert az étterem tulajdonosa cseppet sem nyugodt hangnemben kiparancsolt titeket, mondván, hogy ez azért a törzsvendégeitől is sok egy kicsit.

Yahho, mindenki! Ez a oneshot végre rövidebbre sikerült. Nem akarok regényt írni egyiknél sem. Remélem jobb lett, mint az előző. Van még pár ötletem, de nyugodtan kérhettek ti is! Sőt, nagyon is kíváncsi vagyok, hogy másoknak milyen ötletei vannak. Szóval csak nyugodtan kérjetek! Minden jót!