Fantasy au! Bakugo X Reader

emmaxxxth kérésére

(Név) elgondolkodva figyelte a fák között csatangoló szőke fiút. Tisztában volt vele, hogy ki tévedt a területére.

Bakugo Katsuki, a szomszédos királyság sárkánylovasai közül a legerősebb. A legtöbb ilyen az alakváltója nélkül egy kalap faforgácsot sem ér, de Bakugo szinte egyenrangú volt egy sárkánnyal.

De hol lehet most a társa? Úgy tűnik, eltévedt...

(Név) magában nevetett rajta, ahogy egyre idegesebben kereste a kivezető utat.

- A picsába már! - csattant fel a fiú, és fekete lyukat robbantott az egyik fába, amit már (Név) sem tűrhetett csendben.

Kecsesen leugrott a fáról, amiről eddig csak némán figyelte a betolakodót. Bakugo támadásra készen perdült felé, ám mikor meglátta, leeresztette a kezét.

- Ja... csak egy druida... - morogta lekicsinylően.

- Kérlek, ne bántsd a növényeket. Ők is ugyanúgy éreznek fájdalmat - mondta (Név) lágy hangon.

- Azt csinálok amit akarok, és ebben nem egy mocskos kis erdei remete fog megakadályozni - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Kikérem magamnak, de nem hinném, hogy mocskos lennék. És nem vagyok remete - mondta (Név) kissé sértődötten, mire Bakugo alaposabban végignézett rajta.

A lány (Sz/sz) szemei okosan csillogtak, és megbújt bennük valami mély, csendes erő, amit nem tudott rendesen beazonosítani. A haja mintha lágyan hullámzott volna a tavaszi levegőben, pedig a fák között szélcsend honolt.

Selyemhez hasonló, (kedvenc szín) ruhát viselt, ami tökéletesen illett rá. A karjait szabadon hagyta, az alja a földet érte. Mintha valaki színes fényből varta volna rá.

Minél tovább nézte, annál inkább tűnt úgy, mintha valami felsőbbrendű lény lenne. És ezt Bakugo ki nem állhatta.

- Akkor meg mégis ki a fene vagy? - kérdezte.

- Nem hinném, hogy a tudtodra kéne adnom - mondta (Név) csendesen. - Gyere. Megmutatom a kivezető utat. Nem szeretem, amikor ilyen tahók téblábolnak az erdőmben.

- Az erdődben? Mégis kinek képzeled magad?! Hé! Válaszolj, ha kérdezlek, rohadj meg!

(Név) nem is figyelt rá. Sarkon fordult, és mintha lebegne, elsuhant a fák között. Bakugo dühöngve vetette magát utána.

Fák között szlalomozott, kis tisztásokon sprintelt keresztül, bokrokat ugrott át. Mikor végre elérte a lányt, patakokban folyt róla a víz. Elkapta a karját és maga felé fordította. Az orrát azonnal megcsapta a varázslatos erdő- és virágillat. Most már tisztán látta, hogy (Név) tényleg repül.

- Ki a fene vagy te? - kérdezte ámulva.

- Megmondtam, hogy nem áll szándékomban válaszolni - sóhajtotta a lány, és lerázta magáról a szőke kezét. - Annyit azt hiszem elárulhatok, hogy enyém az erdő, és én vagyok az itt élő druidák vezetője. De ennyit akár Shototól is megtudhattál volna, Bakugo Katsuki.

- Honnan ismered a felemást? Honnan tudod a nevemet?

- Mikor letisztáztam az apjával, hogy nem engedem, hogy kivágják az erdőt, találkoztam vele. Sokkal kedvesebb, mint Enji. Téged pedig ki nem ismer? Viszont most mennem kéne. Az erdő hatalmas, és még rengeteg elvégzendő dolgom van. Innentől hazatalálsz. Menj mindig nyugat felé!

- Várj! Legalább... - ám (Név) egy pillanat alatt eltűnt a fák között, magára hagyva Bakugot a kicsiny ösvényen.

- Szóval találkoztál az erdő védelmezőjével - foglalta össze a felemás a történetet, miután ledarálta neki.

- Igen, és semmit, ismétlem semmit nem tudtam meg róla! - csattant fel Bakugo, tovább lapozgatva az erdőről szóló feljegyzésekben.

A könyvtárban ültek, és a szőke vacsorázni sem akart lemenni. Gyertyát gyújtott, s a sárga fényben keresgélt bármi kézzelfogható dolgot a lányról.

- (Név)-nek hívják, és igazán kedves - jegyezte meg Midoriya, aki a munkájának eleget téve rendet rakott a rengeteg kötet között.

- Te honnan tudsz róla bármit is, Deku?!

- Sok évig az erdőben éltem, mert a druidák falujában születtem - mondta a fiú. - Jobban is figyelhetnél néha, Kacchan. De (Név) nem tűri meg azokat...

- ...akik megsértik az erdőt. Ja, ezt az egyet tudom.

- Ha legközelebb hazalátogatok, szívesen elviszlek magammal. Ritka, hogy ennyire érdekeljen egy lány...

- Kussolj, nem is érdekel! - csattant fel Bakugo. - Csak azért megyek veled, mert látni akarom, mi a franc is valójában! Holnap reggel indulunk!

Azzal mérgesen felpattant az asztal mellől, s csapot-papot otthagyva kisietett a könyvtárból.

Mikor puffogva bevágta maga mögött az ajtót, Todoroki Midoriya felé fordult:

- Fogalma sincs a tényről, hogy csak a tündérek tudnak alakváltás és szárnyak nélkül repülni?

- Kacchant eddig sosem érdekelték a tündérek, mert félig-meddig meselényeknek tartja őket. De hogy pont (Név)-be botlik bele...

- Ha összeházasodnak, szövetséget köthetünk a druidákkal.

- Nem gondolkodsz egy kicsit előre? - hökkent meg Midoriya.

- Bakugot és (Név)-et ismerve bármi lehetséges - vonta meg a vállát az ifjú herceg, majd halványan mosolyogva hozzátette - Ha gyerekük lesz, az enyém lesz a komoly nagybácsi szerepe.

Erre már Midoriya is felnevetett, és elindult a karjában lévő könyvrakással a polcok felé.

Yahho,mindenki! Nem tudom, ilyen fantasy au-ra gondoltatok-e, de nekem ez jutott eszembe. A lista meg hosszabb, mint valaha :')
Jelenleg így állunk:

Villain Shinso X Reader

Villain Baku X Kiri

Natsuo X Reader

All Might X Reader

Present Mic X Reader x2

Bad boy Todoroki X Reader

Dabi X Reader

Bakugo X Reader

Aizawa X Reader

Denki X Deku

Present Mic X Reader

Ti nagyon szeretitek Hizashit... A következő részig minden jót!