Evil Deku X OC

kaminarinamso111 kérésre

A jeges szél vadul söpört végig az utcákon. Az emberek sietősen meghúzták nyakuk köré tekert sáljukat, és a latyakos úton csúszkálva igyekeztek úticéljuk felé.

Az ég szürke volt, végtelenül egyhangú. A kisváros határa felé tartó apró nő szinte kiszakadt ebből a rideg képből.

Világoskék, rövid haja vakítón ragyogott a zord épületek előtt, karjában fehér virágokból összeállított csokrot tartott. Fekete lapos talpú cipője és harisnyája kilógott hosszú, fehér kabátja alól.

Ahogy elérte az utolsó épületet – egy csöppnyi szentélyt – befordult a sarkon, és átlépte a temető bejáratát.

A sírokon lefolyt az olvadt jég, a kövekkel kirakott út tocsogott a hólében.

Namsoyoo meg sem állt a kerítés másik végéig, ahová azokat száműzték, akik nem érdemeltek emlékezetet a társadalomtól.

A sírkőn nem állt idézet vagy évszám, csupán annyi, amiből tudni lehetett, ki is nyugszik a föld alatt.

– Szia Izu – mondta csendesen Namso, és letette a lapos földre a csokrot. – Hogy vagy?

Mikor még élt, mindig így köszönt neki. Minden randin, minden elrejtett találkozáskor. S most, hogy továbbra is egyedül járt ide, ugyanúgy üdvözölte a legyőzött gonosztevőt.

Mikor elterjedt a halálhír, Japán újongva ünnepelte Bakugo Katsukit, aki véget vetett a több éves terrornak. Egyedül Namsoyoo zokogott egyedül maradva, számkivetettként az üressé vált lakásban.

Házasságot szeretett volna. Családot akart alapítani, édesen kacagó, boldog gyerekek anyja lehetett volna. Ugyanúgy boldogságra vágyott, mint minden más ember, s ezt mégis elvették tőle.

Hirtelen tépték ki a kezéből a meleg, aranyló reményt, s a szeme láttára törték ripityára. Az emberek virultak fájdalmának okozóján, meggyalázták az ő egyetlenének emlékét.

– A bosszún már dolgozom – mondta Izukunak, ahogy felemás szemeire könnyfátyol szállt. – Miattad, amiért nem fejezhetted be amit elkezdtél... és miattam, akitől mindent elvettek.

Uchiha tekintete elsötétült, körülötte vibrálni kezdett a levegő.

– Ígérem, Izu, mind meg fogják járni a poklot, amibe minket oly' egyszerűen taszítottak. Én pedig még annál is lejjebb fogom őket taposni.

*

Yahho, mindenki! Nos, ez a történetvitel egészen megtetszett, szóval lehet, hogy ez is át fog kerülni a hosszabb kéréseket tartalmazó könyvbe. Azt is folytatni fogom, de annyi minden más foglalkoztatott, hogy egyszerűen kiment a fejemből :'3.

Namso-chan tulajdonosát még meg kell kérdeznem, ha pedig másként nem megy, Reader karakterrel fogom helyettesíteni.

A következő részig minden jót!