Aminek látod
SeroBaku
HuanitaReni kérésére
– Szőke.
– Aham.
– Aranyos.
– Ja.
– Őszinte és akaratos.
– Ezzel nem tudok vitatkozni.
– Karcsú. Edzett.
– Azt én is látom.
– Rohadt jó segge van...
– Na jól van! – csapta le a füzetét az asztalra Denki. – Ez már kicsit túlzás, nem gondolod, haver?
– Mondja ezt az, akit Eijiro már ne is mondjam hányszor húzott a...
– HÉ! – csattant fel a vörös hajú fiú is, miközben Mina hangosan röhögve hátradőlt a szőnyegen.
A négyes a rózsaszínű leányzó szobájában próbált tanulni, amíg szóba nem került Hanta szerelmi problémája.
Sero egész pontosan a Sportfesztivál óta majd' megőrült Bakugoért, de a robbanékony természetű fiú – Hanta szavaival élve – rá se bagózott. Sero így csak távolról figyelte a srácot, barátainak pedig szinte nyomban feltűnt különös viselkedése. Mióta csaknem napi szinten terítékre került az unszolás és a szégyenlősködés a téma kapcsán, Sero egyre felszabadultabban beszélt Katsukiról. Persze megközelíteni még mindig nem merte, hiába lógtak együtt minden nap.
Most azért úszta meg a vörös, igéző tekintetet, mert Bakugo fáradt volt a felzárkóztató gyakorlata miatt, és elment lefeküdni. Nem mintha neheztelt volna rá emiatt.
*
A csapat másnap a reggeli edzésen futott össze újra, ugyanis Denki lemaradt a reggeliről, mert immár sokadszorra aludt vissza.
– Ha még egyszer suliidőben le mersz támadni, nem fogok neked kegyelmezni – sziszegte Kirishimának, aki bűnbánóan kuncogva takarta őt a többiek elől. Ezt a technikát találták ki arra, hogy a többieknek ne tűnjenek fel a Denki vállain és nyakán éktelenkedő vöröses foltok.
– Bocsi...
– Ez nem normális Ei, kezdem azt hinni, hogy nimfomán vagy.
– Dehogy vagyok! Csak nagyon örülök, hogy végre engeded...
– Egy hónapja?
– Ja.
Denki nagyot sóhajtott, ahogy belebújt az ingébe.
– Ezt még megbeszéljük – morogta.
– Ezt támogatom – hajolt oda hozzájuk Sero, miközben a szeme sarkából végig Katsuki öltözködését figyelte. – Ne itt tárgyaljátok ki a nemi életeteket... HÉ!
Mineta keze hátrarándult, ahogy Hanta szalagja az öltözőn átszáguldva elkapta, és visszahúzta Katsuki formás fenekétől, amit éppenhogy nem érintett meg.
– Mi a frász bajod van Sero?! – visította a bogyófejű fiú.
Bakugo értetlenül fordult meg.
– Ne merészelj még egyszer ilyet csinálni! – kiabálta Hanta.
– Mi van? Mit érdekel az téged, hogy megfogom Bakugo seggét?!
– Ő az enyém! – rivallt rá a fiúra, de rögtön megbánta tettét.
Akik eddig talán nem figyeltek, most döbbenten fordultak feléjük. Mineta álla a földig esett döbbentében, Iida úgy festett mint egy kőszobor. Midoriya egy szempillantás alatt elvörösödött, amint rájött, mit is takar a kijelentés, Todoroki velük ellentétben viszont vállat vont, és tovább vette a zokniját.
Sero rémülten nézett körbe az osztálytársain; majd se szó, se beszéd, kirohant a teremből félig átvett hősöltözékben.
Az öltözőben egy darabig csend volt, majd Midoriya halkan megszólalt:
– Á, szóval ő is...
– POFÁD LAPOS, DEKU! – csattant fel Bakugo.
– Ezt nem kellett volna – csóválta a fejét Denki, és durcásan Minetára nézett.
– Mi van? – hökkent meg az alacsonyabbik. – Hiszen nem csináltam semmit!
Eijiro nagyot sóhajtott.
– Az előbb akartad letaperolni Bakubrot. Ez neked semmi?
– Most mit zavarja, hogy szeretnék végre egy jó segget a kezem alatt?
– Mert... istenem, egyáltalán miért fogdosol másokat? Férfiatlan dolog, persze, hogy Sero lekiabált.
– Lekiabált... a tekintetével meg is ölt volna!
– Ahogy én foglak – mordult fel Mineta mögött Bakugo, és ököllel bemosott neki egyet.
A fiú hanyatt esett az öltöző padlóján, az arcán nyomban kivörösödött a folt, ahol Katsuki keze elérte.
– Ne érj hozzám, te nyomorult – sziszegte a szőke, majd magára kapta a kabátját, és ő is kiviharzott a teremből.
– Szóval... – kezdte halkan Ojiro. – Sero-kunnak tetszik Bakugo-kun?
– Ahogy Kacchannak Sero-kun – motyogta Midoriya fejcsóválva.
– Micsoda?! – kapott a témán Denki. – Bakunak is tetszik Hanta?
– Igen – pislogott meglepődve Izuku. – Azt hittem, ez teljesen egyértelmű.
– Csak te ismered annyira, hogy meglásd rajta az ilyet, Midoriya – mondta a szekrénye felé fordulva Tokoyami.
– Akkor viszont egyszerű a képlet! – örült meg Eijiro. – Csak össze kell őket hozni! Nem mintha eddig nem ez lett volna a fő küldetés... de értitek, na. Akcióra fel!
Yahho, mindenki! Igen, lesz folytatás, de csak holnap, ma már túl fáradt vagyok a második részhez. Addig is szép álmokat, minden jót!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top