Bakugo X Reader

szandra0502 kérésére

Bakugo mogorván nyitott be a támogató tagozat egyik gyakorlati tantermébe. A hatalmas helyiség falai mentén álló polcokon a legkülönlegesebb vackok sorakoztak, az asztalokon talpalatnyi hely sem volt, a padlón furcsa foltok éktelenkedtek. Szétszórt szögek, csavarok és szerszámok tették még kaotikusabbá a termet.

- Á, egy A osztályos! - sietett oda hozzá Power Loader. - Mi szél hozott ide... Bakugo? Bakugo vagy, ugye?

- Igen - morogta Katsuki kelletlenül. - És a szerelésem miatt jöttem. Szeretném tovább fejleszteni.

- Ahaaa... az engedély vizsga közeledik, sokan voltak már itt. Hé, (Név)!

Erre az egyik nagyobb szerkezet alól tompa válasz érkezett:

- Igen, sensei?

- Itt van Bakugo!

- Az meg ki?

- Akinek év elején a jelmezét készítetted!

Erre egy kisebb dobbanás hallatszott, és a terem hátuljában az egyik asztal mellett feltűnt egy (H/Sz) hajkorona.

Bakugo megrökönyödve meredt a lányra, aki az arcán egy hatalmas vigyorral odacsörtetett hozzájuk.

- Jelmezfejlesztést akarsz? - kérdezte vidoran.

- Pontosan - bólintott Katsuki. Ha Deku fejlesztette a jelmezét, neki is kelleni fog. Nem maradhat le a hülye kis stréber mögött.

- Hm... - a (Név)-nek nevezett lány tűnődve végigmérte. Végül összecsapta a kezeit.

- Rendben, van pár ötletem. Gyere!

Azzal Katsukit a karjánál megfogva egy asztalhoz vezette, aminek lapján kilométeres betűkkel virított a neve, habár a felirat alig látszott a rászórt holmiktól. (Név) túrni kezdett a szeméthalomban, végül előhúzta a felszerelése alaprajzait tartalmazó mappát egy furcsa fémszerkezet alól.

- Na lássuk csak... párszor hozzáadtam néhány ötletet, de mivel nem jöttél, csak most, simán felírtam őket ide - magyarázta.

Katsuki még soha nem látott hozzá hasonlót. Az osztályában lévő lányok mindig törekedtek a rendezett, aranyos megjelenésre. Erre itt van ez a csaj, aki elrongyolódott kesztyűt, szerszámövet és foltos ruhát visel, a karján koszfoltok, és körbelengi a gépolaj erőteljes szaga. És ennek ellenére majd kicsattan az energiától és úgy néz ki, mintha nála boldogabb ember nem is lenne a világon. Katsuki úgy érezte, egy másik dimenzióba került.

- Szóval arra gondoltam, hogy az övedre lehetne tenni olyan kis tárolóeszközöket, amelyek ugyanúgy képesek robbanóanyagokat tárolni, mint a kezeden lévő fegyverek. Rendelkezhetnének saját gyújtással, így nem kellene használnod a képességed, ha például egy meglepetésszerű támadást tervezel.

A lány egy tervrajzot csúsztatott elé, és lelkesen vázolta fel neki az ötleteit. Katsuki meglepődött a tényen, hogy minden más emberrel ellentétben (Név) mondanivalója érdekli őt, és egyáltalán nem untatja. Olyan kreativitás és világnézet sugárzott belőle, amit sosem tapasztalt.

*Pár hónappal később

- Megint te? - nézett fel rá (Név) vidáman, ahogy belépett a műhelybe. - Aizawa-sensei mondta, hogy neked is szükséged lesz egy téli átalakításra. Már kész vannak a vázlatok. Ha tetszik, akkor elkezdem a rendes tervezést is.

Azzal letette a kezéből a csavarhúzót, és lesöpört pár szöget az egyik székről, hogy Katsuki le tudjon ülni.

Mikor végeztek a megbeszéléssel, Katsuki hirtelen megszólalt.

- Te melyik osztályba jársz? Még sosem láttalak a főépületben.

- Oh... én nem járok ide - mosolygott rá (Név). - Power Loader segédjeként dolgozok itt.

- Mennyi idős vagy? - kérdezte meghökkenve Katsuki.

- Tizenhat leszek két hónap múlva. Eredetileg a U.A.-ba jelentkeztem, de nem vettek fel. Power Loader külön kérése volt, hogy tegyenek velem kivételt, és engedjenek fejlődni. A kollégiumi rendszerbe sem vettek be.

- De hát... de hát miért?

- Mert nincs képességem - vonta meg a vállát (Név). - Ezt nevezhetjük átoknak is, de én nem hagyom, hogy megállítson.

A szemében most először csillant fel a rajongó vidámságon kívül más is. Szomorkás lemondás és beletörődés.

Katsuki négy nap múlva kézhez kapta a ruhát. Tökéletesen illett rá, semmi sem hibádzott. Mikor beakasztotta a szekrénybe, folyamatosan (Név) járt az eszében. Ugyanolyan volt, mint Deku. Képesség nélkül is látott célokat és reményt az életben, viszont neki All Might ereje sem kellett ahhoz, hogy ezeket megvalósítsa. Tiszteletet ébresztett benne, és valamiféle kötődést.

Elhatározta, hogy másnap megköszöni neki a ruhát.

- Hé, (Név)! - kiáltott a lány után másnap.

- Bakugo?

- Miért vagy ma bent? Hisz szombat van.

- Tegnap itt hagytam a vázlataimat, de már megyek is - vonta meg a vállát a lány. Katsuki az iskola kapujában érte utol; ez volt az első alkalom, hogy nem a szerelőműhelyben beszéltek.

- Mit szeretnél?

- Meg akarom köszönni a jelmezt, ezért gyere el velem enni valamit - vágta neki Katsuki a kérést.

- Te aztán nem kertelsz - kuncogott fel (Név).

- Minek? Nem szokásom szarakodni.

- Ez tetszik. Látom, nem csak a küzdőtéren van bátorságod.

- Akkor most eljössz vagy nem?!

Katsuki akaratlanul is felemelte a hangját, és érezte, hogy elpirul.

- Hülye szerelő csaj...

(Név) erre nevetve vállon bokszolta.

- Szerelő csaj! Ezt megjegyzem. És igen, ezer örömmel elmegyek veled - mosolygott Katsukira, mire a fiú inkább elfordította a fejét.