Vanadyn kérésére. Nagyon sajnálom hogy ennyire elhúzódtak a kéréseid, hisz már nagyon régen kérted őket, de mostmár igyekszek tényleg mihamarabb minden kérésedet megíni, a többiekével együtt! ^^"

~ Nyugtalan forgolódtam az ágyamban, miközben apró szúrást idéző fájdalom sújtotta az alhasam. Nem tudtam aludni. "Ami nem igazság mert imádok aludni!" gondolom. Imádom, hogy van aki átvészeli egész könnyen ha megvan neki, de nekem kell ehhez legalább tíz doboz fájdalomcsillapító, ami nélkül null-huszonnégyben györcsölök egész héten, és egy szemhunyásnyit sem tudok aludni. Lassan hajnali ötöt ütütt az óra, nekem pedig nem sikerült eddig egy percet se aludnom. "Vajon most mit csinál Shoji?" jutott eszembe ezen az álmatlan időben. ~

Már világosodott, a környékbeli madarak is nekiláttak a reggeli ébresztőnótának.. Egy fárasztó és hosszadalmas hét után jól esik mindenkinek akkor kelni, amikor csak akar. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a nyugadalmas pihenés, mert valami, esetünkben egy rezgő telefon, felveri legszebb álmaiból ezt az embert. Hacsak egy félreállított ébresztőről lenne szó! Valójában egy hajnali hívás, ami az időpontot tekintve igen valószínű hogy sürgős. Aki nem akar bajt magának a közeljövőben, bölcsen teszi, ha válaszol.
- Haló?
- Shoji! Hogy vagy?
- Hajnali fél hat van.
- Igen és? Válaszolni attól még tudsz nem?
- Miért hívtál?
- Olyan álmoskás a hangod, csak nem felébresztettelek?
- Nem dehogy, már vagy 3 órája egy jó hajnali kardiót tartottam, most pedig éppen elakartam volna menni futni.
- Tényleg?
- Szórakozol velem?
- Oké, szarkazmus volt, értem... Látom bal lábbal keltél fel, akkor inkább nem zavarlak.
- Hékás, hamár felhívtál hajnalok hajnalán, akkor az a legkevesebb, hogy elmondod miért. Jó? Bocsánat, ha félálomban bunkó voltam, oké?
- Hát, nos...
- Igen?
- Hogy is mondjam, ami azt illeti...
- Baj van? - kérdezte már egyre kíváncsiabban
- Nem, csak... Együtt tudnánk tölteni a mai napot?
- Persze - válaszolta már lágyabb hangon, miközben halvány mosolyra húzta a száját
- Köszi! Imádlak!
- N-nincs mit - pirosodott el a fiú a telefon másik oldáról.

Néhány órával később, el is indult. Mikor a srác odaért a lány házához, bekopogott, mire belülről egy "Gyere be!" kiáltást kapott válasznak. A nappaliban a kanapén összeguborodva találta a lányt, aki párna ölelgetés közben köszöntésképpen egy mosolyt erőltettet az arcára és nehézkesen integetett neki.
- Szia!
- Szia... Jól vagy? Elég szarul festesz, persze ne vedd rossz néven...
- Ez van, ha az ember nem alszik semmit se.
- Mi az, hogy nem aludtál semmit se? Miért? Minden rendben? Baj van?
- Nem, dehogy!
- Akkor mi a bajod? Látom hogy nem érzed jól magad. Tudod hogy velem mindent megbeszélhetsz - mondta neki aggódóan. A lány kicsit kínosan érezte magát, de mert úgy volt benne hogy nincs mit szégyelni, ezért megosztja problémáját a barátjával.
- Hát ami azt illeti, nekem megvan é-és nagyon görcsöl - motyogta a padlót bámulva, miközben erősebben szorította magához a párnát. Nem nagyon tudta mi lesz a fiú reakciója a helyzetre, hiába ismerték egymást évek óta, erre a beszélgetésre még nem került sor.
- Értem... Nagyon rosszul érzed magad ugye?
- Hát most éppen nem annyira rossz, de nem érzem magam olyan jól.
- Ne aggódj, ma kezeskedem a boldogságodról!
- Tényleg?
- Igen!
- Köszönöm - mosolygott rá hálásan.

A lány nem nagyon tudta mire számítson, de nem kellett ezen sokáig gondolkoznia, miután a fiú kiviharzott a lakásából egy nagy szatyorral a kezében, mondva, hogy bevásárolni megy. Mikor megjött, kipakol a nagy szatyorból tájékoztatta a lányt a napi tervéről. Szerette volna hogy boldog legyen, ezért úgy döntött, hogy miután bevett egy adag fájdalomcsillapítót a lány, süthetnének együtt csokis süteményt és utána nézhetnének valami filmet. Tudta, hogy erre az ötletre a lány azonnal le fog csapni, hisz nem csak hogy nagyon szeret sütni és enni, hanem hogy eddig nem nagyon filmeztek együtt a fájdalmasan eltérő ízlésük miatt a filmekben, de így a lány most ő maga választhatná ki, hogy mit nézzenek.

Délre már készen is lettek a süteménnyel és készülődtek a fimezésre.
- Szóval tényleg én döntök?
- Igen.
- Bármi is az?
- Igen - sóhajtott előre egyet, hisz félt mi lesz lány választása.
- Tehát... Akár animét és nézhetünk!
- De-de... Igen, azt is, de azért gondold át, olyan sok más film is van még, amit te is szeretsz, mint Marvel, vagy esetleg...
- Nyugi biztos vagyok a döntésemben! Csak azt nem tudom még melyik legyen...
- Oké, rendben - nyugodott bele. Valahogy meglepő, hogy nem feltétlenül kedveli az anime műfajt.
- Hmm, mit szólsz a „Your name?"-hez?
- De azt már megnézettetted velem, mikor sikerült eltörnöd a lábadat, mert belerúgtál egy gumilabdába.
- Hé! Az foci labda volt! Ráadásul nem azt mondtad hogy én döntök?
- De, csak gondoltam, hogy ha már ilyen kedves voltam, akkor legalább valami olyat nézünk, amit még nem láttam.
- Ebbe mondjuk van valami... Akkor... Vándorló palota, vagy Heroes Rising vagy... - motyog magában, míg nem rájött a szerinte tökéletes megoldásra - Meg van! Koe no Katachi! Azt imádom! Ráadásul nincs sok olyan weeb se, aki ne látta volna és mert te szerencsés lélek egy weeb legjobb barátja vagy, ezért neked is meg kell nézned!
- Azt mondod hogy egy weeb legjobb barátja?
- Igen, miért? Vagy zavar a legjobb jelző? Ha túlzás akkor...
- Nem, dehogy. Inkább hagyjuk is... Akkor nézzük azt meg, ha téged boldoggá tesz.
- Köszi!
- Nem kell megköszönnöd.
- De kell! Rengeteg dolgot tettél ma értem.
- Nem is tűnik olyan soknak, ha közben boldog vagy.
- Awww, de aranyos vagy! Na, akkor kezdjük a filmet!

Bementek a lány szobájába, mikor lány lefeküdt az ágyára és elővette a laptopját. Miközben a lány kikereste a filmet, a fiú behozta a finom süteményeket a szobába.
- Na, gyere! - paskolta meg a helyet maga mellett
- Ne-nem kell, nem akarok zavarni...
- Nem zavarsz! Ráadásul ha mindketten az ágyamon vagyunk, akkor nem csak hogy kényelmesebb, hanem máshol nincs is úgy hely, hogy mindketten tökéletesen láthassuk a laptopomról.
- Rendben - egyezett bele végül enyhén vörös fülekkel és a lány is felült és elindította a filmet.

Mivel Mezo sikeresen lekötötte a lány figyelmét, és a fájdalomcsillapítók is hatottak, nem is nagyon zavarták a görcsök. A film felére utolérte a fáradtság, és szépen lassan elszenderedett Shoji vállára hajtva fejét.  A fiú ezt észrevéve leállította a filmet és a laptopot a lány íróasztalára helyezte. Ezután visszament a lányhoz és óvatosan betakarta őt.
- Szóval legjobb barát... Értem - suttogta, - De akkor sem adom fel - határozta el, majd óvatosan egy apró csókot nyomott az alvó lány homlokára.

Remélem tetszett nektek!
Próbálok visszaszokni az íráshoz, így jövő héten hozom is már a következő részt! Addig is minden jót! ( 'ω' )
~ Bye! ✨