Badoly77 kérésére. Ez első shounen-ai oneshot-om, szóval sajnálom, ha nagyon gagyi lett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Remélem azért elnyeri a tetszésedet!

*Kirishima szemszög*

- Csezd meg, tudod, hogy gyűlölöm ezt a szart! - szólt Katsuki
- Pedig annyira aranyos... Tudod, mindig az első évfordulónkra emlékeztet.
- Ne hasonlítsd ezt a fost az évfordulónkhoz!
- Ugyan már, fogadjunk hogy a felére sem emlékszel - néztem szúróan a gránátalmámra
- A faszt, úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna

*Közös visszaemlékezés*

Minden telőre elterveztem, de még így is egy kicsit izgultam. Óvatosan nekiálltam felébreszteni a mellettem fekvő időzített bombát
- Jó reggelt!
- Reggelt... Mi a fasznak ébresztettél fel ilyen korán?! - mordult rám
- Emlékszel, megbeszéltünk valamit... Kérlek, kezdj el öltözködni!
- Rendben, készülök na!
- A konyhában várlak a reggelivel.
Szívem a torkomban dobogott, és pillangók szálldoztak össze-vissza a gyomromban. Mikor Katsuki leért eléraktam egy tál rántottát.
- Hova megyünk? - mondta miközben elkezdte magába tömni a kaját
- Majd megtudod... -zártam le ennyivel

*Bakugou szemszög*

Nem értem minek kell megünnepelni, hogy egy évig nem öltük meg egymást. Ilyenkor bezzeg nem a férfias baromságokról halandzsázik. Viszont furdalt a kíváncsiság is, ezért inkább belementem.
Kéz a kézben sétáltunk az ismeretlen úticél felé. Az igazat megvalva nem igazán szoktam még hozzá, hogy nyilvánosan egymás kezét fogjuk, de mert mindig türelmes velem a furahajúm, ezért megpróbáltam kényszeríteni magam, hogy végig szorosan összekulcsolva tartsam kezeinket.
Elsőnek egy kávézóba vezetett be. Rendeltem egy capuchino-t, Eijirou pedig magának egy jeges kávét kért. Különös kellemesnek tűnt az az idő amit ott beszégetve töltöttünk el. Viszont szerintem fölösleges volt megtenni ezt az utat, otthon is van kávéfőző, beszélni ott is tudtunk volna. Körülbelül egy óra elteltével továbbálltunk, és meglepetésemre furahajú a pláza irányába vezetett. Magával húzott egy játékterem irányába, ami igen csak emlékeztettet arra, ahova iskola után jártunk régen még a többiekkel. Furcsa érzést keltett a gyomromban az az emlékáradat, ami hirtelen magával rántott.
Jóval később átvonultunk a kajasarok felé, ahol vadásztam egy szabad asztalt, miközben Eijirou beállt a sorba. Zabálás közben folyton locsogott, de hogy őszinte legyek, ez most a legkevésbé sem zavart. Körbenéztünk még egy kicsit, bementünk egy-két üzletbe. Mikor megláttam furahajú mennyit szemezett néhány pulóverrel, hirtelen felindulásból úgy döntöttem megveszem őket neki. Meg még az is közrejátszott, hogy nem éppen álltak rosszul azok a fölsők. Mikor pedig épp nem figyelt oda belecsempésztem a kosárb egy vörös szemceruzát, egyik nap amúgy is hallottam arról panaszkodni, hogy teljesen elfogy a mostania. Az élet pedig szeret viccelődni, mert bár csak később tűnt fel, de ő is vett nekem egy feketét. Nem igazán érdekel hogy nézek ki, de egyszer-kétszer van, hogy hagyom Eijirounak, hogy kihúzza a szemem. elmondása szerint legalább is, jól áll nekem. Mikor később szemügyrevettem a szatyrainkat, akkor tűnt fel, hogy vett nekem egy piros izomtrikót, és egy csontvázas telefontokot, amiről nem tudtam egykönnyen elvenni a szemem.
Mire kiértünk már lassan teljesen besötétedett, és kivételesen a csillagokat is egész szépen ki lehetett venni az égbolton. Mikor ránéztem furahajúra a szívem  egy kurva nagyot dobbant a mellkasomban.

*Kirishima szemszög*

Ránéztem a karórámra mikor beléptünk a házra. Elég későre járt már, örültem, hogy ezt a napot a sündisznóval tölthettem.
Nekiálltam berámolni mindent amit vettünk a szekrényekbe, mikor is a hálószobánk ajtaja halkan, mégis nyikorogva nyílt ki. Katsuki csendben mögém lépett, és hátulról átkarolta derekem, fejét a nyakamba fúrva
- Jól érezted  magad? - kérdeztem meg tőle
- Aha - suttogta fülembe, majd egy csókot lehet arcomra. Mikor befejeztem a pakolást mély hangján a elkezdett a nyakamba motyogni - Eijirou...
- Mi az? - kérdeztem, mikor is hirtelen az ágyra lökött. Pillanatokkal később felettem volt, hátamat szorosan az ágyhoz nyomva
- Nem is olyan rosszak ezek az évfordulók ha belegondolok. A nappali terveket te intézted, de nekem éjszakára más ötleteim vannak - mondta enyhén rekedten, majd egy sunyi, vigyorra húzta száját, miután lassan megnyalta ajkát

*Visszaemlékezés vége*

- Megmondtam, mindenre emlékszem! 😁
- Tudod mit? Nézzünk inkább valami mást...