Fck4yoU kérésére. Bocsánat, de eléggé eltértem a story alaptól, amit kértél. Nagyon sajnálom, de ehhez volt csak ötletem. Remélem ennek ellenére tetszeni fog! (Főleg, hogy az eddigi oneshot-jaim közul ez a második leghosszabb)  (｡>ㅅ<｡)

A világ olyan bonyolult. Erre én még jobban megnehezítem a dolgomat. Király, nem? Szerintetek hogy lehet beleszeretni a világ legidiótább emberébe? Bocsánat elkalandoztam, de majd erre picit később még visszatérek. Izgatottan ébredtem reggel. Nagy napnak nézek elébe, gondoltam, ugyanis ma lesz az első pizsama partim, ugyanis ezelőtt még sosem hívtak meg egyre sem. Bár, azt sem tudtam, hogy divat-e ez még. A nagy kérdés viszont az, hogy vajon miért is izgulok ennyire egy gyerekes, párnacsatával és kibeszéléssel teli csajos estétől? Hát mert ez nem is egy csajos este lesz, ugyanis fiúk is jönnek. Ráadásul szerencsémre az a hülye is eljön. És ilyenkor persze mehetek el a legolcsóbb kis üzletbe, hogy találjak valami normálisan kinéző pizsamát az otthoni eléggé nagy és kényelmes pizsama helyett. De persze mázlimra semmi olcsó sincsen, ezért maradhatok a macskás pizsamánál.
Gyorsan össze kaptam magam, így az indulás előtt körülbelül fél órával előbb végeztem, ezért gondoltan rá írok Momo-ra, aki a parit tartja.

*Online beszélgetés*

- Szia!

- Szia! Hogy vagy? Akkor jössz ugye?

- Igen, jól vagyok és persze, hogy jövök! Hülye lennék kihagyni... De ugye elintézted 😁😜?

- (T/N) már megbeszéltük. Ez egy pizsama parti, nem kell az ide.

- De naaaaa! Milyen egy "parti" alkohol nélkül? Ez olyan, mint a nutella és a kanál, bár a nutella nagyon jó, de ha nincs hozzá kanalad,akkor már nem tudsz mit csinálni a nutellával.

- Mi ez a hasonlat? Ráadásul ha nincs kanalad, akkor ott a kés, villa, vagy egy evőpálcika. De jobban belegondolok, te a kezeddel is megoldod.

- Most nem ez a lényeg! Ne mondd, hogy nem akarod látni Iidát részegen? Vagy Dekut, Kaminarit és Todorokit? 😉

- Most hogy mondod, talán mégis lehet róla szó... Jó, még amúgy is kell mennem gyors bevásárolni és akkor már szerzek be alkoholt is.

- Yeeeey!

- Csak... Milyet kell venni? Nem nagyon értek az ilyesmikhez...

- Jaj, drága ártatlan Momo... Mindjárt küldök egy listát.

- Köszike! 😘

- ...

*iszákos méregzsák képet küldött*

- Oksi köszi! ❤

- Várjunk csak... Mióta lett a nevem „iszákos méregzsák" ?!

- Majd a bulin tali!

- Várj!

* Momo is offline*

*Online beszélgetés vége*

Na ez szuper... Mindegy is, inkább indulok, mert még busz jegyet is kell vásárolom.
Hála a hosszú buszútnak már este 6 óra volt mikor becsöngettem ahhoz a bizonyos hatalmas házhoz. Pár másodperc múlva Uraraka nyitotta ki az ajtót.
- (T/N) -chan! Végre megérkeztél!
- Késtem?
- Nem dehogy, én is csak nemrég érkeztem.
- Hol van Yaoyorozu?
- Éppen Todorokit próbálja leitatni.
- És eddig hogy áll?
- Hát, hogy őszinte legyek, már vagy 8 pohárral ivott, de nincs semmi baja.
- És a többiek?
- Mina már az elején leitta magát a sárga földig, Jirou még nem ivott, Deku nem mer inni, Iida meg eléggé becsiccsentett ahhhoz, hogy beszélgessen egy üres sörös dobozzal.
- Ne már, ezt én is látni akarom! Mi van Hagakure-val és Tsuyu-val?
- Ők nem tudnak eljönni. Állítólag még tegnap írták Momo-nak.
- A fiúk??
- A nagyrésze már elvileg lemondta elég hamar, Tokoyami-nak sürgős dolga akadt Hawks-sal, de Kirishimáról, Denkiről és Sero-ról semmi hír nincs. Bár, ha Bakugou-n múlik valószínűleg nem jönnek.
- Miért, Bakugou-t Momo nem hívta meg?
- Túl kockázatosnak tartotta, hogy Bakugou és Deku egy térségben legyenek.
- Aha.
Odaértünk Yaoyorozu-ékhoz, és mint kiderült, Iida addigra már teljesen kijózanodott. Szuper, lemaradtam egy világszenzációról. Ráadásul Denki-ék lehet nem is jönnek. Így fölöslegesen izgultam annyit.
Végül, hogy ne csak a piáról szóljon minden, egy idő után elkezdtünk kártyázni. Sajnos nem tudtunk az Uno-nál bonyolultabb kártyajátékokkal játszani, mert Mina még mindig eléggé részeg volt.

Már halálra untam magam, mikor meghallottam hogy szól a kapu csengő. Gyorsan felálltam és siettem le kinyitni az ajtót, mielőtt bárki más megtehette volna helyettem. Mikor kinyitottam legnagyobb meglepetésemre Serot és Denkit láttam meg.
- Szia!
- He-Helló! Már azt hittem, hogy nem jöttök.
- Mi is azt hittük, de szerencsénkre Kirishima felajánlotta, hogy falaz Bakubronál, ha kellenénk neki.
- Oké, akkor gyertek be!
Felkísértem őket az emeletre és ott elkezdtek a többiekkel beszélgetni.

Egy idő után nagyot kordult a gyomrom, ezért a konyha felé vettem az irányt egy kis elemózsiáért. Úgy döntöttem, hogy viszek a többieknek is nasit, így nekiálltam kinyitni a különféle chips-eket, cukrokat, kekszeket és belöntöttem őket egy-egy tálba. Mivel nem akartam, hogy az eddiginél is jobban lerészegedjenek, ezért alkohol helyett elővettem a hűtőből 2 másfél literes kólát és egy nagy üveg vizet, majd azt is kiraktam a pultra a tálak mellé. Akkor vettem észre, hogy ez így sok nekem, nem tudom egyedül felvinni még egy tálcával sem.
- Segítsek? - szólalt meg hirtelen mellőlem Denki, mire én ijedtemben kis hiján fejbecsaptam.
- Kaminari, frászt hoztad rám! Mióta vagy te a konyhában?
- Nem rég. Szeretnéd, hogy segítsek?
- Igen, légyszi.
Megindultunk a szobák felé, mikor feltűnt, hogy Denki már is átvette a pizsamáját, ami inkább hasonlít egy Pikachu-s jelmezre. Próbáltam visszafogni magam, de nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam rajta.
- Most mi van?
- A-a pizsamád... Mi ez a pizsama? - mondtam, lassan már fulladozva a kacagástól
- Hé, ne röhögj! Ez a fajta pizsama a divat! Van ilyenem még unikornisosban, macisban, meg mindenfélében! Ráadásul szuper kényelmes!
- Oké, oké - szóltam már egy kicsit nyugodtabban
- Ráadásul nehogy már te röhögjél rajtam a cicás pizsiddel!
- Hé! Vettem az adást, jólvan? Bocsánat.
- Jó.
- De amúgy nem rossz a pizsid... Aranyosnak nézel ki benne... - próbáltam picit feldobni a hangulatot, de majdnem ledermedtem egy pillanatba. Csak az járt a fejemben, hogy vajon miért gondolkodtam ennyire hangosan.
- Köszi! Te is jól nézel ki a cuki pizsidben!
- K-köszi!
Nehezen fogtam fel amit mondott... "Te is jól nézel ki a cuki pizsidben!" Már kezdtem volna örülni, de rögtön le is szidtam magam. Tudtam, hogy most a legjobb ötlet, ha valami másra koncentrálok.

Már éjfél körül járhatott az idő, mikor Mina megszólalt, hogy van egy ötlete. Még mindig eléggé be volt csiccsentve, ezért sem volt valami jó előérzetem.
- Játszunk "Felelsz vagy iszolt"!
- Te már mostanra is elegett ittál, nem kell még innod...
- Akkor majd mindig felelek, ennyire egyszerű!
- De ez így még mindig nem jó, hogy a kis iszákos méregzsák biztos nem fog berúgni 10 liter alkohol után se!
- Kikérem magamnak, az az eset csak azért történhetett meg, mert ennyire gyenge alkohollal kináltatok. Valami erősebbtől biztos én is full részeg lettem volna. Mondjuk nem lenne rossz egy olyan képesség, ami ezt hatástalanítja... - gondolkodtam el
- Jólvan na, akkor legyen csak sima "Felelsz vagy mersz" - duzzogta Mina.
Ezután rögtön neki is álltunk játszani. Az első pár kör igen ártalmatlan volt, senki sem nagyon merte kóstolgatni a másikat egy rizikósabb kérdéssel vagy meréssel. Egészen addig, ameddig rám nem került a sor. Abban a pillanatban kezdtem azt kívánni, hogy bár nyelne el a föld.
- (T/N), felelsz vagy mersz?
- Még mindig felelek Mina.
- Ne már, hogy megint felelsz! Akkor... Ki a crush-od?
- Hékás, megbeszéltük, hogy ilyet nem kérdezünk!
- Igaza van Mina, találj ki inkább valami mást - kelt a védelmemre Midoriya
- Jól van na!... Akkor milyen színű a szeme a crush-odnak?
- Sárga.
- Sárga?
- Aha.
- Sárga?
- Igen Mina, sárga.
- Oké...
Ez után Mina minden egyes adandó alkalommal engem ostromolt. Mivel elég makacs voltam, és mert féltem nekem is egy ominózus Minás merést adna, végig feleltem. A kérdések vége felé már lassan a hülye is rájöhetett, hogy ki tetszett nekem... Kivéve azt villámhárítóagyú szamarat.
- Aha... Azon csodálkozom, hogy ennek a személynek még nem tűnt fel, hogy róla beszélsz.
- Azt még nem mondtam, hogy ez az ember fájdalmasan hülye és akkor se esne le neki, ha nekiállnék nyilvánosan flörtölni vele.
- Már nem azért, de ki lehet ennyire hülye, hogy nem veszi az adást? - mondta Denki, mire mindenki azzal a mindentudó tekintettel nézett rá - Miért néztek így? Csokis az arcom? Van valami a fogamon? Vagy...
- Semmi, hagyjuk! Inkább aludjunk, jól elhúzódott ez a játék - szólt közbe Momo, majd ránézett a karórájára - Szerintem már amúgy is mind álmosak vagytok.
Ezután tátogtam felé egy köszönömöt, majd mind elindultunk lefeküdni, fiúk lányok külön. A lányok végül egész hamar elaludtak, még Mina is, akitől leginkább azt vártam volna, hogy áthányja az éjszaka hátralevő részét. A fiúkról nem tudok sok mindent, de mert nem hallatszott semmi hangzavar a szobájuk irányából, ezért gondolom ők is már mélyen aludtak.

Az én szememre azonabn nem jött álom, folyton csak a szőke járt az eszemben. Megfordult a fejemben, hogy mi van, ha direkt nem vesz tudomást arról, hogy szeretem? Nem bírtam sokáig az engem emésztő gondolatokkal, így gy döntöttem, hogy szívok egy kis friss levegőt, felkelltem az ágyamból, majd csendben elhagytam a szobát.
A folyosó hideg és sötét volt, enyhén baljós, ugyanakkor rejtélyes. Odamentem a lépcsőfordulótól nem messze levő erkély ajtajához, és kiléptem oda a szabad ég alá. A hűvös levegő csiklandozta a bőröm, és egy pillanatra kiradírozott minden gondolatot a fejemből. Az apró csillagokat kezdtem el figyelni, miközben a távolból felhangzó halk tücsökzenétől még inkább megnyugodtam. Végül annyira elmerültem az éjszakai égboltban való gyönörködésben, hogy nem vettem észre a mellém sétáló személyt, ameddig meg nem szólalt.
- (T/N)? - szólt halkan, mitől ugrott egy keveset, és már támadásra lendítettem a karomat
- Denki?! Fú, most már komolyan a sírba viszel - mondtam miután leengedtem a kezem magam elől - Miért vagy még fent?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Egyszerűen nem tudok aludni.
- Én se.
Kaminari közelebb lépett és velem együtt bámulta ezután az eget. Ennyit arről, hogy kitisztítom a fejemet, gondoltam rögtön. Viszont ez egy visszautasíthatatlan lehetőséget ajánlot fel nekem, hogy választ kapjak egy égető kérdésre.
- Denki?
- Hm?
- Ömm, izé... Szeretnék veled beszélni a "felelsz vagy mersz"-ről.
- Rendben, mondjad, figyelek.
- Hát, ugye én szerelmes vagyok valakibe és hát...
- Nem kell folytatnod.
- Tényleg? T-te tudod?
- Persze! Hisz eléggé ismerlek már. Csak az bánt, hogy a többieket átverted.
- He?
- Tudom hogy csak találomra mondtál néhány dolgot, hogy ne keljen az igazit körbeírnod. Ne félj, ez köztünk marad, nem árulom el senkinek.
- De... - kezdtem volna vitatkozni vele, azonban feladtam, és egy elintéztem egy sóhajjal.
- Minden rendben?
- Igen.
- Ha meg aki tényleg bejön neked paraszt veled, akkor csak szólj, és szétverem vagy kisütöm az agyát.
- Persze, Denkichu csak úgy simán elintéz bárkit, legyen az két méter magas, vagy hangyányi, az igazság bajnoka nem fogja hagyni magát...
- Ha-ha-ha, nagyon vicces. Komolyan mondtam, nem akarom, hogy bárki is bántson téged!
- Hiszek neked, de lényegtelen aggódnod. Jó fej, de nem valószínű, hogy össze fogok vele jönni.
- Mi?
- Még nem tudja hogy szeretem.
- Akkor mondd el neki!
- De ő nem szeret.
- Honnan tudod? Talán mondta?
- Nem, de...
- Akkor? Nincs mit veszítened, mondd el neki!
- Talán majd egyszer, mikor úgy érzem készen állok rá.
- Legyen, viszont akkor majd nekem mesélj róla először kérlek! Szeretnék fangörcsölni...
- Bízz bennem, te leszel az első, aki tudni fog róla.
- Ez az! - boxolt bele örömittasan a levegőbe.
- Baka...

Remélem tetszett mindenkinek a mostani oneshot!
És bocsánat a sok kihagyásért! (>_<)

~ És amúgy lecseréltem a borítót és tudom, hogy túlságosan is pink lett, de remélem tetszik nektek! ~

Bye!^^