AndysaBrokklen kérésére
Rosszfiú Todoroki × Olvasó

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N]-nek nem is tűnt fel, hogy már besötétedett, mire visszapakolta a könyvtári könyveket a kijelölt polcokra. Sietve betuszkolta táskájába a saját cuccait és felkapta a kulcsot, majd bezárta maga mögött az ajtót, amellyel az öreg könyvtáros bízta meg, még mielőtt hazament. A folyosókon félhomály uralkodott, a kihalt épület pedig kissé ijesztőnek hatott, így megszaporázta lépteit. Elég horrorfilmet látott már ahhoz, hogy tudja, pontosan ebben az időpontban és az ilyesfajta helyszíneken történnek a bajok. Az már más kérdés volt, hogy hitt-e a démonokban és az e fajta lényekben, de még így sem hagyta nyugodni a tudat, hogy egyedül kellett hazasétálnia.

- Ha valahol megjelenik Valak, én nem tudom mit csinálok - kapkodta szemeit össze-vissza.

Alacsony termete miatt úgy érezte, mintha minden fölé magasodna, hangját pedig ki sem akarta ereszteni, mivel hozzá volt szokva, hogy mások jelenlétében egészen halkan beszélt. Mindenki tudta, hogy [T/N] volt a legfélénkebb az osztályban, és talán az egész évfolyamban is, mégis próbáltak vele beszélgetést kezdeményezni, hiszen a tulajdonsága ellenére, egészen jó társaság volt, amint sikerült feloldódnia.

- Szerintem Valak inkább a templomokban ijesztgetne, mintsem egy középiskolában - szólalt meg váratlanul egy mély hang a lépcső fordulójában, mire [T/N] ajkai közül egy kisebb sikoly szökött ki.

Gyorsan a szája elé kapta kezeit, de a sikoly visszhangozva verődött vissza az iskola falairól. Hunyorogva a sötétebb helyre koncentrált, ahonnan egy fiú sziluettje rajzolódott ki.

- Öhm, ugye nem démon vagy? - kérdezte halk, remegő hangon a lány.

- Pff, sokkal jobban szeretem a vámpírokat - horkantott fel az ismeretlen személy - De nem vagyok démon, és sajnos vámpír sem.

[T/N] torkán akadtak a szavak, meg akarta kérdezni az idegent, hogy miért volt még itt ezekben a késői órákban, ám akkor megpillantotta az ismerős arcot, amelyet már mindenki ismert az iskolában.

Todoroki Shouto unott tekintettel meredt a lányra, szemei körül ott voltak a nevetőráncok, amelyek arról árulkodtak, hogy valamennyire szórakoztatta [T/N] jelenléte. Kezeit zsebeiben pihentette, az iskola egyenruhája pedig még mindig rajta volt, ami arról árulkodott, hogy a nap folyamán még nem ment haza.

- Oh.. - kereste a szavakat [T/N], és hirtelen zavarbajött a fiú szemei miatt - Már megyek is..

Ahogy elhaladt Todoroki mellett, akaratlanul is belélegezte a fiúból áradó, mámoros illatot. Magán érezte a srác tekintetét, ám nem volt bátorsága felnézni rá. Még akkor sem, amikor érezte, hogy Todoroki megragadta a csuklójánál fogva és a saját teste segítségével paszírozta a lányt a falnak. [T/N] halkan felnnyikkant, amikor Todoroki a fej mellé helyezte a bal kezét.

- M..mit..akarsz? - kérdezte összeszorítot szemekkel [T/N], miközben megérezte bőrén Todoroki leheletét.

- Nézz rám - kérte Todoroki, ahogyan a lány álla alá nyúlt és gyengéden megemelte azt.

[T/N] lassan kinyitotta szemeit és szempillái alól pillantott fel a heterokrómiás srác szemeibe.

- Most pedig kérj bocsánatot - mondta halkan.

[T/N] nagyot nyelt, ahogyan Todoroki jobban hozzányomta a csípőjét, miután a lány nem felelt.

- Bo..bocsánat! - hadarta cérnavékony hangon és ismét összeszorította [Sz/sz] szemeit.

Azt ugyan nem tudta, hogy miért kellett bocsánatot kérnie, de nem akart több bajt, hiszen a fiú nem a kedvességéről volt híres az iskolában. Számtalan balhé miatt kapták már el, amiket mindig megúszott, hiszen az apja eléggé befolyásos ember volt. Mások szerint ugyanolyan hideg szemei voltak, mint az öregének, ám [T/N] ezt teljesen máshogy gondolta, szerinte igazán szépnek hatottak a szürke és ciánkék íriszek.

- Bocsánat, hogy..? - vonta fel szemöldökeit Todoroki, mire a lány meglepetten felnézett rá.

Ekkor jutott el a tudatáig, hogy ajkaikat csupán pár centi választotta el, ha pedig Shouto csak egy kicsit is közelebb hajolt volna hozzá, akkor biztosan összeértek volna. Elpirulva kapta el szemeit és a fiú izmos karját kezdte el bámulni.

- Hogy.. - rágta alsó ajkát zavarában.

- Hogy démonnak neveztél.

- Hogy..várj mi? - akadt meg [T/N] és értetlenül vezette fel tekintetét rá.

- Nem szeretem, ha valami negatívumot mondanak rólam - szűkítette össze szemeit Todoroki, mire a lány szaggatottan bólintott egyet - És mivel te ezt megtetted, nem hagyhatom szó nélkül...

[T/N] szemei elkerekedtek, ahogyan belenézett az izzó szemekbe.

- De..nem is ismersz engem! Mi van, ha tudok karatézni? - kérdezte kétségbeesetten, amikor elméjét elárasztották a rosszabbnál rosszabb gondolatok, hogyan is hajthatná be a srác rajta a hibáját.

Todoroki elégedett mosolyra húzta száját és lassan [T/N] füléhez hajolt.

- Hidd el, ismerlek téged, és azt kell, hogy mondjam.. - egy pillanatra szünetet tartott, amíg végignyalt alsó ajkán - Eléggé felkeltetted az érdeklődésemet.

[T/N] döbbenten meredt maga elé, miután Todoroki elhúzódott tőle és mintha mi sem történt volna, egy intés kíséretében elindult a kijárat felé.
A lány arckifejezése egy pillanat alatt váltott át kétségbeesettre, hiszen most már tudta, hogy az iskola rosszfiúja megjegyezte magának. Lefehéredve hagyta el az épületet, agya pedig ezerrel kattogott az előbb történt eseményeken, de mégsem tudott értelmes magyarázatot találni Todoroki viselkedésére.

•••

Másnap gyomorgöcs kíséretében indult el az iskolába, a folyosókon pedig igyekezett feltűnés nélkül a terembe jutni, hiszen tudta, hogy Todoroki ilyenkor még biztosan nem tartózkodott az épületen belül. Bizonyára egy utcával lejjebb lógott a haverjaival, egy szál cigi kíséretében.

Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, amikor az osztályterem nyitott ajtajához ért, ám a nyugodtsága szertefoszlott, amikor meglátta a teremben ücsörgő Shoutót. Már épp fordult volna vissza, amikor Kirishima a szokásosnál is hangosabban köszönt neki.

- Jó, hogy itt vagy! - sietett felé a srác azonnal, és lehajolva hozzá, halkabbra vette a hangerejét - Nem tudom, hogy ez a Torodoki gyerek miért van bent ilyen korán és azt sem, hogy miért a te helyed melletti padban ül, de kezdett kiakasztani az a hideg tekintete - borzongott bele a gondolatba, látványosan.

- Todoroki - javította ki [T/N], ám nem tűnt úgy, mintha ez különösebb érdekelte volna Kirishimat.

- De én ezt nem értem - ingatta fejét a vörös - Először téged néz minden órán, most meg melléd akar ülni?!

- Kirishima...

- Várj - hőkölt hátra váratlanul - Csak nem?! - tátotta el száját - El akarja venni a legjobb barátomat! A kis kanadai zászló! - zárta ökölbe kezeit és összeszűkített szemekkel fordult Todoroki-hoz, aki unott tekintettel nézte [T/N]-t.

- Semmi ilyesmiről sincs szó, Kirishima - sóhajtotta a lány - Elintézem, oké? - mosolyodott el halványan.

- Oké, de ha bármi olyat tesz, ami nem férfias, akkor kénytelen leszek Bakubrot is belerángatni - nézett [T/N]-re komolyan.

- Ne, csak őt ne - nézett félve az említett felé, aki éppen egy legyet hadonászott a matekkönyvével, miközben idegbeteg módon kiabálta a "dögölj meg!" vagy a "baszd meg" felszólításokat.

[T/N] egy vonallá préselt ajkakkal indult meg Todoroki felé, aki felvont szemöldökkel és egy elégedett mosoly kíséretében nézte végig, ahogyan osztálytársa megállt a pad mellett.

- Csak hogy itt vagy - enyhén oldalra döntötte fejét és úgy nézett fel [T/N]-re, aki ettől elpirulva kapta el róla tekintetét - Ülj csak le - mondta, ám mindkét lába elfoglalta a lány székét, így összezavarodva kapkodta szemeit a srác és a padja között.

- De..

- Az ölemben még van hely - jelentette ki zavartalanul, aminek hatására [T/N] ismét fülig vörösödött.

Eközben a többiek, akik eddig beszélgetéssel leplezték a hallgatózást, most ledöbbenve nézték a komoly tekintetű Todorokit és a teljesen elpirult [T/N]-t.

- Nem hiszem, hogy ez.. - kezdett bele halkan a lány.

- Nekem mindegy, ha állni szeretnél a tanítási nap végéig - vonta meg vállait a srác nemtörődöm stílusban és elkezdte nyomkodni a telefonját, ami eddig a padon pihent.

- Hogy..mi? - nézett le rá megsemmisülve [T/N].

- Jól hallottad - biccentett Todoroki - Sajnos még nem hevertem ki, hogy démonnak néztél..

[T/N] azonnal rájött, hogy a srác a tegnap történtekkel akart a szívére hatni, ám még mindig örlődött, hiszen elég furcsa lenne, ha a suli legimádottabb, egyben legnagyobb bajkeverőjének az ölében töltené el az órákat. Tanácstalanul Kirishima-ra nézett, aki bármelyik pillanatban készen állt közbelépni, ám szinte kiestek a szemei, amint meglátta [T/N]-t megindulni Todoroki felé.

A felemás szemű elégedetten mosolygott, ahogyan megérezte [T/N] könnyű testsúlyár ránehezedni a lábaira. Lassan körbeölelte karjaival a lány derekát, állat pedig [T/N] vállán pihentette, aki erre a mozdulatra kissé összerezzent és szinte levegőt sem mert venni.

- Édes, amikor zavarban vagy - suttogta a fülébe Shouto, a lány testén pedig egy jóleső borzongás futott végig.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte vékony hangon [T/N], mire Todoroki végighúzta ujjait a lány csupasz combjain, ezzel elérve, hogy egy nagy sóhaj szökjön ki ajkai közül meglepettségében.

- Az maradjon az én titkom - dörmögte [T/N] nyakhajlatába.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Gahh, el sem hiszitek, mennyire örülök, hogy ezt meg tudtam írni, ráadásul még hétvége előtt. lol Az unalmas vonatutakon sokkal gyorsabban haladtam volna, de mindig ült valaki mellettem és utálok úgy írni.. xD

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Chisaki Kai × Villian reader
JaneMiststar kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬