Todoroki × Cheater olvasó

Ebben a storyban reader-chan kicsit kurva, de nem nagyon, csak kicsit. :)

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Todorokit nem érdekelte, hogy [T/N] hol volt ezekben a késő órákban, vagy hogy pontosan mit is csinált. Csak az számított neki, hogy ismét a karjai közt tudhassa azt a lányt, akit mindennél jobban szeretett. Azt a lányt, akiért mindent feladott volna, csak hogy Ő boldog legyen. Viszont [T/N] ezt nem így gondolta.

Egy magabiztos mosoly kíséretében csukta be maga után a hálószoba ajtaját, az ágyban fekvő srác erre fel sem kelt, csak tovább szuszogott a párnába. Miután [T/N] összeszedte magát, a telefonja kijelzőjére pillantott, ami hajnali kettőt mutatott. Nagyot sóhajtva vette fel a cipőjét, majd távozott abból házból, ahol már többször is megcsalta Todoroki Shoutot.
A taxi ablakán bámult ki, fejben teljesen máshol járt, őszintén, már az sem foglalkoztatta, hogy Shouto mit gondolt az egészről. Arról, hogy minden nap az éjszaka közepén esett haza, amikor ő már alszik és talán nem is érzékelte ezt a jelenséget.

A közös lakáshoz érve, előkereste a kulcsot, majd a zárba helyezte, azonban az nyitva volt. Furcsállotta, hiszen ilyenkor Shouto már régen kulcsra zárta az ajtót, ezért egészen halkan nyomta le a kilincset. A ház teljes sötétségbe burkolózott, így kissé megnyugodva lépett be a helyiségbe és vette le a lábbelijét. Ekkor váratlanul felkapcsolódott a villany és az álmos Todorokit pillantotta meg a nappali ajtó keretének támaszkodva. A lány számára elég szánalmas látványt nyújtott, ám a fiú csak aggódó pillantásokkal illette.

– Jól vagy? Miért jöttél megint ilyen későn? – bombázta kérdésekkel, miközben sietve [T/N]-hez lépett, aki felhorkantva hátrált – Mi a baj?

– Te tényleg ilyen naiv vagy? – nevetett fel erőltetten a lány.

Todoroki ajkai elnyíltak meglepettségében, kezeit leeresztette maga elé és nem tudta eldönteni, hogy csak a képzelete játszadozott vele. Napok óta nem aludt rendesen, mivel halálra aggódta magát a barátnője miatt, aki csak egy lenéző tekintettel köszöntette.

– Törtét valami? Nekem elmondhatod – próbálkozott tovább Shouto, egy halvány mosolyt erőltetve arcára.

Maga is tudta, hogy szánalom keltő látványt nyújtott a kétségbeesett hangjával, mely egykor nyugtatóan hatott [T/N] számára, amikor a rémálmából felriadva kereste a menedéket. De már tudta, hogy azok az idők elmúltak, valami megváltozott és már biztos volt benne, hogy ő volt a hibás.

– Tudod mit? Ne is folytassuk, el is ment tőled a kedvem – köpte a szavakat [T/N].

Shouto szemei elkerekedtek, sosem beszélt még így vele a barátnője, az arca pedig elsötétedett, többé nem látta a mosolygós lányt, akit mindennél jobban szeretett.

– Beszéljük meg, kérlek – kapta el [T/N] csuklóját és gyengéden megszorította azt, mintha azt várta volna, hogy a lány elvigyorodik és kijelenti, hogy csak viccelt.

De nem történt meg.

– Pont ez a baj. Amíg te beszélni akarsz, addig ő olyat tud nyújtani nekem, amit te nem – nevetett fel szárazon [T/N], már az sem érdekelte, hogy épp az előbb vallotta be Todorokinak, hogy megcsalta.

– Hogy..mi? – kapta fel fejét a fiú, ujjai lazulni kezdtek a lány csuklója körül.

– Jól hallottad – mondta rezzenéstelen arccal [T/N] – Szerintem jobb lenne, ha befejeznénk ezt az egészet. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki eddig melletted, amikor szabad teret sem hagytál nekem!

– Te így érzel? – halkult el Shouto hangja, a torkában lévő gombóc peidig egyre csak nőtt és úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban megfojthatja.

– Pontosan – felelte [T/N].

– Akkor megváltozom – kiáltotta kétségbeesetten a heterokrómiás srác, előbuggyanó könnyei marni kezdték az amúgy is vörös szemeit.

– Ez a kapcsolat úgy van elbaszva, ahogy van – rázta meg fejét [T/N], majd lassan lehajtotta fejét – Holnap korán reggelre már valószínűleg nem leszek itt, szóval hagyj pihenni.

Todoroki egy pillanatig próbált szemkontaktus létesíteni a lánnyal, nyomot akart találni arra, hogy valójában ő sem akarta ezt az egészet. Azt szerette volna, ha minden a régi lenne közöttük.
Szó nélkül elengedte [T/N] kezét, aki azonnal megindult a hálószoba felé, ami azt jelentette, hogy Shoutonak ezt az éjszakát is a kanapén kellett töltenie. Pár percig nem mozdult, teljesen ledermedt és szinte hallotta a fülsiketítő csendben, ahogyan a szíve ripityára tört mellkasában. A fájdalom egyre csak erősödött és nem kellett sok, hogy a földre zuhanjon, mivel a lábai azóta remegtek, mióta egész este az előszobában állt.
Nem tudta, hogy mit kezdjen a lelkében tátongó ürességgel, eddig minden olyan egyszerűnek tűnt, boldog volt és most egy szempillantás alatt minden felborult körülötte.

Valamiért nem akarta elhinni a hallottakat, nem volt képes felfogni, hogy [T/N] egész végig megcsalta őt valakivel, ráadásul tudat alatt mindig is sejtette ezt.

Lassan megindult a nappali felé, út közben lekapcsolta a villanyt, így már csak a sötétben lévő bútorok körvonalait látta. Miután elbotorkált az ülő garnitúrához, leült rá és percekig csak bámult maga elé. Abban a pillanatban minden kitört belőle, a könnyek megállás nélkül szántották végig arcát, ajkait egy vonallá préselve próbálta elfojtani a feltörő zokogását, a látása elhomályosult, a torka pedig folyamatosan kapart.

Sokkal jobban fájt ez neki, mint bármi más eddig. Őszintén, nagyon szerette [T/N]-t, aki eközben a franciaágyon feküdve hallgatta a szipogásokat és egy csepp bűntudatot sem érzett.

•••

Todoroki feldagadt, karikás szemekkel kelt, ajkai kicserepesedtek és sokkal szarabbul érezte magát, mintha az előző este berúgott volna. És ezt az érzést a szívébe nyilaló fájdalom sem enyhítette.

Amikor körbevéve rájött, hogy [T/N] értékesebb dolgai eltűntek, újra úrrá lett rajta a szomorúság és úgy járt-kelt a lakásban, mint egy élő halott. Legmélyebb számított arra, hogy a lány talán hagyott egy búcsúlevelet valahol, ám az értelmetlen keresgélés csak megerősítette, hogy [T/N] végleg lezárta vele a dolgokat, nem akart több felesleg szót szentelni ennek az egésznek.

Elment és többé sosem jön vissza.

Napok múltak el, Todoroki állapota nem javult, nem vette rá magát, hogy akár csak egy órára is kimozduljon a házból. Nem válaszolt a barátai hívására, nem beszélt senkivel sem, még az anyukájával sem, aki eközben halálra aggódta magát.

Üres tekintettel meredt a TV képernyőjére, ahol éppen a mai híreket mondták be. Egyre komolyabb hangvételű hírek felé terelődött a téma, azonban a következő különösen felhívta Shouto figyelmét. A riporter arca meggyötört volt, ahogyan a kamerába meredt.

– Egy fiatal lány vette el saját életét, akit sikeresen be is azonosítottak. A 19 éves [V/N] [T/N] a mélybe vetette magát a hídról, miután egy üzenetet hagyott hátra az aszfaltra kiírva.

A következő kép pedig egy kacskaringós kézírással írt mondatot mutatott, melytől Shouto szívébe ismét fájdalom hasított.

„Utálom, hogy ezt tetted velem."

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Most nagyon utálom magam, amiért megírtam ezt, de a hajnali órák tehetnek róla, ilyenkor mindig depresszív hangulatom van. lol
És a kövi már biztos a Tokoyami one shot lesz, csak ezt előtte ki szerettem volna tenni. :')