» Páciens Shouto × Orvos olvasó «

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

A lámpa tompa fénye sivár világítást nyújtott a fehér szobában. Csupán egy asztal, végeiben pedig egy-egy szék volt elhelyezve a helyiségben. Az egyik ülőalkalmatosságon egy személy foglalt helyet, maga elé bámulva morzsolgatta ujjait az asztal lapján. Szemei véraláfutasosan meredtek egyenesen előre, miközben alsó ajkát harapdálta, melyen sebhelyek gyülekeztek. Eközben csakis egy dolog járt elméjében.

Nem én tettem, nem én voltam.

A terem melletti szobában, a tükörnek álcázott műanyag túloldalán egy [H/Sz] hajú nő figyelte rezzenéstelen arccal. Tincsei néhol belelógtak arcába, ám most az volt a legkevesebb gondja abban a pillanatban.

- Bemegyek - jelentette ki egy kis idő elteltével, a mellette álló őr pedig bólintva megnyomta azt a bizonyos gombot.

[T/N] magassarkúja a földhöz való koppanással adta a páciens tudtára az érkeztét, ezután megállt a szoba ajtaja előtt, kezét a tenyérlenyomatolvasóra helyezte, amely egy hangos sípszóval engedélyezte a belépését. A férfi még mindig nem nézett fel, még akkor sem, amikor a nő leült elé.

- Gondolom tudod, hogy miért vagy most itt - szólalt meg [T/N] pár perc csend után. Keménynek tűnő tekintetét a férfi arcára emelte és lassan egy képet csúsztatott elé.

Szemei sarkából homályosan látta, de felismerte, hogy mi volt a képen. A vér karmazsinvörös színe beleégett emlékezetébe. Hát persze. Hiszen ott volt. Látta. Érezte a vas illatát és talán az ízét is azon az éjszakán.

- Nem szeretnék ráderőltetni semmit, de a nevedet meg kell tudnom - a nő sóhajtott egy mélyet, mielőtt feállt és megkerülte az asztalt. Jobb kezét a fa felületére csúsztatva rátámaszkodott és a férfi fölé hajolt, aki még mindig nem reagált.

Úrrá lett rajta a pánik, ahogyan megérezte a [T/N]-ből áradó parfüm illatát, teste megfeszült és élesebben szívta be a levegőt.

- Shouto. Todoroki Shouto - halk suttogása visszhangot vert a szinte üres szobában.

[T/N] elégedetten elmoslyodott, ám a görbület hamar el is tűnt arcáról. Aprót bólintva ismét helyetfoglalt a férfi előtt.

- Az én nevem Dr. [T/N]. Azért vagyok itt, hogy segítsek rajtad - Shouto üres tekintete láttán összeszorult a szíve.

- Nem én voltam - jelentette ki minden előzmény nélkül a srác kissé erélyesebben.

- Meg tudod magyarázni, hogy miért nem te voltál? Ki volt, ha nem te? - hajolt előrébb a nő bizalmaskodóan.

Mindketten tudták, hogy a szobán kívül senki sem hallotta őket, de Shouto sejtette, hogy a nő elsősorban nem azért van itt, hogy meggyógyítsa.

- Valaki mintha...mintha irányította volna a testemet. Minden mozdulatomat. A fejemben lévő hang utasított mindenre - ismerte be a férfi, szemeit lehunyta, ahogyan visszaidézte az emlékeket.

[T/N] komoran bólintott, de nem jegyzetelt le semmit, ezt Shouto furcsának találta, de nem foglalkozott vele túlzottan. Tovább folytatta.

- Azt mondta, ha megölöm Őt - egy pillanatra megakadt, tekintete elsötétült és nem lehetett megmondani, hogy a tudatánál volt-e vagy nem -, akkor megszabadít mindentől. A fajdalomtól, a haláltól való félelemtől.

- Miért félsz a haláltól, Shouto?

Megremegett a neve hallatán. Oly' rég hallotta valaki ajkai közül elhangozni a saját nevét, hogy lassan már ő maga is elfelejtette. Hezitálas nélkül rávágta a választ.

- Mert tudom, hogy a halálom után az a hang elszabadul és mészárlásba kezd.

[T/N] nem szólt semmit, szüntelenül bámulta a férfit, akinek felemás szemei most érzelmekkel teli volt. Vörös és fehér tincsei kuszán meredeztek, az kialvatlanságtól pedig lila táskák díszelegtek látószervei alatt.

- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ez a hang nem létezik? - tette fel a kérdést, amely talán most felborítja a beállt nyugodt légkört.

Shouto összeszorította állkapcsát.

- Létezik. Midoriya is hallotta - felelte hideg hangon és a nő mögötti falat kezdte el szuggerálni.

- Ő az, akit kegyetlenül meggyilkoltál? - vonta fel szemöldökeit [T/N] nem félve a következményektől.

Shouto ököllel az asztalra csapott és idegesen kapkodta a levegőt. Dühösen felpattant és ijesztően közel hajolt [T/N] arcához. Az orvos nem mozdult, meredten nézte páciense érzelmekkel teli arcát.

- Nem. Én. Voltam - köpte a szavakat indulatosan, lehellete szinte csiklandozta a másik fél bőrét.

Egy pillanatra, mintha visszatért volna a régi önmaga, felszisszenve a fejéhez kapott és visszahuppant a székre.

- Sajnálom - suttogta lehunyva szemeit.

- Mondd, hogyan történt az eset? - [T/N] érdeklődve kezére támasztotta állát.

Todoroki a megfelelő szavakat kereste, egy ideig csak tátogott, a kimondatlan mondatok ott lebegtek körülötte. Mégsem tudta, hogyan kezdjen hozzá.

- Midoriya későn ért haza a közös lakásunkba, amin Bakugou-val osztoztunk. Még fent voltam, nem tudtam aludni a folytonos zajok miatt az utcán. Mintha kiabáltak volna - alig láthatóan megrázta fejét, majd koncentrálva megnyalta alsó ajkát - Hallottam, ahogyan Midoriya felfutott a lépcsőn és ekkor egy hangot hallottam meg magam mellől. Azt mondta, hogy öljem meg.

- Ez után mi történt? - a nő szemgolyói körbekémlelték a férfi arcát.

- Lassan a háta mögé lopóztam és megragadtam a nyakánál fogva. Szörnyű volt, ahogyan látnom kellett a fajdalomtól eltorzult arcát - mélyen beszívva levegőt lehajtotta fejét, pár pillanat múlva vérben forgó szemekkel nézett fel - Nem. Jól esett nézni a szenvedő tekintetét. Levonszoltam a pincébe. Megkötöztem, megkínoztam és nem bántam meg. Újra megtenném.

Az orvos ismételten hallgatott, nem tette szóvá a folytonos hangulatingadozásait. Ez arra késztette Shoutot, hogy folytassa.

- Emlékszem, ahogyan könyörgött, ahogyan azt kerlelte, hogy fejezzem be. A hang pedig egyre hangosabban utasított arra, hogy végezzek vele.

- Milyen fegyvert használtál? - [T/N] érdeklő tekintete nem volt mindennapi a férfi számára.

Azt gondolta, hogy nem volt normális.

- Egy kést. A konyhából szereztem, a legnagyobbat - elvigyorodott - Nem is tudja, hogy mennyire vártam már azt a pillanatot. A vér mindent beterített, nem volt menekvés a számára, én pedig boldog voltam.

- Ez a Bakugou hogyan reagált, amikor rátalált a testre?

Az orvos érzelemmentes hangja rángatta vissza Shoutot az emlékei közül. Meglepte a kérdés, nem gondolta volna, hogy a harmadik személyt is számba veszi. Shoutot nem érdekelte Bakugou.

- Sírva fakadt. Hiszen szerette őt.

[T/N] most először mutatott ki bármiféle reakciót. Kissé meglepetten hátradőlt a széken, de nem szólt semmit.

- Amikor reggel meglátta a pincébe vezető vércsíkot, azt hitte, hogy valamiféle viccnek van kitéve. Hatalmasat tévedett - az utolsó mondatnál Shouto hangja elmélyült, mintha fenyegetésnek szánta volna.

Csend állt be a két személy között, egyikük sem akart megszólalni, csupán szünet nélkül bámultak egymás szemeibe, mintha a válasz ott rejlett volna.

[T/N] elmosolyodott.

- Todoroki Shouto. 22 éves, második számú páciens - a férfi tekintete megváltozott, kivilágosodott - Ismételten egy nagyszerű történetet meséltél el.

- Hogy mi? Először találkozunk - zavarodott grimaszba fordultak vonásia - És ez nem egy mese volt, ez a színtiszta igazság!

- Nem kell tovább színészkedned, jól teljesítettél ma is - mosolygott a nő továbbra is és felállt az asztaltól.

- Miről beszél?! Ne játssza a hülyét..ne vegyen hülyére! - Shouto dühödtében felpattant a székről, ezzel együtt felborítva azt. Erei kidagadtak nyakán, ahogyan megfeszítette állkapcsát.

- Nyugodj meg - csillapította a nő, ám a férfi nem tágított.

Elsötétült tekintettel megragadta [T/N] ingjének gallérját és a falnak nyomta.
A nő szemeiben kereste a menedéket, de fel kellett adnia, amikor két biztonsági őr ragadta meg a karjait. Eszeveszetten rángatózott a szorító kezek között, közben le nem véve az orvosról a látószerveit.

- Maga őrült! Nem hisz nekem, nem akar rajtam segíteni! HAZUDOTT! - ordította teljesen kikelve magából, miközben az örök kihurcolták a szobából.

[T/N] semleges tekintettel bámult a folyosó irányába. Az egyik kollégája állt meg mellette zsebredugott kezekkel.

- Meddig akarja még ezt csinálni? Minden nap ráveszi, hogy felelevenítse a történteket, maga pedig megcáfolja - vezette lusta tekintetét a dulakodó férfira, aki hátrafelé kiabálva próbált kiszabadulni.

- Amíg el nem felejti - felelte [T/N] fájdalmasam felcsillanó szemekkel.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Mivel tele volt a fejem ötletekkel, ezért unalmamban megírtam ezt a rövidebb one shot-ot. Ha szeretnétek kérni bármelyik karakterrel történetet, akkor írjátok le, hogy kivel és hogy milyen témájú legyen. pl: romantikus, horror stb ^^