@Retasu12 kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Monoma Neito mindig is egy kiállhatatlan és szarkasztikus személy volt. Nem csoda, hogy sokan nem bírták az utálatos viselkedése miatt, amit legtöbbször az 1-A osztálynak mutatott meg. Sokszor a féltékenység vezérelte arra, hogy ilyen bánásmódban részesítse őket, amit valamilyen szinten meg lehetett érteni, viszont [T/N]-t nagyon is zavarta, hogy egy ilyen alak volt az osztálytársa. Elviselhetetlennek tartotta, és erre a mai büntetésük is rátett egy lapáttal.

A páros a szokásosnál is jobban összebalhézott, ráadásul pont az egyik órán, amit a tanár nem nézett jó szemmel, ezért iskola után bent kellett maradniuk a büntetésen. Monoma a szokásos hangleejtésével és irritáló stílusával bosszantotta fel [T/N]-t, aki legszívesebben ott helyben megfojtotta volna a szőkét.

- Nagyszerű - dobta le magát az egyik székre a lány, míg Monoma gúnyosan elvigyorodva leült mellé - Mit csinálsz?

- Ülök - felelte - Talán már ezzel is felidegesítettelek?

[T/N] egyet csettintve nyelvével, mellei előtt összefonta karjait és elfordította fejét.

- Ne bosszants fel jobban, ez is mind miattad van - morogta unottan.

- Oh, és mi van, ha pont ezt akartam?

[T/N] meglepetten fordult felé és még mindig azt az elégedett mosolyt látta a fiú arcán.

- Miért akartad volna? - ráncolta szemöldökeit a lány értetlenül.

- Mert szerettem volna kettesben lenni veled - adta meg a választ egyszerűen, és kezére támasztva állat, szüntelenül nézte [T/N] arcát.

A lány idegesen felhúzta orrát és próbálta elkerülni a szemkontaktust a szőke sráccal.

- Hogy az idegeimre menj, igazam van?

- Neked mikor van igazad? - vigyorgott Monoma, [T/N] pedig tikkelő szemekkel fordult felé.

Minden nap ez ment: Monoma felidegesítette [T/N]-t, a lány pedig ezt ki nem állhatta és kénytelen volt visszavágni valamivel. Így pedig hatalmas vitákba szoktak keveredni.

- Utálom.. - sziszegte [T/N].

- Tudom - bólintott a szőke - De-

- Utálom, hogy veled semmire sem lehet jutni. Utálom, hogy állandóan engem cseszegetsz, azt meg végképp, hogy nem vagy képes észrevenni, hogy ez mennyire rosszul esik nekem - bukott ki a lányból hirtelen, az egészet Monoma csendben hallgatta végig.

[T/N] lehajtotta fejét és nehezen vette a levegőt az előbbi kitörése miatt, képtelen volta a fiú szemeibe nézni. Monoma döbbenten pislogott párat, majd sóhajtva tarkójára vezette kezét és lesütötte tekintetét. Életében először volt lelkiismeret-furdalása.

- Sajnálom - felelte végül Monoma.

- Sajnálhatod is - mosolyodott el szomorúan [T/N], majd lassan megfordult és további felesleges szó nélkűl kisétált a teremből.

•••

Öt nap telt el, mióta [T/N] egyedül hagyta Monomat, azóta pedig nem beszéltek. A szőke többé már nem piszkálta és nem is szólta le a lányt, ahogyan másokat sem és szokatlanul csendben töltötte az iskolai mindennapokat. Kendo volt az egyetlen, aki észrevette a Monoma és [T/N] közötti feszült légkört, ezért elhatározta, hogy kikérdezi mindkét osztálytársát. Monomat az ebédlőben találta meg, ahol tisztes távolságban küldött gyilkos pillantásokat az 1-A osztály felé, de már az is haladás volt tőle, hogy nem szólt be nekik. A lány nyugodtan a fiúhoz sétált és egy egyszerű mozdulattal tarkón vágta, majd mindenki szeme láttára kivonszolta őt az ebédlőből.

- Már megint mit mondtál [T/N]-nek és miért nem vagy önmagad? - támadta le egyből a Monomat, miután felébredt.

- Inkább az a kérdés, hogy mit nem mondtam? - mosolyodott el, de most nem a szokásos elégedettséggel.

- Mondtam, hogy ne így fejezd ki az érzelmeid - sóhajtotta fáradtan Kendo - Kérj tőle bocsánatot!

- Már megtettem - felelte elhúzva száját.

- Akkor mondd el neki, hogy-

Mielőtt Kendo befejezhette volna, Monoma a lány szájára szorította kezét és félve nézett körbe a folyosón. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem volt a közelében, elengedte a lányt és hátralépett egy lépést.

- Utál engem, szóval nem fogom elmondani neki - jelentette ki egyszerűen, hangjában szomorúság keveredett, de próbálta nem kimutatni a valódi érzelmeit.

- Reménytelenek vagytok - sóhajtotta Kendo és hátat fordítva a szőkének elsietett a folyosón.

Meg kellett találnia [T/N]-t, még mielőtt túl késő lenne.

•••

[T/N] a szokásos helyen ücsörgött: a U.A. tetőterén. Sokszor ment oda fel, hogy kiszellőztesse a fejét, de most szokatlanul sok gondolata volt, és mind az a bizonyos szőke fiú körül forgott.

- Miért gondolok ennyit rá? - értetlenkedett és szívéhez szorította kezét, amely valamiért szörnyen szorított a mellkasában.

- Végre megvagy! - hallotta meg maga mögül Kendo hangját, aki mosolyogva lépkedett felé.

- Oh, szia - biccentett [T/N] és hagyta, hogy a vörös hajú lány helyet foglaljon mellette.

- Mi történt azzal a szőke idiótával? - kérdezte a semmiből, ami meglepte [T/N]-t, és csak tátogni tudott a megfelelő szavakat keresve.

- Szerintem hallgasd meg, tudod kicsit furcsán mutatja ki az érzéseit - nézett oldalra kínosan Kendo.

- Az érzeseit? - értetlenkedett [T/N] - Neki vannak érzései?

- Tudom, fura, de vannak - nevetett fel Kendo és egy jelentőségteljes pillantást vetett [T/N]-re, mielőtt felállt volna.

- Miféle érzések? - suttogta, maga elé meredve, miután Kendo elhagyta a tetőteret - Egyáltalán milyen érzések kötnek engem Monoma-hoz..?

•••

Iskola után mindenki hazafelé igyekezett, hogy végre ledobhassák magukat a kanapéra és kipihenhessék magukból a mai nap fáradalmit. [T/N] nem volt benne biztos, de érezte, hogy valaki folyamatosan figyelte volna minden lépését, miután kiért az épületből. Kíváncsi tekintettel fordult körbe, de senki olyat sem látott, aki okkal kísérné figyelemmel minden mozdulatát. Illetve mégis. Unottan két ujja közé csípte orrnyergét és fájdalmas tekintettel nézett körbe.

- Nem vagy egy született nindzsa..

- Ohó, pedig nézem a Narutót - bújt elő az épület sarka mögül a szőke, egy idegesítő mosoly kíséretében.

[T/N] hirtelen kényelmetlenül érezte magát a fiú közelében, a szíve pedig heves tempót diktált mellkasában.

- Miért leskelődsz utánam, mint egy pedofil? - vonta kérdőre, csípőre tett kezekkel a lány.

- Csak megvártalak, mert beszélni akartam veled - válaszolta természetes hangnemben Monoma, a mosolya pedig leolvadt arcáról.

- Szóval mégis csak vannak érzéseid - hümmögött elismerően [T/N].

Monoma ahelyett, hogy a szokásához híven egy epés megjegyzést tett volna, sóhajtva kitárta karjait.

- Bocsánat, hogy egy barom voltam és rosszul mutattam ki az érzéseimet..

[T/N] ledöbbenve figyelte a fiút, aki sosem kért bocsánatot senkitől és éppen az előbb vallotta be, hogy érzéseket táplált a lány iránt.

- Na elfogadod, vagy-

- Először kísérj haza, utána meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok - mosolyodott el [T/N] és megindult a kapu felé.

- Szíves örömest - vigyorodott el Monoma, és átlendítve karját a lány vállán, húzta magához közelebb.

[T/N] szemeit forgatva megpöckölte homlokát és elkezdte kiosztani a folyamatosan nevető Monomat.

- Ezek ketten.. - dünnyögte Kendo, az egyik bokor mögül figyelve a párost.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Aizawa×Olvasó
@Kitti-Cat kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬