Rido-chan kérésére

Mean Kirishima × Olvasó

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] mosolyogva ült a padján, miközben a lányokkal beszélgetett és rá sem hederített az őt szidó Iida-ra. Valami olyasmit mondott, hogy legyen tisztelettel a pad készítőire, akik sok munkát fektettek bele. Valójában a lányt csakis egy ember érdekelte abban a pillanatban, aki történetesen Kirishima Eijiro volt. Szokatlan volt a helyzet, hiszen ilyenkor a fiú már rég itt szokott lenni, ahogyan a Bakusquad többi tagja is. Közülük persze [T/N] volt jelen csak, akinek egy üzenetet sem küldtek, ami miatt kissé pipa volt rájuk.
Ahogy elhesegette ezeket a gondolatokat, Bakugou lépett be a terembe, mögötte Kaminarival, Seroval és Minaval.

– Oi – ugrott le a padról [T/N] és a közeli barátaihoz lépett – Merre voltatok?

– Ne engem kérdezz, idióta – forgatta szemeit Bakugou.

– Nagy segítség vagy, sündisznó – horkantott fel [T/N] – Kirishima-kun merre van?

– Hát őőő – vakarta tarkóját zavartan Kaminari – Én nem hiányoztam, [T/N]-chan? – terelte a szót.

– De, persze – forgatta szemeit a lány, majd segélykérő pillantást vetett Serora és Minara.

– Az a helyzet, hogy Kirishima most nincs jó állapotban – húzta el száját Mina.

– Ezt hogy érted? – pislogott nagyokat [T/N], ám a kérdése megválaszolatlan maradt, amikor meglátta az éppen akkor belépő fiút.

Arca most nem volt olyan kivirult, haját a szokásostól eltérően nem zselézte fel, és nem is mosolygott úgy, mint minden reggel, amikor meglátta [T/N]-t.

– Ohayo, Kirishima-kun! – köszönt vidáman [T/N], ám csak egy morgást kapott válaszul, amitől azonnal leolvadt a mosoly az arcáról.

Tanácstalanul fordult többi barátja felé, akik fütyörészve nézelődtek az osztályteremben, kivéve persze Bakugout, aki levetette magát a székére és feltette a lábát az asztalra.

– Most már tudom, hogy kitől vette át ezt [T/N]-kun – motyogta, lesújtva kezeivel Iida.

– Csináltam valamit, ami miatt haragszik rám? – tárta ki karjait a lány csalódottan, teljesen figyelmen kívül hagyva az osztályfelelőst.

– Nem egészen – ingatta fejét Kaminari, majd tett egy lépést [T/N] felé – Egy képesség miatt felcserélődött a természete, szóval most olyan, mint Bakugou – magyarázta.

– Oh – nyögte ki nagy nehez [T/N] – De attól még beszélhetnék vele, csak nem lehet olyan vészes, ha a robbantgatós gyerekkel is elbírok! – kérte ki magának, és mielőtt megállíthatták volna, megindult a vörös felé.

Kirishima unottan ücsörgött a padjában, láthatóan zavarta a körülötte lévő nyüzsgés és nem szívesen tartózkodott volna ott azokban a percekben. Amint érzékelte szemei sarkából, hogy valaki megállt fölötte, nagyot sóhajtva felnézett [T/N]-re, mintha csak szívességet tett volna neki.

– Jól érzed magad, Kirishima-kun? – ráncolta homlokát [T/N] aggodalmasan.

– Miért ne érezném magam jól, idióta? – horkantott fel elégedetlenül Kirishima.

[T/N] ajkai meglepetten nyíltak el és próbálta leplezni a fájdalmat, amit Kirishima okozott az előbb.

– Ha-hallottam, hogy egy képesség miatt most nem vagy önmagad, szóval gondoltam, hogy-

– Mit gondoltál? Hogy az idegesítő jelenléted segít majd? Kösz, de nem kérek az aggodalmadból, épp elég volt, hogy miattad fájdult meg a fejem – Szinte köpte a szavakat, míg [T/N] szóhoz sem jutva ácsorgott a padja mellet és érezte, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát, ha ez így folytatódik tovább.

– Én..

– Nőj már fel végre, és hagyj engem békén őrökre – forgatta szemeit Kirishima, ez pedig egy utolsó löketet adott [T/N]-nek ahhoz, hogy kirohanjon a teremből.

– [T/N]-chan! – kiáltottak utána többen is, ám ezt már nem hallotta a lány.

– Nem hibáztathatunk, amiért ilyen lettél, de ezzel akkor is messzire mentél, haver – fordult Kirishima felé Kaminari és a lány után rohant Sero és Mina társaságában.

Kirishima szemeiben a bűntudat érzete halványan csillant, ám amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is tűnt és csak szemeit forgatva támasztotta meg állát a karján.

– Szegény, [T/N]-chan – hajtotta le fejét szomorúan Uraraka, míg Tsuyu lebiggyesztett ajkakkal veregette meg barátnője vállát.

– Főleg, hogy ezeket a szavakat olyan ember vágta hozzá, aki iránt többet is érzett, mint barátság – mondta Momo, ahogyan ismét felidézte magában az előbbi jelenetben elhangzott mondatokat.

– Hogy mi? – kapta fel a fejét Deku, aki eközben csendben állt a társaságban Todoroki mellett.

– Oh, Deku-kun nem tudja – húzta el száját Ochaco.

– Előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna – vonta meg vállait Jirou felsóhajtva.

– Mióta? – kérdezte Izuku komolyan.

– Elég régóta – jelentette ki Todoroki, mire mindenki értetlenül kapta rá tekintetét – Nekem mondta el elsőnek – magyarázta meg.

– Ohh – esett le a többieknek, hiszen a fiú jó hallgatóságnak bizonyult és érthető módon mindenki neki szokta kiönteni a lelkét.

– Akkor is, remélem, hogy hamarosan elmúlik a képesség hatása – nézett Kiriahima irányába Momo, vele együtt pedig a többiek is egyetértően bólogattak.

Eközben [T/N] könnyeket hullajtva futott a tetőtér felé és már az sem érdekelte, hogy hamarosan becsöngetnek az első órára. Valami összetört benne, amikor Kirishima azokat a dolgokat vágta a fejéhez. Tudta, hogy igazak voltak, hiszen attól még az érzései megmaradtak, még ha fel is cserélődött a személyisége.
Lihegve vágta ki az ajtót és nagyokat lélegezve lépett a korláthoz. A csípős, reggeli szél belekapott [H/sz] tincseibe és táncra hívta azokat. Könnyei nedves csíkot húztak magukkal, majd lehullva a földre ivódtak bele a talajba, ajkait egy vonallá préselve szorította össze állkapcsát, olyannyira, hogy a fogai fájdalmasan koccantak össze.

Mindenki tudta, hogy [T/N] nagyon érzékeny volt, főleg ha olyan ember bántotta meg, akitől a legkevésbé várta volna el, hogy fájdalmat okozzon neki. Nem tehetett róla, hiszen minden embernek vannak gyengeségei, de akkor túlságosan is védtelennek érezte magát.

Hallotta, ahogyan az ajtó nagy erővel csapódott ki, szíve hatalmasat dobbant, annak reményben, hogy talán Kirishima állt ott.

– [T/N]-chan – szaladt mellé Mina, mire a lány keserűen elmosolyodva, alig láthatóan megrázta a fejét.

Hogy is gondolhatott arra, hogy pont Kirishima fog utána menni..?

– Jól vagy? – kérdezte Sero, miközben esetlenül átkarolta [T/N] vállait.

– Annyira sajnáljuk, hogy pont Kirishima mondott neked ilyeneket, de tudod, hogy nem gondolta komolyan – kezdett magyarázkodni Kaminari, ám meglátta a lány arcát és rögtön elhallgatott.

– Jól vagyok – hazudta [T/N], egy fájdalmas, egyben az eddigi legnagyobb kamu mosollyal, amely fokozatosan hervadt le róla, végül tenyereibe temetve arcát görnyedt össze, és hagyta, hogy a három barátja körbeállva ölelje őt át.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Ezt nehéz volt megírnom :'(
Btw visszajöttem a nyaralásról, még van másfél napom pihenni, aztán megyek gólyatáborba. Szorítsatok, hogy ne én kapjam a legtöbb szivatást.. xD

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Elmebajos Bakugou × Olvasó
AnonymAngel- kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬