@Vattacukor2005 kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Bakugou Katsuki húgának lenni nem volt éppen a legjobb dolog, főleg nem [T/N] számára. Ugyanis, ha csak egy fiú is megközelítette, ő azonnal ott termett és elüldözte szegény lelket egy gyilkos pillantással, vagy éppen a szidalmazó szavaival. Ez teljesen normális reakció volt Bakugou részéről, de nem csak saját maga miatt tette, hanem egy harmadik fél miatt is, aki történetesen Kirishima Eijiro volt, a legjobb barátja.

Nyár volt, a meleg szinte elviselhetetlen volt, nem sokan kockáztatták, hogy a napon legyenek, ezért mindenki otthon hűsölt a hideg lakásban. [T\N] a nappaliban ült és firkálgatott valamit, amikor megérkezett Bakugou és Kirishima.

– Öcsém, de meleg van – nyafogta a vörös hajú, majd megpillantotta a shortban, és egy haspolóban lévő [T/N]-t.

Fülig elvörösödve fordult el, míg Katsuki csak unottan csettintett egyet nyelvével.

– Oh, sziasztok – kapta fel fejét elmosolyodva a lány és sietősen összecsukta a füzetet.

– Oi, kimegyünk a kertbe, a többiek is mindjárt itt vannak – jelentette ki Bakugou – Majd vezesd őket hátra.

– Tch, hogy fulladnál bele a medencébe – motyogta szemeit forgatva a lány, amit Kirishima egy kuncogással díjazott.

Katsuki gyilkos pillantása folytotta belé a nevetést, aki elhaladva [T/N] mellett beleütött egyet a vállába.

– Ha akarsz, te is kijöhetsz fürdeni, de ha egyikük is rád mer nézni, én.. – fortyogta a szőke srác, majd egy kezet érzett meg vállán.

– Nyugodj meg, Bakubro, ha rajtam múlik, akkor egyikük sem éli túl, ha [T/N]-hez szól – biztosította elvigyorodva Kirishima.

[T/N] végiggondolta, amit a fiú mondott, majd teljesen elpirulva sütötte le tekintetét. Valójában régóta kedvelte Kirishimat, de nem volt képes rávenni magát, hogy bevallja a fiúnak az érzéseit. Mivel elég népszerűnek hatott a lányok körében, ezért próbálta jó, mélyre elásni az érzelmeit. Tudta, hogy sosem jönne össze egy ilyen egyszerű és unalmas lánnyal, mint ő.

Miután a két fiú hátrament a kertbe, a medencéhez, [T/N] sóhajtva lehuppant a kanapéra és ismét kinyitotta a füzetét. A lapról egy rajz tükröződött vissza, Kirishima arcáról, amin pár napja dolgozott. Még Bakugou is megdícsérte a munkáit, a maga módján.
Gondolatai közül az csengő szakította fel, majd nagy léptekkel az ajtóhoz sietett. Mosolyogva tárta szélesre azt, a küszöbön pedig Denki, Deku, Iida és Todoroki várakozott.

– Gyertek beljebb – invitálta be őket, észre sem véve Kaminari égető tekintetét.

– Hogy vagy, [T/N]? – üdvözölte rég nem látott barátját Izuku és zavartan átölelte a lányt, aki viszonozta a gesztust.

– Köszönöm, megvagyok – somolygott, majd észbekapva megrázta fejét – Onii-chan mondta, hogy menjetek ki a kertbe.

A négy fiú bólintott és magará hagyta a lányt, aki úgy döntött, hogy csatlakozik barátaihoz. Felszaladva a lépcsőn, berontott a szobájába és keresni kezdte [kedvenc szín] fürdőruháját. Miután átöltözött, komótos léptekkel haladt le a földszintre, majd a kert felé vette az irányt. Kíváncsian kikukkantott, ahol a jól szórakozó barátait, és a valamin idegeskedő bátyát találta. Fejét ingatva kilépett az elhúzható ajtó takarása mögül, mire minden tekintet rá szegeződött.

– Mondtam, hogy ne nézzetek rá! – üvöltötte, egyenként felpofozva őket Bakugou, kivéve persze Kirishimat, aki szájtátva meredt a lányra.

– Csukd be a szádat, haver, úgy nézel ki mit egy ponty – bökte oldalba könyökével Denki, mire a vörös hajú feleszmélve pislogott párat.

[T/N] ebből nem érzékelt semmit, mivel Bakugou dühösen magyarázott neki valamit, pontosabban a túlságosan kihívó fürdőruhájával kapcsolatban.

– De hát ez csak egy egyszerű fürdőruha – forgatta szemeit, mellei előtt összefont karokkal, ami még inkább arra késztette a fiúkat, hogy őt bámulják.

– Azonnal vegyél fel valamit! Egy pólót, vagy mit tudom én, de kibaszottul nem maradhatsz így – sziszegte Katsuki, nyakán kidagadó erekkel.

Kirishima feje fölött hirtelen kigyulladt a villanykörte és boldogan futott oda hozzájuk, útközben felkapva az egyik széken hagyott pólóját.

– Ha szeretnéd, ezt viselheted – nyújtotta [T/N] felé a ruhadarabot kissé elvörösödve.

A lány megilletődve meredt a fiú kézben tartott pólóra, majd észbekapva elvette azt.

– Köszönöm, Eijiro-kun – mosolygott rá szégyenlősen és belebújt a textilbe.

Kirishima tarkóját vakargatva mosolygott rá, miközben arca szinte már vörösbb volt, mint a haja. Bakugou felhorkantva elrángatta a húgát bámuló fiút és csatlakoztak a többi fiúhoz. [T/N] értetlenül nézett uránuk, majd vállait vonogatva lefeküdt az egyik napágyra, amely a kert árnyékos részén volt felállítva. Nem kísérelte meg, hogy a póló mintájával megegyezően barnuljon le, ezért csak csendben nézte a fürdő fiúcsapatot.
Egy ideje kint voltak, amikor Kirishima megszomjazott és beindult  a házba, hogy a konyhában szerezzen valami üdítőt magának. A nappalin átvágva, tekintete megakadt valamin. A dohányzóasztalon egy nyitott tüzet volt hagyva, benne egy ismerős arccal. Kíváncsian közelebblépett, majd meglepetten nézett saját magával farkasszemet. Egyből beugrott a tulajdonosa, hiszen [T/N]-en kívül senki sem tudott ilyen szépen rajzolni a baráti körében. Megbabonázva nézte a ceruzával húzott, finom vonalakat és képtelen volt elszakítani róla a tekintetét.

– Eijiro-kun? – hallotta meg az ismerős hangot maga mögül, mire ijedten fordult hátra, a füzet pedig kiesett kezei közül.

[T/N] követte szemeivel a földre hulló tárgyat és akkor már biztos volt benne. Kirishima látta a róla készült rajzot. Tekintetét lesütve nyitotta szólásra ajkait, de egy hang se jött ki a torkán.

– Sokkal jobban nézek ki a rajzon, mint a való életben – törte meg végül  a csendet a srác, oldva a kínos helyzetet.

– Én, izé... – motyogta [T/N] zavarában – Mindenkit le szoktam rajzolni, aki sokat jelent nekem, ezért..

– Várj, mit mondtál? – tátotta el száját Kirishima és tett egy lépést a lány felé.

– Hogy mindnekit le szoktam rajzolni – nézett rá értetlenkedve [T/N].

– Nem, utána – vágta rá a fiú és már sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint az előbb.

A lány habozott egy pillanatig, mielőtt válaszolt volna.

– Hogy sokat jelentesz nekem – motyogta csendesen, vörösen égő arccal.

Kirishima mintha csak rosszul hallott volna, pislogott párat, majd összeszedve a gondolatait hajolt közelebb [T/N]-hez.

– Ha ez igy van, akkor nem bánom, mert te is fontos vagy számomra – mosolygott szélesen.

A lány kigúvadt szemekkel meredt a fiúra, aki egyre csak közelebb hajolt hozzá. Ajkaik már majdnem összeértek, amikor valaki berontott az ajtón.

– FURA HAJÚ, AZT MEGENGEDTEM, HOGY TÁVOLRÓL NÉZD A HÚGOMAT, DE AZT MÁR NEM, HOGY CSAK ÚGY LEKAPD! – ordította Bakugou, sötét aurával maga körül, amitől mindkét fiatal remegve fordította felé fejét.

– Oi, Bakubro, nyugodj le. Az nem lenne túl férfias tett tőled, ha végeznél velem – nevetett kínosan Kirishima, miközben hátrált a dühös Katsuki-tól.

– Dögölj meg! – kiáltotta és megindult a vörös irányba, aki sietve kiszaladt a kertbe, nyomában az idegbeteg Bakugou-val.

[T/N] lefagyva bámulta az immáron üres nappalit és egy pillanatra azt sem tudta, hogy mit csináljon.

– Onii-chan, ne öld meg! – kiáltott fel kétségbeesetten és aggódó tekintettel eredt utánuk.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁