[ Főként Bakugou × Olvasó ]

– Hallod, Katsuki! Nem teheted ezt velem! – figyelmeztette a [H/sz] hajú lány.

– Meg kell tennem, [T/N] – felelte résnyire összehúzott szemekkel a szőke.

Bakugou Katsuki teljesen tisztában volt vele, hogy ezután már semmi sem lesz régi ő közte és [T/N] között. Komoly tekintettel nézte a kétségbeesett lány arcát, majd lassú mozdulattal ledobta az asztalra az Unóban jól ismert, barátságokat szétszaggató +4-es kártyát.

– Uno – közölte, mintha az előtte ülő lány nem lett volna tisztában vele.

– Te kis..! Utállak! – kiabálta [T/N], majd egy egyszerű mozdulattal lesöpörte a kártyákat az asztalról.

– Mi a szart csinálsz, te agyhalott?! – kapta fel azonnal a vizet Katsuki – Nyerésre álltam! – pattant fel a székről és felborította az asztalt.

– Karácsonyozzunk együtt, mondták. Jó lesz, mondták – dünnyögte Kirishima, ahogyan egy nagy sóhajjal közelebb lépett a vitázó pároshoz – Nyugi, srácok...

Ez a helyzet nem is lett volna olyan szokatlan, ha nem Bakugou ajánlotta volna fel, hogy töltsék együtt a Szentestét. Mivel [T/N] egyedül élt, nem akarták magára hagyni ezen a fontos ünnepen, ezért elhatározták, hogy mindketten vele maradnak.

– Te ne nyugtassál engem, Seprű fejű – förmedt rá mérgesen [T/N], aki Bakugou-hoz hasonlóan heves természetű volt. Olyanok voltak, mint két testvér, akik bármin össze tudtak kapni egy pillanat alatt.

– A szeretet ünnepe van, legalább ilyenkor ne veszekedjetek – hagyta figyelmen kívül a sértő szavakat, amelyeket az idő során már megszokott kettőjüktől – Süssünk mézeskalácsot! – ajánlotta fel csillogó szemekkel.

[T/N] és Bakugou unottan ránéztek, majd utána egymásra. Csupán szemkontaktussal megbeszélték, hogy most az egyszer eleget tesznek Kirishima kérésének és szót fogadnak neki, hiszen látták rajta, hogy milyen kétségbeesetten is próbálkozott. [T/N] sóhajtva feltápászkodott, majd egy szúrós pillantást vetett Bakugoura és követte Kirishimát a konyhába.

– Tch, kocsonya seggű – dünnyögte egészen halkan a szőke, azonban [T/N] pont meghallotta és felhúzott szemöldökkel megfordult a tengelye körül.

– Azzal a kis farokkal, ami neked van, inkább kussolnék – fintorodott el, mire Bakugou ijesztően elvigyorodott.

– Meg akarsz halni, te banya?

– Inkább a halál, mint hogy veled kelljen egy légtérben lennem – vágta rá csípőből a lány.

– Megetetem veled a fagyöngyet – ropogtatta meg kezeit Bakugou, és látszott rajta, hogy már igazán nehezére esik visszafognia magát.

– Csak rajta, sündisznó képű – húzta győzedelmes mosolyra ajkait [T/N].

Kirishima szenvedő arckifejezéssel nézte a két vitatkozó barátját, akik lassan már egymásnak estek. Mindenféle szitokszó elhangzott a szájukból, folyamatosan hergelve a másikat, amíg végül [T/N] rá nem ugrott Bakugoura.

– Ez megharapta a fülem! – ordibálta a szőke, hátán a lánnyal, aki hangosan nevetve élvezte, hogy most Katsuki volt hátrányban.

– Ne csináljátok már ezt – nyöszörögte Kirishima. Hirtelen azt sem tudta, hogyan állítsa le őket, eluralkodott rajta a pánik érzete és már csak arra eszmélt fel, hogy megnyomta a gombot, amivel elküldte a segítségkérő üzenetet. A válasz szinte azonnal ott villogott az olvasatlanjai között.

– Ha ezt a gyertyát lenyomom a torkodon, akkor öklendezel, vagy tovább nyeled? – kérdezte Bakugou, immáron [T/N] hátán térdepelve, aki megsértve kapta fel fejét, miközben a szőke kezében lévő gyertya lángját próbálta elfújni.

– Bakubro! – kerekedtek el Kirishima szemei és sietve lerángatta dühöngő barátját a lányról – Ne bánj így egy lánnyal, főleg ne [T/N]-nel – ingatta fejét rosszallóan.

Bakugou ahelyett, hogy bűnbánó arckifejezéssel lesütötte volna szemeit, idegbetegen [T/N]-re mutatott.

– De ez Sátán gyermeke, nem egy egyszerű lány!

– Te meg kiskorodban lerobbantottad a farkad – tápászkodott fel [T/N], és mellei előtt összefont karokkal állta Katsuki tekintetét.

– Mondtam, hogy az kamu – morogta Bakugou – De ha nem hiszed el, akkor-

– Elő ne vedd, te állat – takarta el szemeit vörös arccal [T/N].

– Tényleg kamu – szólt közbe Kirishima, aki eddig lefáradva hallgatta kettőjük vitáját.

– Mi?! – kapta felé fejét Bakugou.

– Mi? – ráncolta homlokát [T/N].

– Mi? – kérdezett vissza Kirishima.

Mielőtt kérdőre vonhatták volna a vörös hajút, megszólalt a csengő, jelezve, hogy vendég érkezett. Kirishima villámsebességgel sietett az előszobába és tárta szélesre az ajtót, amelyen keresztül azonnal beáramlott a hideg levegő a fűtött lakásba.

– Todoroki? – döbbent le [T/N], ahogyan meglátta helyiségbe belépő személyeket.

– Deku?! – tátotta el száját Bakugou.

– Uraraka! – ölelte át Kirishima a szélesen mosolygó, barna hajú lányt.

– Ők mit keresnek itt? – kérdezte egyszerre a folyton hadilábon álló páros, majd szúrósan egymásra néztek.

– Békét – közölte a vörös hajú – Köszönöm, hogy eljöttetek, már azt hittem, hogy be kell nyugtatóznom őket – fordult a három újonnan érkezőhöz.

[T/N] fogcsikorgatva meredt a társaságra, majd szeme sarkából Bakugoura pillantott, aki hasonló reakcióval bámulta a vörös hajú barátját.

– Ne mondj semmit – dünnyögte kedvetlenül, azonban nem nézett a lányra, csak zsebre vágta kezeit és elindult a konyha felé.

•••

– Nézd, [T/N], egy pillangó! – mutogatta Uraraka a frissen sült mézeskalácsot, ami épphogy nem égette meg a kezét. A [H/sz] hajú lány unottan bólintott, miközben könyökével megbökte Bakugout, aki szemeit forgatva visszalökte. [T/N] értetlenül rámeredt, és úgy tűnt, hogy a fiú nem vette az adást, így még egyszer beledöfte a könyökét Bakugou bordái közé.

– Mit bökdösöl, te kis...

– Bakugou, menj arrébb – lökte félre Todoroki és [T/N] mellé állva töltött magának üdítőt. Ez nem lett volna olyan fura, ha nem éppen a konyha azon felén tette volna meg ezt, ahol a mosatlan edények mellett a többiek is ácsoorgtak.

– Mit csinálsz? – vonta fel szemöldökeit dühösen Katsuki.

– Iszom – közölte a felemás szemű.

– Todoroki, túl közel vagy – vörösödött el [T/N], ami ritka alkalom volt, emiatt Bakugou értetlenül kapkodta a halványan mosolygó Shouto, és a zavarban lévő lány között a tekintetét.

– Értem – dünnyögte és egyszerűen kisétált a helyiségből.

– Kacchan! – kiáltott utána Deku, mire Ochaco és Kirishima is az éppen becsukódó ajtó felé nézett.

– Utána megyek – sóhajtotta [T/N], majd úgy ahogy volt, lisztesen és tésztásan követte szőke barátját.

Mivel a lakásban sehol sem találta, utolsó lehetőségként a bejárati ajtóhoz lépett, amelyet miután szélesre tárt, kilépett rajta és tekintetével szaporán kereste a szőkét. Bakugou a házhoz felvezető lépcsőn ült, meredten figyelte az utcát, míg lehelete kis felhőben távozott az éjszaka csendjébe. A hó sűrű pelyhekben hullott alább, aminek hatására [T/N] megtorpant és lefagyva nézte az idilli képet.

– Mi van veled? – törte meg a csendet [T/N] és letelepedett a srác mellé.

– Kurvára nem kéne itt lennie – mondta, hangja most érzelemmentes volt.

– A karácsonyi, csúnya pulcsimnak? Bocs, de még Kirishima adta, tudod, hogy szar stílusérzéke van-

– Nem a pulcsidról beszélek, idióta – verte fejbe a lányt hirtelen, aki megvilágosodva O alakúra tátotta ajkait.

– Mi bajod Todoroki-val?

– Semmi – motyogta Bakugou.

– Semmi?

– Semmi!

[T/N] sóhajtva lehunyta szemeit és minden mindegy alapon Bakugou vállára hajtotta fejét, akie erre a mozdulatra nem számított, így kissé összerezzenve nézett le a lányra.

– Ne gondolj bele túl sokat a dolgokba – szólalt meg [T/N] némi hallgatás után – Todoroki és én barátok vagyunk, viszont te és Eijirou sokkal közelebb álltok hozzám – Bakugou szólásra nyitotta száját, ám [T/N] megelőzte – Többet segítettél nekem, mint hiszed, és nem tudnálak utálni, még akkor sem, ha megölnél. Akkor inkább hálás lennék – tűnődött, mire Bakugou nevetve felhorkant – Asszem' te voltál, aki felrántott a mélyből, vagy mi. Előtted, illetve előttetek nem volt olyan barátom, akire bármikor támaszkodhattam volna. Szóval kurvára fejezd be a depit, különben...

– Különben? – kérdezte halkan Katsuki, még mindig az előbbi szöveg hatása alatt állva. Érezte, hogy az az intenzív, meleg érzés újra beköltözött a mellkasába, majd a szívébe is, ami hevesen dobogott.

– Találd ki – emelte fel fejét a lány, arca vészesen közel volt Bakugou-éhoz, aki lassan közelebb hajolt hozzá, majd várt egy kicsit, hogy vajon [T/N] mit szól hozzá. Mivel nem ellenkezett, lassan egy csókba vonta őt, karjait szorosan a lány dereka köré fonta és úgy húzta közelebb magához. Hirtelen egy kattanó hang, majd rögtön utána egy éles fény hasított a levegőbe, mire a páros azonnal elhúzódott egymástól.

– Upsz – mosolygott kínosan Uraraka, ahogyan látványosan a háta mögé rejtette a telefont.

– Úgy emlékszem, hogy volt már ilyen rész – dünnyögte Bakugou.

– Ne rombold le a 4. falat, Kacchan – csóválta fejét Deku.

– Leszarom! Különben is, mi a szart kerestek ti idekint? – morogta zavartan Katsuki, miközben [T/N] rákvörös arccal ült mellette.

– Öhm... – kereste a megfelelő szavakat Kirishima – Hópelyhet..?

– Gyere, van itt egy csomó. Nézd meg magadnak – indult meg felé Bakugou, azzal a szándékkal, hogy belefejelteti vörös barátját egy hókupacba – És te is Jégcsapfaszfej! – kiabálta az unott tekintetű Todorokinak.

– Jézusom – hőkölt hátra [T/N] – Hogy mersz kihagyni ebből, seggarc?! – tűrte fel pulcsijának mindkét ujját.

– A kapcsolatuk jobb, mint valaha – hajolt el Izuku egy felé tartó hógolyó elől.

– Hajrá, [T/N]! – szurkolt mellette Ochaco – Az arcába, az arcába!

– Miért vagyok még itt? – hitetlenkedett Deku, mielőtt fejbe nem találta egy nagy kupac hó, amit azután Bakugou ördögi nevetése követett.

•••

Ezzel a kis szösszenettel szeretnék Kellemes ünnepeket kívánni! Majd írjátok le, hogy mit kaptatok Karácsonyra! :3 👀