Manta- kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] sokszor érezte feleslegesnek magát, annak a személynek, akit nem látnak szívesen és csak a modor miatt bánnak vele kedvesen. Osztálytársai többször mondták neki, hogy emiatt nem kell aggódnia, hiszen kedvelték és ő is közösség része volt. Ám ez az érzése nem csillapodott, sőt.

[T/N] csendben ült a padjában, nem foglalkozva a felé irányuló aggódó pillantásokkal. Csak túl akart esni a mai napon, és otthon befészkelni magát a takaró alá, hogy popcornt tömhessen magába, miközben a kedvenc sorozatát nézi.

– Hogy tudnánk jobb kedvre deríteni [T/N]-chant? – fordult körbe tanácstalanul Uraraka, míg Deku elgondolkozva állára csúsztatta ujjait.

– Talán Iida-kun beszélhetne vele, ő jobban ért ehhez – motyogta orra alatt a zöld hajú fiú.

– Hm, azt hiszem igazad van – értett egyet Uraraka, míg Iida egyáltalán nem is figyelt a beszélgetésre.

Egészen eddig [T/N]-t figyelte, akinek arca érzelemmentes volt, ám a fiú tisztán átlátott rajta.

– Iida-kun? – legyezgette Uraraka a tenyerét a fiú arca előtt, aki megrázva fejét két barátjára kapta tekintetét.

– Mivel én vagyok az osztályfelelős, kötelességem segíteni a társaimnak – húzta ki magát, kezével a levegőbe hasítva, amit a háta mögött többen is imitálni szoktak.

Deku és Ochaco mosolyogva figyelték, ahogyan Iida megindult [T/N] felé.

– Kíváncsi vagyok, hogy mikor veszi észre a saját érzéseit – kuncogta a lány, míg Izuku értetlenül kapkodta közte és Iida között a fejét.

– De mindenkivel így viselkedik – mondta elgondolkozva a fiú, míg Uraraka mindenttudóan felvonta szemöldökeit.

– Majd meglátod.

[T/N] arra figyelt fel, hogy valaki megállt az asztala mellett, de nem igazán akart figyelmet szentelni a személynek.

– [V/N]-kun, már többen is észrevettük, hogy valami nincs rendben veled – kezdett bele hivatalos hangnemben Iida, míg a lány csendben meredt maga elé – Nekünk bármit elmondhatsz, hiszen osztálytársak, illetve barátok vagyunk.

[T/N] lassan felnézett rá, szemei semmitmondóak voltak.

– Köszönöm, de minden oké – hazudta, és még egy mosolyt sem erőltetett magára.

Iida tehetetlenül nézett rá, valamiért úgy érezte, hogy szüksége volt valakire. Éreztetni, akarta vele, hogy nem felesleges.

– Tudom, hogy nincs minden rendben – erősködött tovább a srác.

– Miből gonolod ezt? – fordult felé zavartan [T/N].

– Látom. Mindenki látja – mondta halkan, hangja egészen máshogy csengett, mint eddig.

A lány nem tudta, hogy mit válaszoljon erre, elnyílt ajkakkal nézte a határozott arcú Iida-t.

– De..

– Csak engedd, hogy segítsek – nézett mélyen a lány szemeibe Iida.

[T/N] megfeszítette állkapcsát és egy pillanatig habozott

– Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – sütötte le tekintetét a lány, Iida pedig haloványan elmosolyodva megcsóválta fejét.

– A Hősök sosem hazudnak, főleg nem azoknak, akiknek segíteni akarnak.

~•••~
- Időugrás, mert Aizawa azt mondta -

Ahogy teltek a napok, [T/N] annál jobban kezdett feloldódni a többiek társaságában. Ha tudták, mindig magukkal hívták a programokra, amiket csakis azért szerveztek, hogy segítsenek a lánynak. Közülük Iida volt a legbuzgóbb, ő töltötte a legtöbb időt [T/N]-nel, aki ezt ugyan észrevette, de nem tette szóvá. Igazság szerint, rendkívül szórakoztató volt a fiú állandó aggódása, vagy éppen az, amikor a kezeivel fura mozdulatokat végzett maga előtt.

– Ashido-kun, mondtam, hogy ne utánozz! – parancsolt rá a pink lányra Iida, mivel éppen az ő mozgását imitálta a többiek előtt.

[T/N] nem bírta tovább és hangosan felkacagott, amitől a többiek meglepetten, mégis egy hitetlen mosollyal az arcukon fordultak felé. Iida eltátott szájjal nézte a lány mosolygós arcát, majd büszkén kihúzta magát. [T/N] észbekapva tette szája elé kezét, amint felfogta, hogy őt bámulta az egész osztály. Bukugou felhorkantott egyet.

– Ez tud nevetni is, milyen meglepő – forgatta szemeit, megjátszott döbbentséggel.

– Bakugou-kun! Ne legyél vele tiszteletlen – vágott a levegőbe Iida a szokásos mozdulatával.

A szőke egy "tch" hangot hallatva fordult el, míg Uraraka felbátorodva [T/N]-hez lépett.

– Mondd csak, [V/N]-chan – vakargatta feszülten a tarkóját Ochaco – Szerinted Iida-kun milyen ember?

[T/N] meglepetten pislogott párat, mivel még nem szokta meg, hogy Uraraka gondolkozás nélkül kérdez vagy jelent ki valamit.

– Öhm, kedves, jószívű és segítőkész – felelte zavartan, halvány pírral az arcán, amit Uraraka nagyon is jól látott.

Szélesen elvigyorodott és elnézést kérve [T/N]-től, kirángatta a teremből Dekut.

– Mi az, Uraraka-san? – vörösödött el a zöld hajú a lány közelsége miatt.

– Szerintem [V/N]-channak tetszik Iida-kun! És ez fordítva is így van – bólogatott szaporán.

– De miből gonolod ezt? – értetlenkedett Izuku, még mindig piros arccal.

– Iida-kun sokszor nézi [V/N]-chant, és amikor egymásra néznek, akkor van valami különleges a tekintetükben! – bizonygatta Uraraka, hiszen mindent látott és biztos volt benne, hogy éreznek egymás iránt valamit.

– De nem úgy néz ki, hogy Iida-kun észrevett volna ebből bármit is – ingatta fejét csalódottan Deku.

– Ne aggódj, van egy tervem – zárta ökölbe kezeit Ochaco és elszánt tekintettel indult vissza a terembe.

[T/N] merengve vezette tekintetét a szemüveges fiúra. Megmosolyogtatta a komoly tekintete, céltudatos személyisége és a szórakoztató jelleme. Hálás volt, amiért segíteni próbált neki és a pozitív változás már érezhető is volt. [T/N] sokkal nyitottabb és barátságosabb lett a többiekkel szemben, mint azelőtt és ennek az osztálytársai is örültek.

– Oi, [V/N]-chan! – szólította meg Kirishima, ezzel kizökkentve a gondolatai közül – Nincs kedved eljönni velünk délután a moziba? – nézett le rá reményteli szemekkel.

– Öhm, persz..

– Sajnálom Kirishima-kun, de [V/N]-channak ma Iida-kunnal van programja – bukkant fel hirtelen Uraraka, ami mindkettejüket meglepte.

– Oh, akkor majd legközelebb – ingatta fejét kissé csalódottan Kirishima és egy intés kíséretében visszament a többi fiúhoz.

– Hogy érted, hogy Iida-kunnal van programom? – értetlenkedett [T/N].

– Úgy, hogy randitok lesz – jelentette ki elégedetten a barna hajú lány.

[T/N] egy darabig lefagyva nézte őt, majd elvörösödve eltátotta száját.

– Hogy mim?!

Mindeközben Iida teljesen elvörösödve várta a fejleményeket a terem másik felében, miközben le sem vette szemeit a hadonászó [T/N]-ről, aki szintén pirosas színekben pompázott, ugyanúgy mint a szemüveges srác.

– Akarjam tudni, hogy mit mondott neked Uraraka-san? – kérdezte Deku felpillantva rá.

Iida nemlegesen megrázta fejét és lélekben már próbált felkészülni a délutáni randira.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bakugou × Olvasó
Dinaszaurusz kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬