Először is boldog Halloweent babákok!❤ Bár itt nem terjedt el annyira ez az ünnep, azért mégis örülnék, ha kint riogathatnám a gyerekeket.🤔 A lényeg, hogy írtam nektek egy halloweeni különkiadást, remélem tetszik. *^* És köszönöm az eddigi támogatást és a kedves kommenteket, amelyekkel bearanyoztátok a mindennapjaimat. Szörnyen boldog vagyok a tudattól, hogy tetszik, amit itt alkotok, még ha nem is a legjobb. Hehe...
Jó olvasást! xxx

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Halloween az az ünnep, amikor minden gyerek különféle, ijesztő jelmezekbe öltözik és házról házra járva gyűjtik az édességet. És vannak azok a tinédzserek, akik ugyanúgy töltik az estét, mint minden más alkalommal, közéjük tartozott [T/N] is. Egy nagy tál popcornnal és egy üveg [kedvenc üdítő]-val/-vel a kezeiben huppant le a kanapéra, hogy végignézze az év legfélelmetesebb filmjét.

– És még én vagyok az unalmas – horkant fel szemeit forgatva, ahogyan rányomott a play gombra a távirányítón. Még az első jelenet sem kezdődött el, amikor kopogtak az ajtón - Oh, mennyé' csaje haza magadnak! - szakadt fel belőle, és idegesen felpattant.

Sóhajtva az ajtóhoz trappolt, majd egy mozdulattal szélesre tárta azt, amely mögött jelmezbe bújt barátai sorakoztak.

– Csokit vagy csalunk, [T/N]-chan! – kiáltotta az összes lány, név szerint Uraraka, Ashido, Hagakure, Yaoyorozu, Asui és Jirou.

– Hogyne – dünnyögte [T/N], végigvezetve tekintetét rajtuk, amely végül a fiúkon állapodott meg – Bakugout hogy sikerült belerángatni ebbe? – kérdezte a szőkére utalva, aki elsötétült tekintettel ácsorgott vérfarkas jelmezben Kirishima és Kaminari között, míg ők vigyorogva fogadták a kérdést.

– Nos, [T/N]-chan - karolta át a lány vállait Denki - Veled is ez fog történni – avatta be a saját elképzelésébe.

– Meglátod, hogy jól fogsz szórakozni, [T/N]-san – bizonygatta Midoriya, aki szellemként jelent meg a lány házánál.

[T/N] homlokát ráncolva nézett rá, miközben egy egyszerű mozdulattal lesöpörte magáról Denki karját, aki erre csak lebiggyesztett ajkakkal meredt rá.

– Midoriya... – kereste a szavakat a lány, közben mindenki érdeklődve várta a mondat további részét – Nem mintha hülye lennék, de miért van a jelmezedre írva, hogy "szellem"?

– Oh, öhm.. – vörösödött el azonnal, majd alig észrevehetően Uraraka irányába lesett – Mindegy, a lényeg, hogy mi mind elmegyünk csokit gyűjteni!

– Aha, elhitted – vigyorodott el gunyorosan [T/N] – Én ma szépen itthon maradok és megnézem a filmet, amit már mindenki látott, csak én nem. Egyébként meg, nincs is jelmezem.. – tárta szét karjait amolyan "ez van, bocs" stílusban.

– De majd lesz! – bólogatott Mina, miközben kezeivel Momo felé legyezgetett.

Mielőtt [T/N] bármit szólhatott volna, konkrétan félrelökték és mind betódultak a házba. A fiúk levetődtek a kanapéra, míg a lányok kuncogva a nappali közepére tuszkolták a folyamatosan tiltakozó [T/N]-t. Barátai már nagyban diskuráltak a jelmeze felől, amit majd természetesen Yaomomo fog neki elkészíteni.

– Lehetne Valak! – vakargatta állát elgondolkozva Sero.

– Jó ötlet, úgy is apáca lesz élete végéig – közölte Bakugou, mire [T/N] vérszemet kapva indult meg felé, ám Jirou még időben visszarántotta a csuklójánál fogva.

– Te nyughass blöki, vagy szorosabbra húzom meg a nyakörved – sziszegte résnyire összehúzott szemekkel a lány.

– Na de Bakugou-kun! Légy kedvesebb [T/N]-kunnal, elvégre vendég vagy nála – suhintotta kezeit a levegőben Iida, aki az érkezés után csendben nézegette a nappaliban lévő polcon található könyveket.

– Miért nem lesz macska? – szólalt meg az eddig csendben üldögélő Todoroki, még mielőtt Bakugou visszavághatott volna.

– Icy Spicy barátom, te egy zseni vagy – nézett rá elismerően Kaminari, a becenév hallatán pedig mindenki felnevetett.

– Pff, legalább valami aranyos – sóhajtotta [T/N] teljesen feladva a többiek elleni harcot, és a távirányítóért nyúlva kikapcsolta a TV-t.

Mina, Hagakure és Momo félrevonultak, hogy a fiúk kíváncsi tekintete elől nyugodtan elkészíthessék a jelmezt, ami talán úgy festhetett, hogy amíg Yaoyorozu megcsinálja a képessége segítségével, addig a két lány visongva örül, amiért [T/N]-t is sikerül rávenniük erre az egészre.

– Na és mondd csak, [T/N]-chan, miért nem szereted a Halloweent? – kérdezte kíváncsi szemekkel Asui, miközben helyet foglalt Uraraka mellett.

Mindenki a torkát köszörülő lány felé kapta fejét, ami azt jelentette, hogy muszáj volt elmondania az igazat. Abban a pillanatban tudta, hogy nem lenne hova menekülnie, hiszen a saját otthonában voltak, főleg, hogy a kinti látvány sem vonzotta túlságosan, ahol beöltözött gyerekek szaladgáltak az utcákban.

– Nem tudom igazából – gondolkozott el - Hülyeségnek tartom, elvégre mi a jó abban, hogy neked kell rohangálnod az édességért, amikor biztos, hogy otthon is van egy rakattal.

– De... – szólt közbe Kirishima, mire a lány felmutatta a levegőbe a mutatóujját, jelezve, hogy még nem fejezte be.

– Ne mondjátok, hogy mókás, mert vannak, akik tényleg túlzásba viszik... – Mindenki átgondolta a lány szavait, majd összenézve egyetértően bólogatni kezdtek, mielőtt [T/N] folytatta – Láttátok már a Halloween című filmet, ti idióták?! Ha én oda kimegyek, akkor is csak azért lesz, mert véget akarok veti a nyomorult életemnek!

– Most komolyan ez volt a bajod, te némber?! – pattant fel Bakugou idegesen, aki először ocsúdott fel a sokkból – Hát én megölöm magam!

– Itt komoly bajok vannak, ha Bakubro magát akarja megölni és nem másvalakit... – motyogta Kirishima és visszahúzta a kanapéra szőke barátját, aki még mindig [T/N]-el kiabált.

– De most komolyan ezért nem szereted a Halloweent? – értetlenkedett Sero.

– Hát öcsém, ha Mirjam is kint mászkálna, akkor én se mernék kimenni – borzongott bele Kaminari, ahogyan elképzelte a mikrofont dobáló nőt.

– Én csak attól tartok, hogy Natsuo megprankel, amíg cukrot gyűjtök – osztotta meg félelmét Todoroki, mire Deku együttérzően megveregette a vállát.

– Én inkább az apádtól félnék a helyedben – nézett rá furán [T/N], aki eddig megbántva hallgatta a beszélgetést.

– Apám éppen démonokat vadászik, azt se tudja, hogy eljöttem otthonról – vonta meg vállait Todoroki és megigazította mű vámpírfogait, amelyek beszéd közben majdnem kiestek szájából.

– Egyedül? Démonok? – kérdezte Uraraka, aki kissé félve bújt közelebb az egyre vörösebb arcú Midoriyához.

– Nem tudtad? – csillantak fel gonoszan [T/N] szemei - Démonok és szellemek mindenhol vannak. Lehet, hogy egy éppen a konyhában matat a hűtőben – Ochaco kikerekedett szemekkel nézett az előbb említett helyiség felé – Vagy ki tudja? Lehet, hogy...

– Vagy lehet, hogy [T/N] maga egy démon – fejezte be magabiztosan a mondatot Bakugou.

– Na most van elegem belőled, hülye punk! – húzta fel orrát mérgesen [T/N] és elkezdte felhúzni pulcsijának mindkét ujját, hogy megküzdhessen a folyamatosan vicsorgó szőkével.

– Nyugodj le, [T/N] – sóhajtotta Todoroki, mire a lány egy "Ha?!" kíséretében felé kapta tekintetét - Biztos vagyok benne, hogy az éjszaka folyamán valami meg fogja szállni Bakugout.

– Pff, inkább Bakugou szállja meg a szellemeket – tapasztotta szájára kezeit Sero és Kirishima, hogy visszatartsák a feltörni készülő nevetőgörcsüket.

– Pusztuljatok már ki! – üvöltötte le fejüket Bakugou, ám mielőtt nekiugorhatott volna a két fiúnak, Momo, Hagakure és Ashido jelent meg. A fekete hajú lány egy sötét színű jelmezt tartott a kezei közt és mosolyogva [T/N]-nek nyújtotta.

– Mi tartott ennyi ideig? Tán megtámadott egy csapat goblin? – forgatta szemeit a lány és homlokát ráncolva maga elé tartotta a szerelést.

– Most komolyan, milyen házban élsz te? Démonok, goblinok? Jó, hogy Kaneki nincs itt – tárta szét karjait értetlenül Kaminari.

– Ayato jobb – közölte Mina, minta az olyan egyértelmű lett volna.

– Kaneki – húzta össze szemeit a szőke.

– Ayato – emelte meg hangját Mina.

– Kaneki!

– Ayato!

– Urie, és kuss – szólt rájuk [T/N], majd fejét ingatva megindult a szobája felé, hogy felvegye az újonnan szerzett jelmezét. Az igaz, hogy semmi kedve sem volt kimozdulni otthonról, de értékelte, hogy a barátai mindezért eljöttek hozzá és ennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy elmenjen velük csokit és egyéb nyalánkságokat gyűjtögetni. Eközben a többiek mosolyogva néztek utána, majd egy halk sóhaj hagyta el valamennyiük ajkait.

– Örülök, hogy [T/N]-chan végül beleegyezett – mondta vidáman Hagakure, akinek láthatatlan lányként csak annyi volt a dolga, hogy magára dobjon egy paplant és már kész is volt a valódi szellem kinézet.

– Én is – tette hozzá alig hallhatóan Todoroki, de nem volt szerencséje, mert mindenki meghallotta a rájuk telepedett csendben.

– Mi? - tátotta el száját Ashido és Kaminari, míg a többi lány szájából egy "ahw" hangzott el.

– Igazából én is – krákogta Kirishima, mellette pedig Sero egyetértőleg bólogatott.

– Mint osztályfelelős, kötelességemnek érzem, hogy szimpátiát mutassak [T/N]-kun felé. Márpedig ő megérdemli – bólogatott Iida, a mondandója körülbelül annyit jelenthetett, hogy számára is fontos volt a lány, mint jó barát.

– Hű, [T/N]-chan nagyon népszerű – jelentette ki Jirou csodálkozva.

– Érthető – mosolyodott el Yaomomo.

– Tch, na persze – csettintett nyelvével irritáltan Bakugou - Mit lehet abban a nőben szeretni?

– Tudjuk, hogy tetszik neked – vágta rá Ashido talán túlságosan is meggondolatlanul.

– Kinek nem? – kérdezett vissza Katsuki még meggondolatlanabbul.

– MI?! – tátották el szájukat ledöbbenve, és még Sero is leeset a kanapéról.

– Yaoyorozu, az oké, hogy te ilyen ruhákat hordasz, de... – toppant be a nappaliba [T/N] a saját jelmezében, amit nem egészen úgy képzelt el, mint amit most viselt.

A cicafülek még rendben voltak, de a felső a dekoltázsnál a kelleténél sokkal kivágottabb volt, a rövidnadrág pedig még a combja közepéig sem ért le, főleg, hogy alatta csak egy hálós harisnyát viselt. Haját kissé összekócolta, hogy jobban hasonlítson egy macska bundájához, arcára bajuszt rajzolt, és ahogy zavartan körbenézett a társaságon, a legtöbb fiú konkrétan félrenyelte a saját nyálát és köhögve próbáltak nem megfulladni.

– Azért nem olyan borzalmas – tette csípőre kezeit és unottan a plafonra szegezte szemeit. A mozdulat közben láthatóvá vált a nadrágra varrt cicafarok, amely himbálódzva lógott a föld felett tíz centivel.

– Nem, ellenkezőleg – kacsintott rá Uraraka, mire [T/N] értetlenül körbenézett, majd minden mindegy alapon megvonta vállait.

– Akkor indulhatunk? – pattant fel elsőként Hagakure, aminek hatására a többiek is szedelőzködni kezdtek.

– Yossh - szorította ökölbe kezeit Kirishima és magával rántotta Bakugout is – Hozzunk frászt a gyerekekre!

– Végre valami, ami nekem is tetszik – dünnyögte a szőke, majd kirántotta kezét a vörös hajú szorításából.

[T/N] egy halvány mosollyal az arcán nézte, ahogyan barátai megindultak az ajtó felé, egytől-egyig felpaprikázva az este, vagy éppen az ártatlan gyerekek ijesztgetése miatt. Sóhajtva lehajtotta fejét és hiába próbálta elfojtani vigyorát, önkéntelenül is egy apró kuncogás csúszott ki ajkai közül. Hirtelen Todoroki állt meg mellette és kedvesen lenézett az ijedtségtől összerezzenő lányra, aki ezek után zavartan megköszörülte a torkát.

– Csinos vagy ebben a jelmezben – közölte a fiú, majd kisétált az ajtón a többiek után.

– Hogy mi?! – vörösödött el egy pillanat alatt [T/N], és Shouto után eredt - Baka!

•••

– Srácok, mi van [T/N]-nel? Mintha megszállta volna valami, vagy nem tudom... – fordult hátra a lányhoz Sero, miközben a pókember jelmezében szlalomozott a többi gyerek között.

– Valaki tud valamit róla? – kérdezte aggódva Yaomomo.

– Todoroki-kun? – nézett fel a fiúra Deku, mintha megérezte volna, hogy feltehetőleg köze van a dologhoz, miszerint [T/N] az indulás óta magában szitkozódik és alkalmanként elvörösödve megpaskolja az arcát.

– Én? – nézett komoly arccal [T/N]-re válla felett - Semmiről nem tudok.