Mumusvok kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Mindenki tudja, hogy az élet sosem igazságos: amint kapsz valamit tőle, valami mást elvesz, ezzel a sötét mélyre taszítva téged. De mi van, ha rádtalál valaki, és felrángat a gödör legmélyéről, ezzel megadva neked minden boldogságot?

[T/N] szilárd testtartással állt a hídon, egyenesen a mélybe tekintve, ahol a víz hullámozva csapott fel a vasból készült építmény lábaira. Szíve hangosan vert mellkasában, füleiben dübörgött a vér az adrenalin hatására, de nem mozdult. Túl sötét volt ez a világ neki, hogy egy pillanatra is hátratekintsen válla felett, a gonosz, mely elvett tőle mindent.

– Ha leesel onnan, meghalsz – hallott meg egy mély hangot maga mögül, de nem törődött vele.

Hagyta volna, hogy a szemlélő végignézze a halálát.

– Tudod, ez nem megoldás – folytatta az idegen, zsebredugutt kezekkel.

[T/N] továbbra sem felelt. Szellő söpört végig a kihalt helyen, a hold visszatükröződve a vízről terítette be a lány arcát fényével.

– Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte az ismeretlen.

– Miért érdekel? – firtatta közömbös hangon [T/N].

– Úgy hiszem, egy cipőben járunk – felelte sóhajtva a fekete hajú, majd kezét nyújtotta a lány felé.

– Ha most nem teszem meg, akkor ismét egyedül leszek – suttogta az éjszakába, remegő hangon [T/N].

– Nem leszel – biztosította kimérten a férfi, hangja öszintén csengett – Esküszöm, hogy nem leszel.

~•••~
5 hónappal később

A bárt fülledt levegő és csendesség lengte be, az ott tartózkodó személyek mind fáradtak voltak, hogy csak egy szót is váltsanak egymással. Az ajtó lassan tárult ki, ami mindenki figyelmét a belépő személyekre vonzotta.

– Na? – kérdezte először Shigaraki Tomura.

– Szereztem pár infót – dobta le a mappát a bárpultra a lány, csuklyáját lassan húzta le fejéről.

– Mialatt ismételten megmentettem a seggedet – forgatta szemeit a fekete hajú és levetette magát a kanapéra.

– Nahát, [T/N]-chan! Sokat fejlődtél – tapsikolt boldogan Toga, míg az előbb említett személy bólintott egyet.

– Nagyra értékelem – mondta szarkasztikus hangnemben a kezekkel teleaggatott gonosztevő, majd beleolvasott az összegyűjtött információkba.

Kurogiri eközben egy vodkával teli poharat csúsztatott [T/N] elé, aki válaszul azonnal le is húzta az italt.

– De mohó vagy, [T/N]-chan – kacagott Twice jókedvűen.

– Elmentem – hagyta figyelmen kívül a társaságot és ismét arcába tolta fekete kapucniját.

– Utálom, amikor figyelmen kívül hagy – dünnyögte Dabi és zsebredugott kezekkel a lány után cammogott.

– Ne kövess – ismételte sokadszorra [T/N] az útjuk alatt, de a férfi nem tágított.

– Megesküdtem, hogy nem maradsz egyedül, már mondtam. Egek, ezek a nők – forgatta szemeit Dabi, miközben felzárkózott társa mellé.

– Ember, az már régen volt és tudok magamra vigyázni – morogta unottan [T/N] – Különben is. Ki vagy te, a pasim, hogy állandóan utánam loho-

[T/N] be sem tudta fejezni a mondatot, Dabi ingerülten az egyik falhoz nyomta és szüntelenül bámult [Sz/sz] szemeibe.

– Ezt már megbeszéltük vagy ezerszer. Nekem köszönheted, hogy most itt vagy, szóval ne nehezítsd meg a dolgom a gyerekes hisztijeiddel – morogta halkan, próbálva lenyugtatni magát.

[T/N] rezzenéstelen arccal nézett farkasszemet a férfival.

– Mit akarsz, mit tegyek még? Hálálkodjak még egy évig, amiért lebeszéltél az öngyilkosságról, vagy dícsérjelek agyon a hősies tetted miatt? Ha? – sziszegte ködös szemekkel [T/N].

Dabi a lány feje fölé szorította kezeit, csipőjét testének nyomta, hogy csökkentse a szökés esélyeit.

– Most azt akarom, hogy fogd be – felelte nyugodtabb hangon, egyre közelebbhajolva [T/N] arcához.

– Uttálak – suttogta [T/N] lehunyva szemeit.

– Nem kérdeztem – válaszolta pimaszul a férfi, mielőtt ajkait a lányénak nyomta volna.

Szenvedélyes csókcsatát vívtak, nyelvükkel a dominanciáért harcoltak, amit végül Dabi nyert meg. Kezei [T/N] combjaira vándoroltak, amiből a lány már tudta, hogy ugornia kellett. A falnak paszírozva hagyta, hogy a férfi azt csináljon vele, amit akart, már nem ellenkezett többé.
Lábait Dabi dereka köré fonta, egyik kezével a fekete tincsek közé túrt és levegőért kapkodva vált el tőle.

– Az enyém vagy, mióta megmentettem a seggedet – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Dabi.

– Ha tudtam volna, hogy ez lesz, nem álltam volna ki a híd szélére – jegyezte meg epésen [T/N], szemeit forgatva.

– Vicces vagy – morogta Dabi unottan, majd ismét közel hajolt a lány arcához – De tudod, mi a még viccesebb?

– Na? – vonta fel szemöldökeit [T/N].

– Hogy te ezek ellen nem tehetsz semmit – mondta végszóként, mielőtt újra lecsapott a lány ajkaira.

~•••~
3 évvel később

– Meg fogsz fázni – szólt fel idegeskedve Dabi, miközben zsebredugott kezekkel követte az egyszerű pólóban járókelő [T/N]-t.

– Nem fogok – szólt hátra válla felett, és a telefonja fölé görnyedve írt vissza Toga-nak.

– Az előbb köszöntetek el, mi olyan fontos, hogy most kell megbeszélni? – csettintett egyet nyelvével a fekete hajú srác.

– Csak megírtam neki, hogy ne aggódjanak, te vigyázol rám – vonogatta vállát [T/N], közben zsebe mélyére csúsztatva a telefonját.

– Még szép – ingatta fejét Dabi és esetlenül átkarolta [T/N]-t.

– Nem fázom – kérte ki magának egyből a lány, ám látva a férfi arcára kiült zavart kifejezést, mindenttudóan elmosolyodott.

Ennyi idő eleltével sem tudta a férfi, hogyan is kezelje a dolgot, miszerint együtt vannak. Az elején a nagy szájú és befordulós énjét mutatta, ám az évek elmúltával kiderült, hogy van egy gondoskodó és meleg oldala is. [T/N], miután ezekre rájött, csak még jobban beleszeretett.

– Mit vigyorogsz? – kérte számon az egyfolytában mosolygó lányt.

– Semmit – fordította el fejét és észrevétlenül letörölte szemei sarkából az előtörő könnycseppeket.

Nem akart arra gondolni, hogy mi lett volna, ha azon a bizonyos napon Dabi nem veszi őt észre és nem menti meg. Mert tudta, hogy az élet mindig elvesz valamit, hogy egy nap valaki visszaadja neki azt a boldogságot, amire sok éven keresztül várt.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Yandere Bakugou × Olvasó
Aurora-senpai kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Guys, szerintetek érdemes tovább folytatnom ezt a könyvet? Mármint több "BNHA × olvasó" mű is van már, az írók pedig sokkal jobbakat alkotnak, mint én, szóval idk ¯\_(ツ)_/¯ Help me