JaneMiststar kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

– Itt mindenki beteg – közölte, ahogyan beviharzott a szobába és leült a kanapéra.

[T/N] egy elfojtott mosollyal nézte végig a jelenetet, végül keresztbefont lábain lévő füzetébe lesett.

– Ezt miből gondolod? – kérdezte.

Chisaki egy pillanatra lehunyta szemeit, hogy összeszedje gondolatait, majd sóhajtva a nőre nézett.

– Úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban összeszedhetek valami betegséget – osztotta meg gondolatait – Ráadásul az a pasas folyton engem bámul..

– A biztonsági őr? – ráncolta homlokát [T/N], közben le sem nézve jegyzetelt a füzetébe.

– Biztos, elég betegnek néz ki – dünnyögte a férfi és próbált minél kevesebb helyet foglalni a kanapén.

– Nyugodj meg, tegnap takarítottam – sóhajtotta [T/N], miközben füle mögé tűrt egy kósza hajtincset.

Chisaki végigkövette szemeivel a nő mozgását, legnagyobb döbbenetére egyáltalán nem irtózott a nőtől. Sőt. Többet akart tudni róla, több időt eltölteni vele, talán együtt takarítani is. Nem akarta beismerni, de egyre jobban kezdte megkedvelni a saját pszichológusát.

– Minden rendben? – kérdezte [T/N], így melankolikus hangja rángatta ki a férfit a képzelgéseiből.

Chisaki unottan bólintott és zavartan a falon lévő órára sandított. Öt perce, hogy idegesen megérkezett, azóta pedig mintha teljesen kicserélték volna: nyugodtan és kusza gondolatokkal ücsörgött [T/N]-nel szemben.

– Mondd – szólt a nő, tekintetét érdeklődve időztette Chisakin – Mire gondolsz most?

Chisaki kissé meglepődött az egyszerű kérdés hallatán, noha tudta, hogy csupán a tudatalattija miatt lát bele többet. Valójában [T/N]-nek fogalma sem volt, hogy a férfi agya egész idő alatt rajta és a kialakult helyzeten kattogott annyira.

– Hogy kell egy orvos – közölte Chisaki, mire [T/N] pislogás nélkül meredt rá, aztán halkan felkuncogott.

– Talán, ha összezárlak Levi-vel, akkor egész jól ellenétek – gondolkozott el hangosan a nő, szemei körül összefutottak a nevetőráncok, melyek arról tanuskodtak, hogy szórakoztatta a helyzet.

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – ingatta fejét Chisaki és frusztráltan lehunyta szemeit – Rád.

[T/N] összezavarodva megrázta fejét.

– Tessék?

– Rád gondoltam – felelte halkan Chisaki – Rád gondolok – folytatta, egy pillanatra sem nézve a meglepődött nőre – Valamiért állandóan a fejemben vagy, bármit teszek, eszembe jutsz. Ha felkelek, rögtön eszembe jut, hogy délután végre láthatlak, hogy hallhatom a hangod. Hogy veled lehetek háromnegyed órán keresztül.

[T/N] ledöbbenve emésztgette magában a vallomásnak szánt szöveget, majd hihetetlenül elmosolyodott és halvány pírral az arcán hajtotta le fejét. A lábán lévő füzet lapjait beborító szakmai feljegyzések mellett Chisaki neve is feltűnt, ráadásul elég sokszor, amit túl sokáig tanulmányozott, mivel egy torokköszöszürülés rángatta ki elmélkedéséből.

– Az a helyzet – kezdett bele jól átgondolva a dolgokat –, hogy velem is pontosan ez van..

Chisaki lassan felé fordította fejét, szemei tompán csillogtak az idegességtől, amit az előbb kimondott szavak súlya miatt érzett. Halványan elmosolyodott, majd olyan történt, amit [T/N], sőt a férfi körül élők sem tapasztaltak még: hátravetette fejét és halkan felnevetett.
[T/N] számára olyan volt a másik fél nevetése, mint ha egy ajándékot kapott volna, megrögzötten próbált segíteni Chisakin, aki most először haladt előrébb egész ittléte során. És ez mind annak a nőnek volt köszönhető, aki nem adta fel, aki akarta, végül pedig meg is történt, amit régóta várt.

– Ugye nem takarítani viszel? – kérdezte szórakozottan, mire Chisakit láthatóan nagyon elfoglalta a plafon bámulása – Gondoltam – sóhajtotta gondterhelten, ám hangján hallatszott a szórakozottság is.

– Inkább azt a biztonsági őrt vinném el kivizsgáltatásra, mert sokkal betegebbnek látszik, mint én – gondolkozott hangosan, [T/N] pedig fejét csóválva röhögte el magát.

– Előbb ígérj meg valamit – váltott komolyra a nő, az eddig ujjai közé zárt tollat most megszorította.

Chisaki mélyen a szemeibe nézett, minden szavát itta [T/N]-nek, és nem tűnt úgy, mint aki csak leplezni akarta volna unalmát. Valójában [T/N] volt az első nő az életében, akire hallgatott is, akire tényleg figyelt.

– Holnap is itt leszek – rántott vállat Chisaki, ajkai szomorú mosolyra húzódtak.

A biztonsági őr pontban 14:45-kor lépett a helyiségbe, kezei közt ott tartotta a bilincset, majd Chisakihoz lépett, aki nem ellenkezett, és hagyta, hogy a fémet a csuklóira tegyék. [T/N] fájdalmas arckifejezéssel nézte végig, majd amint az őr hozzá fordult, [Sz/sz] szemei kifejezéstelenné váltak.

– Akkor holnap – köhintette az őr és megragadta Chisaki karját, aki a harmadik személy megjelenése után képtelen volt [T/N]-re nézni.

– Holnap – suttogta a nő, és teljes figyelemmel kísérete, ahogyan mindketten elhagyják a szobát.

Orrnyergét dörzsölgetve lapozta át a füzetét, tekintete megakadt egy bizonyos oldalon, az első teleírottan.
Az emlék szinte belemart szívébe, miközben átolvasta a sorokat.

„Chisak Kai, huszonhat éves. Brutális módon gyilkolt meg három embert, állítása szerint mind betegek voltak. Letöltendő: életfogytiglan”

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Tudom, tudom. Villian readerest kellett volna, de sajnos ahhoz nem volt elég ötletem, ez pedig egyből a fejembe fészkelte magát, amint elkezdtem gondolkozni, hogy milyen történetet is írhatnék Chisakival. Remélem, nem baj. :(

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Bakugou × Olvasó
Nati-Unnie kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬