Nati-Unnie kérésére

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

[T/N] mindig is egy csendesebb, ám annál erősebb lány volt. Elég sokan ismerték a U.A.-ben, hiszen a személyisége nem merült ki annyiban, hogy általában egész nap egy szót sem beszélt, ha kellett, visszaszólt és sokszor elég nagy verekedésekbe keveredett. Azonban senki sem tudta, hogy valójában elég sok kétely kavargott benne saját magával kapcsolatban, amit egész egyszerűen próbált jó mélyre eltemetni magában. Csupán egy személy elől nem tudta elrerjteni ezt.

[T/N] ráérősen sétált a iskola épülete felé, a karórája szerint már öt perce becsöngettek, ám ez nem nagyon zavarta. Tulajdonképpen értelmetlennek tartotta bejárni az órákra, hiszen mindent előre megtanult, mielőtt átvették volna Amerikából.
Nagyot ásítva szelte át a folyosót, közben könnyes szemeit törölgetve hallgatta a termekből kiszűrődő hangokat. Amikor a saját osztályterméhez ért, szinte ösztönös mozdulattal hátrált, amikor kivágódott az ajtó és egy dühös Bakugou csörtetett ki rajta, nyomában a már korán reggel elfáradt osztálytársaival.

- Már megint megevett egy követ? - kérdezte unottan [T/N] Kirishimát, aki önkéntelenül is felnevetett.

- Nem, most csak mérges, majd elmúlik - legyintett - Szerencséd, hogy ma nincs Aizawa-sensei, ez már a harmadik húzásod a héten.. - utalt arra, hogy [T/N] kissé túlzásba veszi a lógásokat.

- Pedig még csak kedd van - szólt oda Kaminari, ahogyan elhaladt mellettük.

- Nem tehetek róla, hogy rendszerint végigalszom az angol órákat. Mivel nem volt kedvem bent maradni, ezért hazamentem - vonta meg vállait a lány, tökéletesen megelégedve az érvelésével.

- Te pedig hülye vagy! - fordult vissza hirtelen Bakugou, a kijelentését egyenesen [T/N]-nek célozva, aki csak szemeit forgatva hátat fordított neki, és bement a terembe a hős ruhájáért.

Merthogy éppen óra volt, All Might pedig tanácstalanul nézte végig a jelenetet.

•••

A nap végén kivétel nélkül mindenki kifáradt, még az örökösen kiabáló Bakugou is, aki csendben kibámulva a busz ablakán ült az ülésen. [T/N] egy nagyot ásítva nyújtózkodott és kissé mérgesen pillantott körbe. Ki hitte volna, hogy egy egész napos edzésre mennek, méghozzá All Might-al, aki egész egyszerűen csak a fal mellett állt és a híres vigyorával az arcán, figyelte a folyamatosan dolgozó osztályt.

- Nem érzem a lábam - nyafogta Mina, mire Kaminari a lány vádlijához nyúlt és ujjával megbökdöste azt.

- Én igen - közölte boldogan.

- Oh, köszönöm Istenem - fújta ki a levegőt megnyugodva Mina.

[T/N] értetlenül meredt rájuk, majd inkább arrébb csúszott pár centit, emennyit csak tudott. Így kötött ki Bakugou mellett.

- Oh, a bánatba, hogy egy gránátot is felengednek a buszra manapság - szitkozódott halkan, azonban a szőke ezt természetesen meghallotta és állkapcsát megfeszítve fordult [T/N] felé.

- Mit mondtál, te nő?! - emelte meg hangját, aminek hatására mindenki a két fél felé nézett.

- Na, mit mondtam, te állat? - figurázta ki a srác stílusát azonnal [T/N], mire a Bakusquad tagjai egyenként röhögtek fel.

- Megöllek - emelte fel kezét Bakugou fenyegetően.

- Próbálkozz! - vigyorodott el [T/N] kihívóan.

Bakugou szeme már tikkelt, a fejéből szállingózó füstről pedig arra a következtetésre lehetett jutni, hogy igen felidegesítette [T/N] pimaszsága. Azonban ahelyett, hogy dühöngve a lánynak rontott volna, mérgesen elfordította fejét.

- Ha nem utálnálak kevésbé, mint a többieket, most a gigádat is kiharapnám - dünnyögte fújtatva.

- Mi? - hajolt hozzá közelebb [T/N], ugyanannyira ledöbbenve, mint a többi osztálytársa és All Might, akiknek konkrétan az álluk a földet súrolta.

- Nem hozzád beszéltem, te nőstény - húzódott arrébb a szőke, és mellkasa előtt összefont karokkal meredt ki tovább az ablakon.

Amikor a busz leparkolt az iskola előtt, mindenki a leghamarabb akarta elhagyni a környéket, hogy végre hazajutva ledőlhessen egy kicsit. Mint általában, [T/N] most is köszönés nélkül lépett le, és úgy ahogy volt, hősruhában indult haza. A legkevésbé sem érdekelte, hogy koszos és izzadt volt, amúgy is nála volt a ruhája, így azt gondolta, hogy majd otthon átöltözik.

- Oi, te idióta - ragadta meg valaki a csuklóját, mire összeráncolt szemöldökkel nézett hátra Bakugoura.

- Mi van? - kérdezte nem túl kulturáltan, ám már nagyon fáradt volt, és bágyadt tekintettel pislogott fel a szőkére.

Bakugou hirtelen nem tudott megszólalni, amikor belenézett tompán csillogó szemekbe, így zavartan elkapta fejét és még mindig kemény hangon szólalt meg.

- Nem tudtál volna lezuhanyozni vagy valami? Ne mondd, hogy ilyen igénytelen vagy?! - fújtatott idegesen.

- Te is a hősruhádban vagy - közölte szemeit forgatva [T/N].

- Nem volt időm átöltözni, mert már megint téged kell kioktatnom! - védte meg magát azonnal Bakugou.

- Nem kértelek arra, hogy kioktass - vonogatta vállait nemtörődöm stílusban a lány, és sóhajtva a halántékához nyúlt - Nézd, nem tudom, hogy miért pont engem fogtál ki, de nem kell állandóan a szemembe mondanod, hogy minden rossz, amit teszek. Reggel sem tudsz mást mondani, csak lehülyézel, majd elviharzol, mint egy eszelős! Fogalmam sincs, hogy miért utálsz, hogy miért basztatsz mindig, de őszintén szólva, nem is érdekel! - tárta ki karjait a végén, mire Bakugou szája szélét rágva nézett vissza rá.

- Csak..felejtsd el - mondta Bakugou némi hallgatás után, szinte alig hallhatóan, majd egyszerűen megfordult és elindult a másik irányba.

[T/N] elnyílt ajkakkal nézett utána, közben a torkában egy kisebb méretű gombóc képződött és úgy érezte, hogy egyre nagyobbá és fojtogatóbbá vált. Olyan érzés kerítette hatalmába, amit egészen idáig messziről próbált elkerülni. A bűntudat.

Amikor hazaért semmire sem vágyott igazán, minthogy végre lezuhanyozhasson, végül belebújjon a jó meleg takaró alá és sorozatokat nézhessen. A lakáson csend honolt, bár tudta, hogy lehetetlen, de mégis vágyott arra, hogy egyszer valaki úgy köszöntse őt, amikor hazatér, mint régen. Szomorúan elmosolyodva indult meg, hogy elvégezhesse a teendőit, amikor váratlanul megszólalt a csengő, ezzel belehasítva a végtelen csendbe. Csupán pár másodpercig tartott, de [T/N] úgy érezte, hogy ez is éppen elég volt ahhoz, hogy felrázza őt a melankolikus állapotból. Értetlenül nyomta le a kilincset és tárta ki az ajtót, majd meglepetten konstatálta a küszöbön álló személyt.

- Miért vagy itt? - kérdezte homlokát ráncolva.

- Mert nem akarom, hogy egyedül legyél - felelte teljes természetességgel.

[T/N] halkan felnevetett és beengedte maga mellett a zavarában mindenfelé pillantgató Bakugout. A lány akkor jött rá, hogy a szőkének teljesen más szándéka volt, nem szándékosan akarta bántani. Ellenkezőleg. Segíteni akart neki, mert látta, hogy min megy keresztül, és ezért igazán hálás volt Bakugounak.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬

Dabi × Olvasó
AnonymAngel- kérésére

↫↫↫↫↫ next ↬↬↬↬↬