AnonymAngel- kérésére

Elmebajos Kacchan × Olvasó

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ ••• █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

A téli, csípős hideg nem sokak kedvét mozgatta meg, ám voltak olyanok is, akik örültek a fehéren csillogó tájnak és a folyamatosan hulló hópelyheknek. [T/N] egy volt közölük, aki csodálkozva kapkodta tekintetét az utcán, nyakig bebugyolálva meleg ruhában, miközben nyelvével megpróbált egy-egy hópelyhet elkapni. Eközben Bakugou idegesen menetelt mellette, kezeit zsebeiben pihentette és igyekezett nem [T/N]-re figyelni. Az igazság az volt, hogy utálta a telet, hiszen nem izzadt olyan sokat, így a képességét aligha tudta használni. Ezekben az időszakokban sokkal idegesebb és hevesebb, mivel közismert, hogy Bakugou még a légy zümmögésén és Deku lélegzetvételeinek hangján is fel tudta hergelni magát.

– Utálom a telet – morogta.

– Tudom – válaszolta [T/N], oda sem figyelve, kesztyűs kezeivel egy hópehelyért nyúlva.

– Haza akarok menni – emelte fel a hangját Bakugou, mint egy kisgyerek, amikor éppen nem az van, amit ő akart.

– Jó, jó – sóhajtott fel fáradtan [T/N], tekintetét végre a fiúra emelve, aki ettől kissé lenyugodott.

– Amint hazaértünk, csinálok egy kibaszott vacsorát – jelentette ki céltudatosan Katsuki, mire [T/N] elmosolyodva bólintott – Aztán megölöm magam – tette hozzá.

– Hogy mi? – kapta fel fejét [T/N].

– Basszameg, olyan hideg van, hogy mindegyik lyukam befagyott, és még a képességemet sem tudom használni! – kiabálta Bakugou.

A hirtelen hangulatváltozás miatt, [T/N] összezavarodva, ám egy kínos mosollyal az arcán hátrált egy lépést, mielőtt Katsuki úgy döntött volna, hogy a képessége helyett, pár hógolyóval dobálja majd meg.

– Tudod, hogy most úgy nézel ki, mint egy menstruáló lány? – tette fel a költőinek szánt kérdést [T/N], mire Bakugou szemei tikkelni kezdtek.

– Megöllek, te némber! – ordította és lehajolva belemarkolt egy adag hóba, majd üldözőbe vette a lányt, aki szórakozottan futott el a srác elől.

Ez a fogócska addig ment, míg Katsuki el nem csúszott a frissen esett hó és a jég keverékén. Háta nagyot koppant a betonnal, mire fájdalmasan nyögött fel és szétterülve próbálta elhesegetni maga körül a csillagokat.

– Mi a szar, még csak hat óra van, miért van ennyi csillag az égen? – motyogta kábán, amitől [T/N]-ből kitört a nevetés és barátja mellé huppanva görnyedt előre, miközben a hasát fogta.

– Jól vagy, Bakuhoe? – mászott fölé, kezeit a fiú feje mellé támasztotta.

– Bakugou vagyok, hogy kacsintana rád valaki Amaterasut – dünnyögte még mindig szédülve és próbálta megérinteni [T/N] arcát, ám pár centivel arrébb nyúlkált a levegőben, ami még inkább nevetségessé tette őt.

– Na, gyere nagyfiú – tápászkodott fel a lány, majd megragadta Katsuki egyik kezét és nagy nehezen felrángatta őt a földről.

– Nehogy azt hidd, hogy gyenge vagyok! Egyedül is fel tudtam volna állni – rivallt rá azonnal.

– Pff, azt nehezen hiszen el – kapta szája elé kezeit a lány, amikor rájött, hogy a mondat egy teljesen más értelmet nyert számára.

– Oi, baka! Mikre gondolsz te? – nyíltak kétszeresére Bakugou szemei, és egy halvány pírral az arcán fordult el [T/N]-től – Induljunk már el, asszony!

– Látnod kéne az arcod – kuncogta a lány, miután felzárkózott az ideges barátjához.

– Néha elgondolkozom, hogy hogyan kötöttem ki melletted – sziszegte ingerülten Katsuki.

– Te udvaroltál – vont vállat [T/N] – Emlékszem, amikor a suli folyosóján hozzám vágtál egy csokor rózsát. Az olyan romantikus volt – ábrándozott, maga elé meredve, kis szarkazmussal a hangjában.

– Örülj, hogy végül kaptál gazt – morogta Bakugou.

– Végül? – értetlenkedett [T/N].

– Az az öreg tata nem volt olyan gyenge, mint gondoltam..

– Te megloptál egy idős embert? – akadt ki a lány és száját eltátva nézett fel Bakugoura.

– Az a szemét ajánlotta fel! Azt mondta, hogy fogjam meg, amíg megkeres valamit! – dörrent fel Katsuki, ragaszkodva a saját igazához.

– Aztán mi történt? – kérdezte kissé félve [T/N], majd váratlanul lefagyott – Várj, ugye nem ölted meg?!

– Nem kellett hozzá sok – húzódott egy elégedett vigyorra Bakugou szája, ami megnyugtatta [T/N]-t, ám félő volt, hogy az idős bácsi nem úszta meg könnyed sérülésekkel.

– Szerintem, nem kéne többet játszanod a Resident Evil-el – tanácsolta elővigyázatosan [T/N].

– Nem tilthatod meg, hogy mivel játsszahatok! – dörrent fel ismét Bakugou – Örülj, hogy hagylak nyerni a Dragon Ball FighterZ-ben!

– Mi van? Te hülye vagy, saját erőmből nyerek! – tátotta el szájat megbántva [T/N] – Hülyeséget beszélsz, mióta elestél!

– Te meg amúgy is hülye vagy, szóval fogd be! – vágta vissza Katsuki.

– Elmebajos idióta – szűkítette össze szemeit a lány.

– Tsk, hülye nagyfejű – ciccent fel Katsuki irritáltan, és már nem kellett sok hozzá, hogy felrobbantson valakit vagy valamit.

– Én vagyok hülye? Te vagy olyan hülye, hogy a tévére ülsz és a kanapét bámulod! – oltotta le azonnal [T/N], mire Katsuki tikkelő szemekkel fordult felé.

– És neked van engedélyed, hogy ilyen hülye legyél? – közelített felé.

– Jaj, te csak búj el, ma viszik a szemetet – forgatta szemeit [T/N], azonban élvezte a helyzetet, még ha nem is akarta kimutatni.

– Nem nekem van akkora seggem, hogy kirakós römit lehetne rajta játszani – nézett le rá a homlokán kidagadó erekkel Bakugou.

– Te meg olyan csúnya vagy, hogy az anyósom is lehetnél – mosolygott [T/N], majd láthatóan a fejéhez kapott – Ja, várj, mégsem! Az anyádat szeretem, viszont sajnálom, hogy elcserélték a gyerekét..

– Úgy látom, hogy téged kiskorodban háromszor feldobtak, viszont csak kétszer kaptak el – szorította össze állkapcsát Katsuki, miközben [T/N] folyamatosan hátrált.

– Nyugodj le, Kacchan, süt belőled a darkness – nevette ki egyszerűen a lány, mire Bakugou váratlanul megindult felé, ezért kénytelen volt ismét menekülőre fognia.

– Megöllek! – ordította, apró robbanásokat létrehozva a tenyerében, így a kesztyűje teljesen szétszakadt, de abban a pillanatban az érdekelte a legkevésbé.

– Úgy sem fogsz! – kiabálta hátra válla felett [T/N], ám nem számolt az előtte lévő akadályokkal és egyszerűen nekiment egy fának.

Bakugou hisztérikus nevetésbe kezdett, ahogyan a földön fekvő barátnője fölé tornyosult.

– Ennek tényleg valami baja van az elméjével – dünnyögte a lány, miközben a fején keletkezett púpot fogta.

▁ ▂ ▄ ▅ ▆ ▇ █ end █ ▇ ▆ ▅ ▄ ▂ ▁

Nem tudom, hogy ez megfelelt-e a kérésnek szóval remélem, hogy nem rontottam el. (idő közben elfelejtettem, hogyan kell írni, szóval bocsi, hogy ilyen lapos lett.)